
A tanulmány egyik – kevésbé meglepő – megállapítása, hogy a férfiak kockázatvállalóbbak: tovább pumpáltak és nagyobb összegeket nyertek, mint a nők. A legtovább mindig akkor merészkedtek, amikor egy másik férfival kellett volna megosztani a nyereményt, de szívesen kockáztattak akkor is, ha a babának „gyűjtöttek” épp.
A kísérlet eredményei szerint az esetek többségében a női résztvevők álltak le hamarabb a lufi pumpálásával, a legkevesebbet pedig akkor kockáztattak, amikor képzeletben a babával kellett volna megosztani a nyereményt. A kutatók szerint ez azt bizonyítja, hogy a nők nem csupán általában véve kevésbé kockázatvállalóak, de olyankor, amikor – a gyerek érintettsége okán – felébred bennük az anyai ösztön, különösképp óvatossá válnak. Ráadásul ez nem csupán azokra a nőkre igaz, akik már átélték az anyaság élményét, hanem azokra is, akik még gyermektelenek.
Nem ösztönös, hanem tanult
![]() |
Dr. C. Molnár Emma |
Dr. C. Molnár Emma aktív-analitikus pszichoterapeuta a Nők Lapja Cafénak nyilatkozva elmondta, hogy alapvetően már az is kérdés, hogy vajon az anyai attitűdöt ösztönösnek, vagy inkább tanultnak tekintjük-e? Harlow kísérlete óta ugyanis tudjuk, hogy az ösztönösnek tartott anyai magatartásforma voltaképpen tanulás eredménye. A lánygyermekek nagyjából 3 éves koruktól, amint az éntudatuk, illetve nemi hovatartozásuk tudata kialakul, készülnek arra, hogy ha felnőnek, nekik is lesznek majd gyermekeik, így ennek megfelelően szocializálódnak, az anyai attitűd tehát ennek a szocializálódási folyamatnak az eredménye. Ez magyarázza, hogy az anyai attitűd azokban a nőkben is megvan, akik még nem anyák: a gyermekkortól kezdve a saját családból, illetve a körülvevő kultúrából beépült mentális modell ugyanis bennük is megmozdul egy gyermek hatására, akkor is, ha az nem a sajátjuk.
A Harlow-kísérlet Harry F. Harlow pszichológus bébimajmokat választott el az anyjuktól és egy-egy olyan ketrecben nevelte őket, melyben két mű-„pótmama”: egy drótból készült, úgynevezett drótanya, illetve egy szőrrel borított szőranya állt rendelkezésükre. Táplálékukat a drótanyán elhelyezett cumisüvegből kapták, viszont a legtöbb időt a szőranyához bújva töltötték. Mivel azonban eleven édesanyjukkal nem érintkezhettek, nem volt alkalmuk elsajátítani az anyai magatartásformát és felnőve hiába szültek, nem voltak képesek anyaként viselkedni, elhanyagolták kölykeiket. |
A szakember kiemelte, hogy az anyának és az apának más a szerepe a gyermeknevelésben: az anya védő, óvó, gondoskodó funkciót lát el, míg az apa a világ nehézségeivel való megküzdésre neveli a gyermeket, ami persze kockázatokkal is jár. Ez az oka annak, hogy a férfiak még akkor is kockázatvállalóbbak, ha a gyerekükről – vagy akár más gyerekéről – van szó, míg a nőkre ilyenkor az óvatosság a jellemző.