Az ünnepi hagyományok puszta gondolata is mosolyt csal az arcunkra, és rögtön elönt minket a várakozás és nosztalgia érzése. Szinte érezzük a gyertyák illatát, érezzük a különleges ételek ízét, és halljuk az ismerős dalokat a fejünkben. A hagyományok, rituálék a legfontosabb pillanatokat jelzik, a személyes mérföldkövektől kezdve az olyan eseményeken át, mint a születésnapok és az esküvők, egészen a szezonális ünnepekig, mint a karácsony vagy a húsvét. És minél fontosabb a pillanat, annál díszesebb a rituálé.
Az ünnepi hagyományok tele vannak pompával, amelyek minden érzékszervünknek jelzik, hogy ez nem egy hétköznapi alkalom. A hagyományok segítenek maradandó emlékeket teremteni ezekről az alkalmakról, és olyan eseményként számon tartani, amelyeket érdemes megbecsülni. A kutatások azt mutatják, hogy számos pszichológiai előnnyel járhatnak az ünnepek körüli családi hagyományok, mivel segítenek abban, hogy jól érezzük magunkat, kapcsolatot teremtsünk szeretteinkkel, és kikapcsoljunk a mindennapokból – így teszik káprázatossá a karácsonyt.
Szorongásoldó hatás
A mindennapi élet stresszes és tele van bizonytalansággal, ám az évnek van egy különleges időszaka, amikor pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk, úgy, ahogy mindig is tettük, ami a struktúra, az irányítás és a stabilitás komfortos érzését nyújtja. A karácsony tele van rituálékkal, amelyek épp ezt a biztonságos érzést adják. „Laboratóriumi kísérletek és kutatások azt mutatják, hogy az ilyen rituálékban szereplő ismétlődő cselekvések szorongásoldó hatással lehetnek, mivel kiszámíthatóbbá teszik a világunkat” – írja Dimitris Xygalatas antropológus és kognitív tudós.
A rituálék közül sokat persze elvégezhetünk az év más időszakaiban, nem kell karácsonyig várni velük, ám az ünnepi időszakban még jelentőségteljesebbé válnak, hiszen egy különleges helyen (a családi otthonban) és egy különleges embercsoporttal (a legközelebbi rokonainkkal és barátainkkal) tartjuk ezeket a hagyományokat.
Boldogságot hozó étel
„Egyetlen karácsonyi hagyomány sem lenne teljes az ünnepi étkezés nélkül. Amióta az első emberek a tűz köré gyűltek, hogy megsüssék a vadat, a főzés fajunk egyik meghatározó jellemzője – magyarázza a szakember. – Az ünnepi ételek elkészítése és elfogyasztása során a konyhában és az étkezőben töltött hosszú órák ugyanolyan társadalmi funkciót töltenek be, mint az őseink tűzhelyei. A közös ünnepi étkezés a közösséget szimbolizálja, az egész családot az asztal köré gyűjti, és megkönnyíti a kapcsolódást.”
Forrás: Getty Images
Minden kultúrában vannak olyan hagyományok, amelyek az ételek és az ételkészítés körül forognak. A zsidó hagyomány előírja, hogy minden ételt meghatározott szabályok szerint kell kiválasztani és elkészíteni. A Közel-Kelet és India egyes részein csak jobb kézzel szabad étkezni. Sok európai országban pedig fontos, hogy a koccintás közben egymás szemébe nézzünk.
Kutatások szerint az evés előtti rituálé javítja az étkezés élményét, és az ételeket (még a sima répát is!) finomabbnak érezhetjük tőle. Más tanulmányok szerint, ha a gyerekek részt vesznek az ételkészítésben, jobban élvezik az ételt, és minél hosszabb időt töltünk egy étel elkészítésével, annál jobban fogjuk értékelni. Így az ünnepi étkezésekkel járó munka és lelkesedés gyakorlatilag garantálja a fokozott gasztronómiai élményt.
A gondoskodás ajándéka
Az ünnepek alatt az ajándékozás is fontos természetesen, hiszen ez is a hagyomány része, de alapvetően nem a tárgyak miatt alakult ki, hanem mert így erősítették régen a társadalmi kötelékeket az emberek. Az ajándékok nem az árcédulájuktól értékesek, hanem attól, amit az ajándékozottnak üzennek: a gondoskodás és törődés érzetét hordozzák. Így válnak a tárgyak a hagyományok részévé, amelyben a legfontosabb funkciójuk az, hogy fenntartsák és megerősítsék a családi kötelékeket. Sőt, a egymástól távol élő rokonok számára az ünnepi rituálék jelenthetik a ragasztót, amely összetartja a családot.
Az ünnepi hagyományok elengedhetetlenek a családi harmóniához a szakember szerint. Persze lehet, hogy apa káromkodni fog a fenyőfa miatt, vagy a nagybátyád megint elkésik és vitázni fog mindenkivel, de ezek alapvetően nem rontják el az összélményt. „A Nobel-díjas Daniel Kahneman pszichológus kutatásai azt mutatják, hogy amikor a múltbeli élményeket értékeljük, hajlamosak vagyunk a legjobb és az utolsó pillanatokra emlékezni, minden másra kevés figyelmet fordítva – írja Dimitris Xygalatas. – Más szóval, a családi ünnepről szóló emlékeink leginkább az összes (örömteli és bugyuta) hagyományból, a jó ételekből, az ajándékokból, majd az este végén az érzékeny búcsúkból állnak majd. És mire hazaérsz, már lesz mit várnod a következő évben.”
Szponzorált tartalom
