Élet főállású anyaként

Kálmán Dóra főállású édesanya, három kisgyermekével van otthon. A Rácz Zsuzsa írónő alapította Terézanyu Klub pályázatának első díját nyerte el idén novellájával. A pályázat témája nem állt tőle távol, hiszen arra a kérdésre fogalmazta meg saját válaszát sok száz „versenyzővel” együtt, hogy hogyan változik meg egy nő élete a gyermekvállalással.

Magadból indultál ki a háromgyermekes anya megformálásakor?

– Részben igen. Három kislányom van, a legkisebb épphogy elkezdett óvodába járni. Ám a főszereplő édesanyával ellentétben én nem próbálok munkába állni, egyelőre otthon maradok főállású anyaként. Részben azért, mert már megváltozott az érdeklődési köröm – eredetileg kertészmérnökként végeztem, és kutatóintézetben dolgoztam. A gyes alatt viszont antropológiát tanultam a bölcsészkaron. Ott szerettem bele az írásba. Másrészt el sem tudom képzelni, hogy három gyerkőc mellett karriert tudnék építeni. Talán ha nagyobbak lesznek…

Kálmán Dóra kislányával

A novellád főhősét viszont feszíti a vágy, hogy visszaküzdje magát a társadalmi ranglétrán…

– Elég szomorú, hogy mi, édesanyák ennek a ranglétrának az alján helyezkedünk el! Többek közt ez a megítélés is szerepet játszik abban, hogy a környezetemben élő anyukák nem tudnak megbékélni az új helyzetükkel. Képtelenek elfogadni, hogy ezután „csak” édesanyaként tekintsenek rájuk. A másik ok nyilván a neveltetésünkben keresendő, hiszen mi, diplomás nők egészen a szülésig tanulásra, versenyre, a külvilágban való küzdésre voltunk idomítva. A gyereknevelésben kevés a visszajelzés, nincsenek hangos sikerek, amelyek nélkül pedig nehéz. És persze olyan ismerősöm is akad bőven – sőt ilyen a többség –, aki egyszerűen nem teheti meg, hogy otthon maradjon a gyerekeivel. Inkább elfogadja a jóval a képesítésén aluli munkát, szétszakítja magát, és csak nő benne az elkeseredettség. Véleményem szerint a média is hibás abban, hogy azt sugallja, simán össze lehet egyeztetni az anyaságot és a karriert. Múltkor például olvastam egy celebről, aki három munkahelyre lót-fut, de emellett még napi két-három órát könnyedén eljátszik a kislányával. Hát én nagyon rosszul csinálhatok valamit, mert nekem sokszor még kiteregetni sincs időm a gyerekek mellett! Éppen elég, hogy délelőtt megfőzök, rohanok is értük az óvodába, iskolába.

Lehet, hogy a celebnek van segítsége?!

– Abban szinte biztos vagyok. Bár megbízható segítséget találni úgy, hogy ne arra költsd az egész fizetésedet, nagyon nehéz. Van egy barátnőm, ő is többdiplomás, aki végül talált egy titkári állást, de hat embert mozgat, akik a srácait elhozzák az óvodából. Egy másik ismerős anyuka pedig, amikor a gyerekének felmegy a láza, egész este bébiszittert keres, mert másnap mennie kell dolgozni. Az agglomerációban, ahol élünk, szinte csak riasztó példákat látok.

A te főhősöd nemcsak a diplomáival nem tud mit kezdeni, de részmunkaidős állást sem talál…

– Ez a másik áthidalhatatlan probléma. Hogy a társadalom, a munkaadók nincsenek felkészülve ránk. Ma már úgy látom, három, de akár már két gyermeket szülni is kamikazevállalkozás Magyarországon. Szerencsére mi a férjem fizetéséből úgy-ahogy kijövünk, legfeljebb nem öltözködöm és nem megyünk nyaralni. Úgy döntöttünk, a gyerekek előbbre valók. Így legalább nem kell minduntalan rossz anyának és még rosszabb munkaerőnek éreznem magam. Inkább valami ötletes vállalkozáson töröm a fejem, amit itthonról is működtethetnék. Az írás mellett, persze. Két éven belül több irodalmi pályázaton is részt vettem, legutóbb például megnyertem a New York Irodalmi Páholy helyszíni szépíróversenyét. Ez reményt ébresztett bennem. Közben pedig elindítottam a „biciklis párkeresés” projektemet. Persze ez utóbbi kicsit kényszerpálya, de hát valamit valamiért!

A pályaművet a terezanyu.hu internetes oldalon olvashatják.