Ma lettél 1 éves! Nagy dolog, nemcsak neked, hanem nekünk is. Nekünk bizonyíték arra, hogy kisebb-nagyobb zökkenőkkel életben tudunk tartani egy csecsemőt, még akkor is, ha a születése pillanatában ő inkább még bent maradt volna. Te, egy évvel ezelőtt, ezen a napon még nem akartál kijönni, de nem volt más választásunk, már akkor is bölcs, jó baba voltál, és olyan könnyen és boldogan születtél meg, hogy sokáig el sem hittem. Most persze azt kérdezed, hogy nem is fájt? Hát dehogynem, de minket, nőket úgy raktak össze, hogy nekünk semmi sem fáj soká. Majd megtudod te is. Mert erős, bátor és becsületes nő leszel, egy igazi kincs a világnak, ilyen felnőttet nevelünk belőled apáddal, meglásd! Hetedhét országból járulnak majd eléd a kérők, mi pedig nagyon büszkék leszünk.
Majd ez jusson eszedbe akkor is, amikor kiabálunk veled, ha megpróbálsz mogyorót dugni az orrodba, vagy felhúzzuk magunkat, ha sunnyogsz a matekleckéddel. Mert ismerve az anyai génjeidet, tuti mindent meg fogsz tenni azért, hogy a dolgok könnyebbik végét fogd meg, és mekkora szerencséd van, hogy a génjeid másik felét apádtól örökölted, és ebben napról napra biztosabb vagyok. Cseppet se félj, mi itt leszünk neked, éjjel-nappal, megtanítunk mindenre, amire szükséged lesz, és te még nem is tudod, hogy közben te is a világ legfontosabb dolgaira tanítasz minket.
Megtanítottál minket türelmesnek lenni, mert egy babához, aki az elején olyan pici, hogy nincs ereje szopni, és mindig csak aludna, az kell. Mert a kicsik sírnak, ha valamit akarnak, és nem tudják abbahagyni, ameddig nem kerül minden a helyére. Megtanítottál minket kinevetni saját magunkat, mert egy újszülöttel soha semmi nem sikerül elsőre, de sokszor másodikra sem. Ráadásul amikor éjjel eltöröm a lábujjam a véletlenül besípoló bébiőr miatt, csak az segít, ha viccet csinálunk belőle.
Megtanítottál arra, hogy milyen feltétel nélkül szeretni valakit, és te még nem is tudod, hogy majd ezért fogom szívből utálni az összes embert, aki életed során bántani mer. Megtanítottál arra is, hogyan viselkedjünk családként, és hogy a csapatmunka mindennél fontosabb. Megpróbáltál megtanítani arra is, hogy 2-3 óra alvással is gond nélkül lehet élni, de ezzel kudarcot vallottál, szerencsére mostanra már te is belátod, hogy anyád mormota, és boldogabb lesz a közös napotok, ha hagyod aludni.
Te jó ég, micsoda év volt, életem talán legnehezebb és legszebb éve. Olyan volt, mintha egy szimfonikus zenekar karmestere lettem volna, egy olyan bandában, ahol az összes hangszeren te játszol. Én pedig tudás helyett csak egy pálcát kaptam, amivel az első hónapokban mindenféle koncepció nélkül hadonásztam. Csak néha sikerült kicsikarni egy-két összhangban lévő hangot, de aztán csak megcsináltuk. Mostanra szinte bármit eljátszunk, bár az igazán nehéz darabok csak most jönnek.
Amikor majd bölcsibe mész és én csak az ablakból nézhetlek. Vagy amikor először leszel szerelmes, ráadásul viszonzatlanul. Az sem lesz könnyű, amikor kamaszkorod legmélyén azért kell harcolnunk, hogy legalább néha gyere ki a szobádból. De megcsináljuk, hidd el, mi ott leszünk. És remélem, hogy egyszer, amikor végre te is megtaláltad életed párját, ott ülsz majd, a karodban a babáddal, és te olyan hálás leszel az anyukádnak, mint én.
