Akihez minden várakozás ellenére elmegy a Jézuska

– Apa, ugye milyen szép volt a markolóautó, amit láttunk?

– Igen, kisfiam, nagyon szép – hangzott a válasz.

– Az a markoló nagyon sok homokot tud markolni, biztos hoz nekem a Jézuska, ugye, apu?

Haladt a sor, igaz, lassan, ahogy szokott. Kint sürgő nyüzsgés, emberek csomagokkal, karácsonyi zene szólt, mint minden plázában ilyentájt.

– Figyelj, kisfiam!

– Igen, apu?

– Most, ami nálam van csekk, arra való, hogy nálunk is legyen fény karácsonykor, az áramra… Anyu tudjon főzni egy húslevest, amit meg tudunk fizetni még. Apának és anyának sincs munkája, tudod… 

A kisfiú csak nézett az apjára, és halkan mondta:

– Tudom… Nekem nem kell a markoló, csak ti nekem. Szeretlek…

Sóhajtottam, és csak vártam, amíg befizetik a csekket. Én következtem, a feladandó dolgok végeztével csendben megkérdeztem a postás hölgyet:

– Elárulná az előttem fizető úr címét? Ott van a csekken, amit feladott…

Folytatás a Zacc blogon!