 |
| Fotók: Nassoló Naplopó/Facebook |
A szaloncukrok sorában a következő delikvens, amit házilag készítettem, a zselés. Elmondanám, hogy az első próbálkozás kudarcba fulladt, mégsem ment olyan egyszerűen, mint elsőre hittem volna. Mert nem mindegy, mit teszünk bele.
A boltihoz képest nagy eltérés, hogy ennek erőteljes íze van, mivel valódi gyümölcsléből készült, nem pedig valami ízesített, színezett vízből. Erről rögtön tudnék is mesélni kicsit. Volt elfekvőben a kamrában egy olcsó „gyümölcsös ivólé” kékszőlő-ízben. Gondoltam azzal tesztelek, de ez a vizes semmiség annyi zselatint megzabált, és alig akart megkötni, hogy megszenvedtem vele rendesen. Aztán furán viselkedett mártás közben is.
Igazi gyümölcslével működik
Végül berágtam, és kihajítottam mindet, úgy, ahogy volt. Az egészben csak azt a nagyjából 4 dkg csokit sajnáltam, ami rátapadt az első két zselés förmedvényre. Szóval az első zselés szaloncukor projektem kudarcba fulladt, gondoltam, többre megyek a százszázalékos gyümölcslével. És igen, határozottan más az élmény, ahogy az a képeken is látható:
Nem olyan nagy macera ez, mint sokan gondolják, és látjátok, nem is feltétele a készítésének a maghőmérő. (A temperáláshoz bővebb segítséget itt találtok.) Ezenkívül ezt mind elkészíthetitek úgy is, ha polikarbonát vagy szilikon bonbonformában bonbonként készítitek el. Készítetek egy vékony csokihüvelyt, abba megy a töltelék, és letalpaljátok. Ehhez segítséget itt találtok. Ne féljetek kipróbálni.
Mentsd el későbbre Nassoló Naplopó többi szaloncukorreceptjét!
