A legenda szerint Krisztus koronája tövises ágakból készült, és Jézus vére a faág fehér bogyóit is pirosra festette.
Az örökzöld koszorú, amelyet a főbejárati ajtóra erősítenek karácsony előtt, az Egyesült Államokban vált igazán népszerűvé. Az adventi koszorúnak ezt a változatát skandináv telepesek vitték magukkal az Újvilágba.
Eredete a karácsony sok más szimbólumához hasonlóan a pogány időkbe nyúlik vissza. Észak-Európa népei december közepén a termés betakarításának végét ünnepelték. Mindig nagy lakomát csaptak, és házaikat zöld növényekkel dekorálták. Azért akasztottak fagyöngyöt és zöld gallyat az ajtajuk fölé, hogy kiengeszteljék az erdők szellemeit.
Téli napfordulós ünnepeikre örökzöld díszeket készítettek a kelta és a teuton törzsek is. Papjaik szerint a fagyöngy szent, és ezért amulettként adták az emberek kezébe. Egy középkori hiedelem szerint pedig a fagyöngy elűzi a boszorkányokat. A fagyöngy tehát különleges helyet foglal el a koszorúfonásra használatos örökzöldek (magyal, krisztustövis, vadborostyán, stb.) között.
A katolikus egyház nem is nagyon szerette, mert a pogányok egyik kedvence volt. Ezért a templomok helyett inkább az otthonok adventi dísze lett.
