Milyen érdekes, hogy az embernek valóban szelektív a memóriája, de mégis, vannak szavak, hangsúlyok, illatok, hangulatok, arcok, mosolyok, mondatok, amelyeket sohasem felejtünk. Számomra ilyenek például a karácsonyok, de minden más ünnep is. Zűrös család vagyunk, egyik felében gyógyíthatatlan betegséggel, sok mindennapos problémával, másik felében egészségesen, de más egyéb bajokkal: és kis családról is van szó, hiszen az unokatestvérek már mindannyian külföldön élnek, a nagyszülők sajnos meghaltak, a másodunokatestvérekkel pedig szintén nem szoros a viszony.
De valószínűleg nem ettől függ az a sok-sok boldog emlék, amelyekre örömmel gondolok vissza.
Emlékszem a karácsonyfa-díszítésekre: eleinte – amikor még itthon voltak az unokatestvérek – az úgy volt, hogy a nagynénéméknél voltunk délután: míg anyukám a mi otthonunkban sütött-főzött, addig apuval átmentünk hozzájuk. Ott volt az apukámféle nagymama is, velük ettünk-ittunk, karácsonyoztunk, aztán ezt este anyuval – és az anyai ági nagyival – még egyszer.
Nagyon boldog gyerekkorom volt. És nagyon boldog karácsonyaim.
Meg nem tudom mondani, hogy mikor milyen ajándékot kaptam. Azt viszont meg tudom mondani, milyen színű volt az étkezőnk, hogy anyu melyik – kék, bársony – ruhájában várt minket az egyik alkalomkor, és hogy mi – a nővérem, anyu, apu, a nagyi és én – milyen hatalmasakat nevettünk együtt. Hogy anyu milyen mennyei ételeket varázsolt az asztalra, és hogy a nővéremmel még hajnalig játszottunk a szobánkban, pizsamában, hogy ne múljon el az az este soha.
Giccses, de ez tényleg így van, és én ezért nagyon hálás vagyok.
Most már felnőtt vagyok, saját családom van – egyelőre egy vőlegény és egy kutya – , tisztában vagyok vele, hogy pénzközpontú világban élünk, hajtjuk a lét reggeltől estig, lottónyereményről álmodozunk, és arról, hogy majd felmondunk, és elutazunk Balira élni, és villantunk, de akkor is tudom, hogy nem az a lényeges, mennyi pénzt költünk.
Az a fontos, hogy akit szeretsz, annak ezt mutasd meg, szeresd nagyon, mert a pillanat elillan, elmúlik, egyszer valamikor biztosan.
Nem azt mondom, hogy nem költekezek túl – de idővel az ember átértékeli, majd megtanulja, hogyan alakítsa úgy az ünnepeket, hogy az valóban értékes, tartalmas, szeretetteljes, értelmes és igazán boldog legyen.
Szóval ez a bejegyzés egyrészt azért készül, hogy még ha van is pénzed, igyekezz inkább kreatív, személyes, szívhez szóló ajándékokkal, tettekkel meglepni a többieket. Ha pedig nincs pénzed, akkor pedig ne csüggedj, mert remek ötletek várnak rád, hogy meglepd és boldoggá tedd szeretteidet.
Mondok néhány példát
- Vegyél jó minőségű, használt játékokat a gyerekeknek. Simán lehet találni például a Vaterán, eBay-en, vagy bármelyik karácsonyi vásáron olyan használt dolgokat, amelyekről meg nem mondanád, hogy valaki másé voltak.
- Írj szívből jövő (kézzel írott) leveleket a szerelmednek, szüleidnek, gyerekednek, és kereteztesd be azokat.
- Rejts el sok-sok apró ajándékot a ház körül (csoki, cukorka, apróságok, üzenetek), és küldd a gyerekeket “vadászni”, szervezz élménykalandot nekik.
- Küldj levelet postán, felejtsd el az emailt. Irtó izgalmas igazi levelet kapni!
Még több ötlet a Girl Power blogon!
