 |
| „Nagyon siettem hozzájuk” |
„Ezt a lelki magányosságot törte meg nálam az első karácsony, amit akkor töltöttem otthon, amikor már énekesnő voltam – meséli Lola. – Akkor értettem meg, éreztem át azt igazán, hogy én már felnőtt életet élek, s az egyetlen hely, ahol még valaha gyerek lehetek, az otthon van a családomnál. Akkor az egyetlen negatív élményt az okozta, hogy nagymamám nagyon nehezen értette meg, miért kell 25-én néhány órára elmennem fellépésre, megszakítva ezzel a közös ünneplést. Az a megjelenés akkor nekem sem esett annyira jól, de helyt kellett állnom, és nagyon siettem hozzájuk, haza. Végre kibeszélgettük magunkat, miközben napokig kényeztettem magam a nagymamám által főzött finomságokkal, a töltött húsai és halászleve egyszerűen páratlan! Napokon át beszélgettünk, legalább fél év élményeit elmeséltem nekik, és szinte fürödtem abban a szeretetben, amit csak ők képesek megadni nekem. Nem csoda, hiszen ők voltak azok, akik felneveltek engem.”
