Nagy Tímea anyaként lett olimpiai bajnok Sydney-ben, és kétgyerekes anyaként védte meg címét négy évvel később. A Richter Aranyanyu Díjának zsűritagjaként is tevékenykedő sportolónő eredményeit úgy érte el, hogy az első mindig az anyaság volt számára, vagyis a 14 éves Csenge, a 10 éves Luca és a 7 éves Csanád.
Mi volt a legnagyobb változás az életedben, amit az anyaság hozott?
– Leginkább a felelősség, ehhez volt a legnehezebb hozzászokni. Ahhoz, hogy van valaki, akiért ennyire aggódom, akit ennyire féltek, és hogy ez már mindig így lesz. De átalakult minden, az időbeosztástól az értékrendemig.
Két gyereket szültél élsportolóként. A sport feszes időbeosztást, rengeteg készenlétet követel. Egy baba ugyanúgy…
– Ez nem volt kérdés, mindig is a gyerekek voltak az elsők. Ha betegek voltak vagy oltást kaptak, és várható volt, hogy belázasodnak, akkor késtem az edzésről, vagy nem is mentem. De egyébként mindent megtettem, hogy pontosan ott legyek, vagyis ez csak a gyerekek miatt történt. És amikor volt egy szabad percem, például mert a kicsi elaludt, azonnal elkezdtem valami erősítő gyakorlatot otthon.
Hogyan fogadták el mindezt az edzők?
– Eleinte persze próbálkoztak azzal, hogy ez ne így legyen, de gyorsan belátták, hogy vagy így, vagy sehogy. Ismertek engem annyira, hogy tudták, én csak így vagyok képes teljesíteni. Úgy, ha a gyerekek felől nyugodt vagyok. És azt is tudták, hogy ha ezt nem fogadják el, akkor abbahagyom a sportot.
Mi volt a legnehezebb abban az időszakban?
– A távollétek. Csak két-három napra mentem el, de akkor is. Ennyi időre otthagyni egy mózeskosárban fekvő babát iszonyú nehéz. Ezért volt, hogy az edzőtáborokból is hazajártam, vagy ott voltak velem. A pekingi olimpiára nem jutottam ki, mert a kvalifikáció szempontjából nagyon fontos tengerentúli versenyekre én nem mentem el. Nem akartam olyan sok időre magukra hagyni a gyerekeket.
Úgy tudom, az egész család segített.
– Igen, mindenki az én kéréseimet leste, és nem azért, hogy majd hozzam a tőlem elvárt eredményt, hanem hogy teljesülhessen az álmom. Én is mindent megtennék, hogy a gyerekeim elérjék, amit szeretnének, amiért ennyi mindent megtesznek.
Nem volt olyan pont, hogy inkább abbahagyod a sportot, mert így nem megy?
– Mindig van ilyen pont, a gyerekek előtt is volt. Egy sérülés, egy kudarc, a fáradtság miatt. Szerencsére akkoriban olyan nagy terhelés alatt voltam, hogy gondolkodni sem volt időm. Csak tettem, amit éppen kellett. Az is segített, hogy a várandósság hónapjai alatt csak edzegettem, csak vívogattam, vagyis szülés után mindig alig vártam, hogy újra vívjak.
Biológiailag hogyan hatottak a szülések a teljesítményedre?
– Én kizárólag az éhségre emlékszem! Minden gyerekemmel híztam harmincöt kilót, azt le kellett adnom. Éheztem, és közben számolgattam a kalóriákat, mert szoptattam is. Csengét egy évig, Lucát tíz, Csanádot nyolc hónapig.
A végzettséged logopédus, dolgoztál is a szakmádban. Most mivel foglalkozol?
– A Hajós Alfréd Sportuszoda létesítményvezetője vagyok, sportszervezőtől jártam végig a ranglétrát. Nagyon szeretem, de teljesen mást követel tőlem, mint a sport… A kötött munkaidő is szokatlan. Viszont a gyerekeim ide járnak vízilabdázni, úszni, ami nagyon jó.
Tudj meg mindent a Richter Aranyanyu Díjról!
