Bizonyára olvastatok már arról, hogy keressük az ország kedvenc ápolóját. Felhívásunkra számtalan jelölés érkezett, így nagyon nehéz dolgunk volt, amikor ki kellett választanunk a legkiemelkedőbb jelölteket, akik talán a legérdemesebbek arra, hogy az egész ország megismerje őket. Ha bemutattuk a jelölteket, ti szavazhatjátok majd meg, ki legyen az ország kedvenc ápolója. Előre szólunk: nem lesz egyszerű a választás.
Kilencedik jelöltünket, Molnár Lajosné Évát lánya, Éva nevezte az ország kedvenc ápolója címre. Így írt édesanyjáról:
Édesanyám egy református otthonban dolgozik és hospice-ápolóként és házi betegápolóként is tevékenykedik, hogy ezzel is minél több ember életét tegye élhetőbbé, vagy könnyítse meg az utolsó napokat. Senki nem várja el tőle, hogy akár 16 órát dolgozzon egy nap. Szereti a munkáját, és a hivatástudat, a segíteni akarás lendíti előre a mindennapjait. Csak néhány jó szó, amit a betegektől hall, egy-egy élettörténet, amit megosztanak vele. De ennyi elég ahhoz, hogy úgy érezze, szükség van rá, és ez lendíti előre a mindennapjait.
Molnár Lajosné (jobbra)
Éva így mesél magáról:
“A pályaválasztásom kezdetben nem volt tudatos, de arra emlékszem, hogy csak az egészségügyi iskolákat jelöltem meg a továbbtanuláskor és meg sem fordult a fejemben, hogy más szakmát is választhatok. Az elmúlt harminc évben sem merült fel bennem, még a nehéz időszakokban sem, hogy más területen helyezkedjek el. Valahogy ez olyan természetes, mint az, hogy az ember reggel felébred.
A hivatásom szépségét az adja, hogy az egészséges ember a holnapra gondolva építgeti terveit, de mikor beteg lesz, akkor minden összeomlik, és hozzáértő, segítő szakemberekre van szüksége ahhoz, hogy a betegségéből meggyógyuljon, vagy el tudja fogadni és együtt tudjon élni vele. Ez vagyok én, ezek vagyunk mi.
Nagy lelkierőre van szükségem, mert nem halhatok meg minden betegemmel. Nap mint nap találkozom nehéz emberi sorsokkal, amelyek formálnak engem is. Átértékelődtek bennem az élet fontos kérdései. Hosszú évtizedekig dolgoztam a szociális ágazatban mint egészségügyi szakember, és sajnos nagy gyakorlatot szereztem a perifériára szorult emberek ápolásában, gondozásában. Sokszor járok helyeken, ahol az emberek olyan körülmények között laknak, amit a szociológusok mély szegénységnek hívnak. Nekem itt is ugyanúgy el kell látni a beteget, a sebeiket kezelnem kell és katétert is cserélek, továbbá a felvilágosító, egészségnevelő munkámra is nagy szükség van. Hospice-ápolóként a beteg otthonában sajátos körülmények között, ténylegesen személyre szabottan kell a munkámat végeznem.
Nagyszerű dolog, mikor a beteg vagy hozzátartozó megfogalmazza köszönetét és elmondja: biztonságban érzi magát, mert tudja, bármikor felhívhat, és rám számíthat. Minden eddigi betegem benne van a telefonomban, és bár már régen nincs napi kapcsolatunk, mégis számos esetben előfordul, hogy felhívnak, tanácsot kérnek, vagy csak egy karácsonyi köszöntés erejéig pár szóval üdvözölnek. Ez az, ami nem megfizethető, és erőt ad a nehéz napokban.”
Éva fia ballagásán
A család a biztos háttér
“Minden eset egyedi és nyomot hagy bennem. Egy középkorú nő nagyon ritka típusú rákbetegséggel küzdött. Másfél évig jártam hozzá egy-két naponta kötéscserére. Végigéltem vele a betegség stádiumait, az egyre súlyosbodó állapotának minden tünetét együtt beszéltük meg. Átéltem vele azt, mikor az onkológia lezárta a kezelését. Fizikai ereje csökkent, a fájdalma erősödött, s közben a családi élete hullámvölgyeket élt meg, súlyos konfliktusok voltak a háttérben. Tanúja lehettem, hogyan zár ki mindenkit az életéből. Végigélhettem vele a betegség feldolgozását és a haldoklás összes fázisát.
Az a hosszú időszak, amikor hozzá jártam, lelkileg megviselt. A kötözés csak 20-30 percig tartott. A legtöbb időt mindig beszélgetéssel, a pszichés vezetéssel töltöttem, hiszen én voltam a kapocs a külvilág és közte. Nekem mondta el gondolatait, bánatát, keservét, dühét, reményeit. A kevéske örömét is velem osztotta meg. Vágyott a halál után, de félt is tőle. A felajánlott szakmai segítséget, lelkészt vagy pszichológust mereven elutasította. Csak velem akart beszélni félelmeiről. Ez nagyon megtisztelő volt számomra, ugyanakkor nagy teher is.
Ezeket a nehéz eseteket csak úgy tudom feldolgozni és úgy tudom nap mint nap újra kezdeni, hogy saját családom biztos háttérként támogat, az ápoló kollégák segítségére is bármikor számíthatok. Mi odafigyelünk egymásra.”
Az ország kedvenc ápolója cím eddigi jelöltjei:
- Az ország kedvenc ápolója: “Engem erre teremtett az Isten!”
- Az ország kedvenc ápolója: “A legnehezebb, amikor nem lehet segíteni!”
- Az ország kedvenc ápolója: “Naponta megtapasztalhatom, milyen öröm adni másoknak”
- Az ország kedvenc ápolója: aki a Barátok köztöt cserélte az ápolói hivatásra
- Az ország kedvenc ápolója: “A kórház a második otthonom”
- Az ország kedvenc ápolója: “Soha ne menj el a nyomorúság előtt, mely tőled vár segítséget”
- Az ország kedvenc ápolója: “Jó napot, Pisti nővér vagyok!”
- Az ország kedvenc ápolója: Anya nélkül nőtt fel, most másokon segít Erika
