Egyszer réges-régen a házasság, a szerelem istennője, Frigg – kinek neve kedveset jelent – gyermeket szült Odintól. A fiúgyermek, Baldr a fény és a tisztaság istene lett. Frigg egy éjszakán álmot látott, amelyben elragadta a halál imádott fiát, a Földre sötétség borult, és minden az enyészeté lett. A kétségbeesett anya azonnal rohant a vízhez, a levegőhöz, a tűzhöz, a földhöz, minden állathoz és növényhez, és a szavukat vette, hogy nem ártanak gyermekének. Egyetlen növényről feledkezett meg: a fagyöngyről.
A gyermek felnőtt, és sebezhetetlennek tűnt. Loki, a viszály istene azonban valami úton-módon rájött, hogy Frigg elfeledte a hűségéről biztosítani a fagyöngyöt.
Egy délután, mikor az istenek játékkal múlatták az időt, Loki Hod, a vak isten kezébe adott egy fagyöngyből készült dárdát. Hod megsebesítette vele Baldrt, aki azonnal összeesett. Elszomorodott Frigg, s lehulló könnyei fehér bogyókká változtak a fagyöngyön.
Amíg a fagyöngy alatt kesergett, megcsókolta valaki. Frigg feltekintett, és így szólt: „A fagyöngy soha többé nem okozhat szenvedést senkinek! Mindenki, aki alááll, lehetőséget kap, hogy a szeretetéről tanúbizonyságot tegyen – egy csókkal.”
Így egyetlen nő sem utasíthatja vissza a fagyöngy alatt a csókot. De ha a fagyöngy alatt mégsem csókolják meg, a következő évben felesleges házasságról álmodoznia, mert tervei nem válnak valóra.
