Egy nyolcadik kerületi óvodában és bölcsődében a következő csoportkép fogad: kínai, arab, afrikai, Srí Lanka-i, olasz, magyar – cigány és nem cigány –, román, német gyerekek egyetlen helyen, mintha egy UNICEF-naptárból potyogtak volna ki. Ilyen a jövő Magyarországának képe: tarka és változatos. Egyik barátom kislányai járnak ezekbe a sokszínű közösségekbe, aminek a szülők nagyon örülnek: “ezerarcú és multikulti az óvoda, bölcsi is, akárcsak a kerület, ahol sokféle csoport keveredik”. Nincsen semmi különös bennük: “rendes, bérből és fizetésből élő, hétköznapi szülők gyerekei, akik nincsenek elszállva (nincsen égbekiáltó gazdag-szegény különbség), és nem élnek burokban”. Pontosabban emiatt mégis különlegesek, mert ahogy Dóra meséli, a különböző kulturális hátterű gyerekek nagyon könnyen megtalálják a hangot egymással is, és az ovin, bölcsődén kívül is nyitottak, talpraesettek, ha ismeretlenekkel kerülnek kapcsolatba.
Ezt persze hiába is mondanám azoknak, akik szerint a bevándorlás ördögtől való, a menekülteknek meg jobb otthon, és tömjénfüsttel kergetnék ki az istentelen nemmagyarokat Pannóniából. Mindegy nekik az is, mire intett Szent István, vagy mennyi mindent köszönhetünk idegenből ideszármazott nagyjainknak. Még ha közvélemény-kutatások és szociológiai vizsgálatok azt is mutatják, hogy tele vagyunk előítélettel és magas itthon a nyílt idegenellenesség mértéke, sok dolgot félreértünk, nem értünk, vagy egyszerűen nem tudunk.
Bevándorló vagy menekült? Nem mindegy
Bevándorló alatt egyszerűen azokat az embereket értik, akik azért jöttek, hogy letelepedjenek Magyarországra, mint a török büfés, a kínai bugyiárus vagy a finn diplomata, aki szerelme miatt szolgálati ideje lejártával itt maradt. A menekült pedig a genfi egyezmény szerint pedig az a személy, akit kérelmére a menekültügyi hatóság menekültként ismert el, mert hazájában megalapozottan tart üldözéstől faji, vallási, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt.
Hotel menekülteknek a németországi Bautzenben (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)
Európa is látja rajtunk a feszültséget
Az Eurobarometer kutatása szerint a magyar nemcsak Európa egyik leginkább idegenellenes, de egyértelműen a legfeszültebb nemzete is. Ezt erősíti meg az Economist mérése is, amelyet a párizsi támadások után végeztek. A grafikonból kiderül, hogy európaiak nagyon nagy többsége azt hiszi, hogy sokkal több muszlim él az országában, mint ahányan valójában. Csak míg Németországban háromszor, Nagy-Britanniában és Franciaországban négyszer, Olaszországban ötször nagyobbnak gondolják az ott élő muszlimok számát, addig Magyarországon ez az eltérés hetvenszeres! Mintha a törökök nem mentek volna el 1686-ban.
Nincsenek annyian, mint gondoljuk
Ahhoz képest, hogy a nyugat- vagy dél-európai országokba (például Olaszországba) hány menekült érkezik, az ideérkezők száma elenyésző. Magyarország tranzitország, vagyis a többségük nem akar nálunk letelepedni, szeretne továbbvándorolni Nyugatra. A Tárki legfrissebb Társadalmi jelentés 2014 című tanulmánykötetében mégis az az adat szerepel, hogy tavaly tavasszal elérte a 39 százalékot azok aránya, akik szerint “Magyarországnak egyáltalán nem kell menedékkérőt befogadnia”.
Igaz, hogy 2013-ban megkilencszereződött a menedékkérelmet benyújtó személyek száma az előző évihez képest, és tavaly több mint 42 ezerre nőtt, ők viszont többségükben nem “gazdasági bevándorlók”, hanem háborús vagy válságövezetből jöttek. A legtöbben afgánok, akiknek hazájában évek óta vér folyik, és szírek, akiknek a szeme láttára bombázzák házaikat, és tombol az ISIS. Persze, küldjük csak vissza őket, lehetőleg gyerekestül.
Amúgy már csak azért is oktalanság tartani tőlük, mert az előzetes adatok szerint a magyar állam 2014-ben a 42 615 kérelmező közül csak 535 főnek adott különböző fokozatú – tíz-, öt- és és egyéves – védettséget jelentő (menekülti, oltalmazotti, befogadotti) státuszt. Vagyis egy átlagmagyarnak nincsenek tapasztalatai menekültekkel, miután alig találkozik velük.
Még a pirézeket is utáljuk
Szintén a Társadalmi jelentés 2014-ben áll, hogy az elmúlt tíz évben ingadozott, majd nőtt a nyíltan idegenellenesek aránya Magyarországon: 40 százalék körüli értéket mutat. Amikor 2006-ban legelőször illesztett be a Tárki egy nem létező nemzetiséget, a pirézeket a kérdőívébe, a válaszadók 59 százaléka állította, hogy a pirézeket nem szabad befogadni. Az adat most sem javult: a magukat mérlegelőknek beállítók (mérlegelnék a menedék nyújtásának, illetve megtagadásának kérdését) 60 százaléka a határon túli magyarokon kívül egyetlen más csoport tagjait sem engedné be, köztük a pirézeket sem.
Libanoni menekült férfi és fia (Oliver Stratmann/Getty Images)
A vesztesek zárnák le a határokat
A különböző kisebbségekkel kapcsolatos előítéletességet mérő kutatásokból egyértelműen kiderül, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból “vesztes” társadalmi csoportok – a munkaerőpiacról kiszorultak, a legfeljebb általános iskolát végzettek, a rossz anyagi és tulajdoni helyzetűek, a politikától távol maradók egymást jelentősen átfedő csoportjai – az átlagot meghaladó mértékben előítéletesek, illetve elutasítóak a kisebbségekkel szemben. Az idegenellenesség egyik kulcseleme a bűnbakképzés, vagyis hogy a bevándorlók felelősek az ország gazdasági és társadalmi problémáiért, másrészt az idegenellenesek elutasítják a nyílt társadalom eszméjét, és a bevándorlókat gazdaságilag, kulturálisan és politikailag elszigetelnék.
Csak a baj van velük?
Melyikkel értesz egyet?
- A bevándorlók miatt növekszik a bűnözés.
- A bevándorlók elveszik a munkát azok elől, akik Magyarországon születtek.
Vagy:
- A bevándorlók nyitottabbá teszik Magyarországot az új eszmék és kultúrák iránt.
- A bevándorlók hasznára válnak a magyar gazdaságnak.
Jelentősen nőtt azok száma, akik mindkét pozitív állítással egyetértenek, és csökkent azok aránya, akik egyetértenek azzal, hogy a bevándorlók miatt növekszik a bűnözés, illetve hogy elveszik a munkát a Magyarországon születettek elől. A Társadalmi jelentés 2014-ben hangsúlyozzák, hogy némileg ellentmondásos, hogy ha az idegenellenességet a menekültek nyílt elutasításán keresztül mérjük, akkor az elmúlt tíz évben nőtt a nyíltan idegenellenesek aránya Magyarországon. Ha viszont a bevándorlókkal kapcsolatos pozitív és negatív attitűdöket értékeljük, akkor azt látjuk, hogy noha a magyar lakosság véleménye a bevándorlásról alapvetően negatív, a bevándorlásellenes nézetek enyhültek 1995 óta.
Asszimilálódni vagy integrálódni?
Mi a jobb a társadalomnak: ha a kisebbségi csoportok megőrzik eltérő szokásaikat és hagyományaikat? Vagy az, ha ezek a csoportok alkalmazkodnak és beleolvadnak a társadalom nagyobbik részébe? Az elmúlt tíz évben jelentősen csökkent a tolerancia a kisebbségek integrációjával kapcsolatban, és megnőtt az asszimilációt választók aránya. Ez nem attól függ, milyen a válaszadó neme, életkora, iskolai végzettsége, szubjektív anyagi helyzete és EU-párti vagy EU-ellenes-e, hanem attól, hogy hol él, van-e munkája vagy munkanélküli, vallásos-e, szavaz-e, és ha igen, kire.
Szíriai család egy libanoni menekülttáborban (Fotó: AFP/Anwar Amro)
Mi magunk is bevándorlók vagyunk
Aki az elmúlt néhány évet nem egy remetelakban töltötte, az tudja, hogy a kelet-európai országok számára a kivándorlás nagyobb problémát jelent, mint a bevándorlás. Már csak amiatt a közel egymillió magyar miatt sem illendő bevándorlásellenes nézeteket hangoztatni, akik az elmúlt 50 év alatt külföldre vándoroltak egy jobb élet reményében. És még valami: pénzért bárki vehet letelepedési engedélyt, úgyhogy nehéz letagadni, hogy nem a bevándorlókkal van bajuk azoknak, akiknek, hanem csak azokkal, akiknek nincs pénzük.
Kicsit számoljunk!
Sokat nem kell, már megtették helyettünk a társadalomtudósok és közgazdászok, akik kimutatták, hogy annak csak örülhetnek a képzett alkalmazottak, ha a bevándorlással bőséges és olcsó lesz a képzetlen munkáskéz. Mert ha van, aki mos, főz, takarít, míg a diplomás a drága idejét produktív munkával tölti, akkor az államnak ezzel többet termel, mintha a háztartás ügyes-bajos dolgait intézné. A képzettséggel nem bíróknak lenne okuk panaszra, azt azonban ők is elismerhetik, hogy a magas magyar minimálbér miatt sem őket, sem a vietnami, afgán vagy szír bevándorlókat nem szívesen foglalkoztatják legálisan.
És gondolkodjunk el
Bár kétségtelen, hogy van fogadókészség a bevándorlásellenes nézetekre, a párizsi támadás éppen nem volt jó alkalom ahhoz, hogy tévesen a bevándorlást tegyék felelőssé a terrorizmusért. Mert akkor mit lehet mondani a Charlie Hebdo egyik meggyilkolt lapszerkesztőjéről, Moustafa Ourradról, a támadókkal harcba szálló és brutálisan kivégzett rendőrről, Ahmed Merabetről, vagy éppen Lassana Bathilyről, aki életét kockáztatta, amikor egy csoport embert rejtett el a kóser szupermarketben gyilkoló túszejtő elől? Ők is bevándorlók vagy bevándorló szülők gyermekei voltak. Miért kell megbélyegezni és kirekeszteni azokat, akik tanulni, dolgozni, családot alapítani, vállalkozni akarnak? Könnyű mindent a bevándorlásra kenni ahelyett, hogy nekiállnánk felszámolni a tudatlanságot, tömeges elszegényedést, ami a fanatizmus, erőszak, az etnikai alapú kirekesztés és kirekesztődés melegágya. De másokat hibáztatni persze egyszerűbb.
