Az adventi koszorú
A hagyomány gyökerei a régmúltba vezetnek vissza, amikor is az emberek még hittek a boszorkányokban és gonosz szellemekben. Hogy távol tartsák őket, fűzfából, szalmából és fenyőágakból fontak koszorút, amit aztán arany vagy piros színű szalaggal díszítettek.
Az ilyen és hasonló ősi rituálék ma már minden bizonnyal mosolyt csalnak arcunkra, hatékonyságuk pedig erősen megkérdőjelezhető. A ma használatos, többnyire örökzöldekből készített koszorú szelleműző funkcióját ugyan elvesztette, dekorációnak viszont pont ideális. A prototípus egy hamburgi lelkész agyából pattant ki, igaz az általa készített koszorú még fából készült és 24 gyertya volt rajta, arról nem is beszélve, hogy mérete egy kocsikerékével vetekedett.
Gyorsabban telik az idő karácsonyig, ha minden napra jut valami apró meglepetés. A boltokban kapható előre gyártott adventi naptárak ablakai mögött hagyományosan csoki és cukorka rejtőzik, ha azonban valami egyedi meglepetéssel szeretnénk elkápráztatni ismerőseinket, igencsak össze kell kapnunk magunkat. Nézzünk szét a fiók mélyén biztosan találunk jobb sorsra érdemes textildarabokat – varrjunk ezekből apró zsákocskákat egyet-egyet a következő 24 napra -, és aggassuk fel őket az adventi koszorúra. Ha kicsit több időnk van, készíthetünk zsebes karácsonyfát, vagy akár egy hóemberre is rábízhatjuk ajándékainkat. Ne ragaszkodjunk feltétlenül a jól bevált megoldásokhoz nyugodtan pakoljunk bármit a zsebekbe, legyen az érdekes formájú kavics, egy részlet kedvenc versünkből vagy egy kedves emlékeket felidéző fénykép.
Mint a mesében