Fekszem az ágyban reggel, 38 múltam, tudom, hogy nehéz napom lesz, azt is, hogy semmire se lesz időm és mégis valahogy rá kellene venne magam a sportolásra. Másnak örömforrás a sport, sokakat felpörget, valaki stresszes, ha nem tud hetente háromszor mozogni. Én nem ilyen vagyok. Az égvilágon semmit sem érzek, ha nem megyek el úszni, bringázni, nem csinálok hattól-hétig felüléseket. Egyetlen dolgot érzek, hogy 1-2 éve elkezdte jelezni a testem, hogy nem ártana a mozgás. 15 évvel ezelőtt meghíztam, nagyon. Akkor szigorú diéta és rendszeres sport mellett lefogytam, 1-2 kiló ugyan le és fel rohangál, de tartom a súlyomat. Megtanultam jól és jót enni, megtanultam a saját határaimat, ezt megtartottam abból az időszakból. A sportot viszont nem sikerült beépítenem a mindennapjaimba. A lányom születése előtt bringával jártam dolgozni, ami napi 20 kilométer tekerést jelentett, az pont elég volt. Aztán szülés után nagyjából fél évig futottam, de amint visszanyertem a súlyomat, már nem izgatott a sport. Most sem teljesen önszántamból vágok bele, ha nincs ez a kampány, akkor addig jutnék, hogy a kanapén kitalálom, hogy holnap mit fogok csinálni, aztán másnap rájönnék, hogy nem jutott rá időm. Na, de majd most…
A sportolást úgy kell kezdeni…
Hogy elkezded, ne várj hétfőig, elsejéig, az esküvődig, a válásodig. Ne adj magadnak kezdési dátumot, csak kezd el! Tudod, hogy miért? Mert amikor kitalálod, hogy el kellene menni futni, meg kellene csinálni egy 25 perces tornát, akkor nagy valószínűséggel van hozzá kedved. Másnap ez egyáltalán nem garantált. A rendszeres sport és a nagy bulik halála a másnap. Az elsőre tudom a megoldást, a másodikra még mindig keresem.
Ne szívasd magad!
Kezdd valami könnyű feladattal, legyen sikerélmény az első. Ne akard körbefutni a Margitszigetet, elég a háztömb is. Ne akarj 30 felülést csinálni, elég 30 másodperc plankolás is. Ne kezdj 30 napos kihívásba és ne tűzz ki célokat! Ne vegyél méregdrága bérletet, cuccokat. Használd, amid van! Ami legfontosabb, ne engedj be olyan lehetőséget, ami miatt vesztesen jössz ki a nagy sportkihívásodból. Én például mindig elmesélem a legjobb barátnőmnek, hogy most akkor elkezdek sportolni, a végén pedig mindig röhög rajtam, hogy már megint nem. Most nem mondok neki semmit, ha már egy ideje csinálom és még mindig nem adtam fel, majd mellékesen egy fröccs mellett tájékoztatom, hogy sportolok, de addig csak ketten tudunk róla: a sport és én.
Találd meg, hogy mit szeretsz csinálni!
Még hogy futni mindenki szeret… Ezt mondják a krumplipüréről is, a lányom mégis tiszta szívből utálja. De az is tuti, hogy van valami, ami neked vagy nekem is jó lesz. Én nem utálok futni, de időigényes és hosszan kell csinálni ahhoz, hogy elkapja az embert a gépszíj, akkor meg nem lesz sikerélmény az elején és elpárolog a harci kedv. Én a hasizomtornára esküszöm, látványos és gyors eredményt hoz. 8 perces feladatsor, és van rá számtalan applikáció, nagy részük ingyenes is. De szeretem a videós tornákat is, amikor zenére ugrálnak dresszben. Cserébe utálom, ahogy egy nálam sokkal izmosabb nő azt ordítja, hogy „ez az, bírod, már csak 10”, nekem senki ne ordibáljon arról, hogy mit bírok és mit nem. Szeretek bringázni is, sík terepen. Szobabiciklin sorozatot nézni kimondottan pihentető tud lenni.
Próbálj ki mindent és listázz!
A Jóbarátok óta mélyen hiszek a listázásban, pro és kontra érveket mindenhez (is) tudok kötni, a sportnál is működni fog. Az első alkalom után kiderül, hogy időigényes, eszközigényes, utazni kell érte, hidegben nem lehet csinálni, drága, fáj tőle mindenem. Persze olyan is akad, ami mellett tudok sorozatot nézni, gyorsan megvan, nem kell elmennem otthonról, a lányommal együtt tudjuk csinálni. A nagy számok törvénye itt is működik. Hidd el, ha elég sokat vakrandizol, meglesz az igazi.
Jutalmazd magad!
Egy idő után piszok jól fogsz kinézni, akkor az lesz a jutalom, de az nem az első hét vagy hónap után lesz. Én általában sportcuccot vagy filmet adok magamnak ajándékba, ameddig nem volt gyerekem, az egész nap ágyban maradok volt a kedvenc meglepetésem saját magamnak. Sokan mondják, hogy sportolni a sportolás élményéért kell, de szerintem ugyanezek mondják azt is, hogy a tanulás öröme fontosabb a tudásnál. Én azt mondom, hogy ne válogass az eszközökben, zsarold meg magad bátran és add magadnak azt, amit a legjobban szeretsz.
Tarts ki!!!!
Én itt szoktam elbukni, 1 hónap után feladom, az első olyan alkalomnál, amikor rossz napom volt, túl fáradtan értem haza, megtalált a havibaj. Menetrendszerűen találok valamit, amivel felmentem magamat. Hiba. Mindig azt mondom, hogy bezzeg ha megint lenne rajtad 10 kiló, akkor nem adnád fel, aztán persze másnap már nem kelek fel a kanapéról. Most máshogy lesz! A következő hetekben mindent megteszek, hogy megtaláljam azt a mozgásformát, amit szeretek, és nem unom meg pár hét alatt. Futok, lépcsőzök és Jane Fondát is beengedem a lakásba.
Még látjuk egymást!