 |
| Európa legjobbjai |
„Drezdában imádják a villamosokat, azért tartották ott a versenyt” – meséli a Nők Lapja Cafénak Ledniczky Zsuzsanna, aki nemrég ott nyerte meg egy férfi kollégájával, Veperdi Tamással az I. Európai Nemzetközi Villamosvezető Versenyt. Párizsból, Firenzéből, Krakkóból és még 14 európai városból érkeztek a német városba a villamosvezetők, hogy összecsapjanak.
„Volt olyan feladat, hogy letakarták a kilométerórát, és úgy kellett 20 km/h-s sebességgel menni, érzésre” – mondja Zsuzsanna, aki nagyon büszke az első helyezésükre. „A kedvencem az volt, amikor 15 méterrel kellett egy bizonyos pont előtt megállni, szintén érzésre, ott öt centit tévedtem.” Ami természetesen nem olyan nagy tévedés, Zsuzsánál egyik kollégája sem tudta jobban csinálni. Mindezt ráadásul úgy, hogy nem a saját villamosát vezette, hanem a kinti, drezdai villamost, aminek a megismerésére csupán 3 megállónyi ideje volt.
A versenyfeladatokat úgy kellett végrehajtani, hogy volt egy tele pohár víz közben a műszerfalon, és a végén megmérték, mennyi víz fröcskölődött ki belőle. „Nekem pontosan ugyanannyi víz volt a poharamban a végén, mint az elején” – teszi hozzá mosolyogva Zsuzsanna, akinek nemcsak a térlátását, sebességérzékelését tették próbára, hanem azt is, hogy állná meg a helyét vészhelyzetben. „Egy ájult embert kellett ellátni, ami olyan jól sikerült, hogy megdicsértek a kinti mentősök!”
Ha kíváncsi vagy, milyen egy Európa-bajnok villamosvezetővel utazni, csak a 19-es villamosra kell felszállnod, és ha szerencséd van, pont Zsuzsanna vezeti. „Naponta 8-9 órát töltök ezen a nagyon szép vonalon, Kelenföldtől a Batthyány térig. Minden egyes másodpercben figyelni kell, nem szabad elkalandozni – magyarázza Európa legjobb villamosvezető-nője. – Nagyon szeretem az utasokat, csak az tudja ezt csinálni, aki így érez. Sokan kedvesek, turisták útbaigazítást kérnek, szeretem” – meséli Zsuzsanna, miért kedveli a szakmáját, amibe hat évvel ezelőtt csöppent. „Vannak visszatérő utasaim, van, akivel naponta háromszor is találkozom, integetünk, köszönünk egymásnak, ez olyan jó érzés!”
