Anno egyáltalán nem volt divat a harmonikus, elegáns karácsonyfa – helyette a mindenféle színben pompázó, össze-vissza karácsonyfa díszek alatt állt a fánk. Szerintünk nagyon jó volt.
Retró karácsony a javából!
(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)
Sógyurmából karácsonyfadísz
A régi karácsonyfadíszek sokunknak megvannak még az elszíneződött szaloncukros dobozok mélyén, de vannak olyanok is, amik már csak az emlékezetünkben élnek. Ilyen például a sógyurmás karácsonyfadísz, aminek készítésekor szárnyalhatott (volna) a fantáziánk, de valójában a legtöbben szíveket, csillagot és sarlós holdat készítettünk. Valamiért ezek voltak azok, amik a leginkább tetszettek, de az is igaz, hogy ezek a minták voltak a leggyakoribbak az otthoni sütikiszúró készletében. Persze, ha volt különlegesebb forma, akkor azt is bevethettük, így készülhetett télapó, szarvas és hóember formájú sógyurma.
A víz, liszt, olaj és só elegyéből készült gyurmafigurákon a formázás után felül egy kis lyukat szúrtunk ceruzával – ezen vezettük át száradás után a cérnát –, majd száradni hagytuk 1 napig. Ezután már csak a dekorálás volt hátra: kifestettük, vagy színes papírba csomagoltuk őket.
Színes papírból füzér
A mai girlandok között már csak az nem találja meg a számára megfelelőt, aki nem akarja. A hagyományos ezüst, arany, piros és kék mellett van vékonyabb, vastagabb, rózsaszín, ombre, tollból készült, gyöngysorra emlékeztető – egyszóval mindenféle. Gyerekkorunkban azonban sokkal nagyobb örömöt éreztünk akkor, ha mi magunk készíthettük el a karácsonyfán végigfutó füzért.
Színes papírlapokból vágtuk ki vékony csíkokat, amiket aztán kör alakban összeragasztottunk, miután egymásba fűztük őket. Ha nagyon lelkesek voltunk, egészen a fa aljáig is leért a papírfüzér, de vigyázni kellett, mert már attól is elszakadt, ha nem néztünk rájuk elég óvatosan.
Sógyurmás díszből régen sem volt hiány
(Fotó: Fortepan/Gollai Jánosné)
Pattogatott kukoricából girland
A papírfüzér mellett a pattogatott kukoricából készült füzér volt a gyerekkori karácsonyaink másik nagy sztárja, ráadásul még ehető is volt. Régen persze, nem volt külön popcornkészítő gép, és mikrohullámú sütő sem, helyette a szüleink serpenyőbe dobták a kukoricaszemeket, letakarták papírral, és úgy vártuk a kukorica kipattogását, mint a csodát. A pattogatott kukorica egy része aztán a hasunkban landolt, a másik fele pedig füzérként a fán.
Egyszerűen csak egy tűre és egy erősebb cérnára volt szükség, hogy aztán egymás után felfűzzük a cérnára a pattogatott kukoricákat. Szinte nem telt el úgy karácsony, hogy minimum egy pattogatottkukorica-füzér ne készült volna, és lássuk be, ennek még a leszedése is élvezet volt. Csak le kellett ennünk a fáról, amit mi örömmel vállaltunk, mert az egészen biztos, hogy egyikünk sem akarta eltenni a következő évre.
Papírból dísz
A lehető legolcsóbb díszek a papírból készített karácsonyfadíszek voltak. Csak egy keményebb papírlap kellett hozzá, amin körberajzoltunk egy sütinyomó formát, leragasztottuk színes papírral vagy fóliával, átlyukasztottuk, és már kész is volt az egyedi gyártású karácsonyfadíszünk. A fényes papírral bevont díszek nagyon szépen csillogtak a karácsonyi égősor fényében.
Na, hol a papírdísz?
(Fotó: Fortepan/Lissák Éva)
Tejfölös pohárból mikulás
Talán, te is emlékszel a tejfölös pohárból készült mikulásra, amin rendszerint nagy elmélyüléssel szorgoskodtunk. Karácsony környékén különösen nagy értéknek számított az üres tejfölös pohár, amit fejjel lefelé fordítottunk, fehér papírral vontunk be, majd szemet, orrot és szájat rajzoltunk neki, a tetejét pedig piros ceruzával, filccel színeztük ki sapka gyanánt.
A télapó szakálla és a sapkájának a pereme vattából készült, amit odaragasztottunk a pohárhoz – kevésbé szerencsés esetben a kezünkhöz is. A szüleink aztán apró lyukat fúrtak a doboz aljára (ami itt a teteje volt), majd azon keresztül fűztünk egy madzagot, és már mehetett is a fára a DIY mikulásunk.
Habcsók
A habcsók volt az a dísz, amit vagy a boltban szereztek be a szüleink, vagy időt és energiát nem sajnálva anyáink megsütöttek. A rózsaszín, a fehér és a halványzöld volt a legnépszerűbb szín, és bár nem feltétlen ez volt gyerekkorunk legextrább gasztroélménye, de a habkarikák rendszerint nem élték meg az ünnepek végét, mert leettük őket a fáról. Aztán ragacsos kézzel és szájjal tagadtunk mindent.
Az elmaradhatatlan habkarika
(Fotó: Fortepan/Göcseji múzeum)
Gyufásdobozból mini ajándékdoboz
A gyufásdoboz díszek annyira időtállónak bizonyultak, hogy néhányunknak még ma is megvannak, és minden évben újra és újra előkerülnek. Ezt a karácsonyfadíszt szintén nem volt nagy ördöngösség elkészíteni, de annál nagyobb örömöt okozott, amikor a színes égősor fényében megcsillant a karácsonyfán.
Ez volt az a dísz, amiből egyszerűen nem lehetett eleget készíteni. Üres gyufásdobozok kellettek csak hozzá, aminek a felületét beragasztóztuk, becsomagoltuk a nekünk tetsző fényes, színes papírba, az oldalát behajtogattuk úgy, mintha egy miniatűr ajándékdobozt csomagolnánk, és szalaggal átkötöttük.
Fóliával bevont dió
Az egyik legcsodásabban csillogó és legszebb dísz az ezüst fóliával bevont dió volt. De az arany és ezüst színű csonthéjast már a nagyszüleink is előszeretettel aggatták a fára, akkor még kályhaezüsttel bevonva. De nemcsak a konyhai fóliába csomagolhattuk, hanem a konzum szaloncukrok színes papírjaiba is, amihez persze, ki kellett ennünk a szaloncukrot a csomagolásából. Tény, ezt az áldozatot mindannyian nagyon szívesen hoztuk meg gyerekkorunkban – és még most felnőttként is megtesszük, ha a haza úgy kívánja.
A legegyszerűbb karácsonyi díszt még az is el tudta készíteni, aki kettes volt technikából, hiszen csak be kellett bugyolálni a diót a fényes papírba, majd oda, ahol a szára volt, egy ék alakban kifaragott gyufát beszúrni, amire aztán a cérnát köthettük. Persze a faragást a szüleinkre bíztuk, de a művelet többi részében abszolút kiteljesedhettünk.
Megtalálod a fóliával bevont diót?
(Fotó: Fortepan)
Almából télapó
Nagyon régi hagyomány a karácsonyfát almával díszíteni, ami generációról generációra megmaradt, hosszú éveken, akár évszázadokon keresztül. A mi gyerekkorunkban azonban ezt is továbbgondoltuk, és télapót készítettünk belőle. A díszhez a kisebb almák voltak a jók, hogy a karácsonyfa ágait ne gyötörjük meg túlságosan.
Piros papírból csákót készítettünk, aztán jöhetett a szokásos vatta dekor szakállnak, bajusznak és sapkaszegélynek, végül a télapó szemét szegfűszeggel alakítottuk ki.
Még több karácsonyi tartalom!
- Szívmelengető és vicces adventi hagyományok dédszüleink korából, amiket ma már alig ismerünk
- DIY: villámgyors adventi koszorú
- Retro advent: vevőcsalogató reklámok a 80-as évekből