Aranyanyu

“Ezt a hivatást csak szívből lehet végezni”

Ha nem szeretném a munkámat, nem tudnék naponta helytállni – mondja Szűcs Gáborné ápolónő, aki tavaly Aranyanyu Díjat kapott egészségügyi szakdolgozó kategóriában. "Sok öröm ért az utóbbi időben, boldoggá tett ez az elismerés. Ha jó a kedvem, azért, ha meg nem, akkor azért nézegetem a szobrocskámat" – árulta el Ica, aki már csaknem négy éve dolgozik a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház onkológiai osztályán.

Nagyszerű érzés lehet, amikor elismerik az ember munkáját. Hogyan érintette, hogy Aranyanyunak választották tavaly?
– Természetesen nagyon boldog voltam. Addig is tettem a dolgomat, segítettem az embereknek csakúgy, mint a többi kollégám, de amikor megkaptam a díjat, azt éreztem, hogy megbecsülnek, elismerik a munkámat, és ez nagyon sok erőt adott akkor is és azóta is. Ha éppen nem olyan jó a kedvem vagy nehézségek előtt állok, akkor ránézek a szobromra, és máris feltöltődöm.

 Szűcs Gáborné ápolónő
Szűcs Gáborné ápolónő

Miért tartja fontosnak a díjat?
– Nem az elismerésekért dolgozunk, hanem azért, mert segíteni szeretnénk, és mert ehhez értünk, ezt csináljuk szívesen. És ha mások is felfigyelnek erre, és jutalmazzák az odaadásunkat, az nagyon jól tud esni. A díjátadó után több interjú is készült velem, voltak olyan betegek, akik napra pontosan meg tudták mondani, hogy mikor szerepeltem a helyi lapban. Mivel a fotóm is megjelent, többen megismertek, gratuláltak. Ez egyfajta megerősítés, hogy jól végzem a dolgom. Szerintem fontos, hogy sikerélményeket kapjunk, mert azok energiát adnak, átlendítenek a bajokon.

Az onkológiai osztályról nem éppen a jókedv jut az ember eszébe. Hogy lehet mégis nap mint nap újult erővel dolgozni?
– Nálunk, az onkológián is vannak sikertörténetek: van, aki meggyógyul, visszailleszkedik a megszokott életébe. Több beteggel később, az utógondozás során is kapcsolatban maradunk, követjük az életüket, elmesélik nekünk, hogy unokájuk született, elköltöztek, vagy épp munkahelyet váltottak. Mindenre fel kell persze készülni, de fontos, hogy felismerjék az emberek, hogy az idejében elkezdett kezelés életet menthet. Itt tényleg életről és halálról van szó, és mi mindent megteszünk a gyógyulásért.

Milyen tervei vannak?
– Mindig is fontos volt számomra a tanulás, most éppen az angoltudásomat csiszolgatom, és a számítógépes ismereteimet is bővíteni szeretném. Nagy megtiszteltetés ért: a jövő hónapban én adhatok elő a kemoterápiával kapcsolatos tudnivalókról a kórházunkban. Már most készülök rá. Rendszeresen részt veszek továbbképzéseken, mindig kitalálok valamit, hogy miben lehetne fejlődni.

Hogy sikerül mindezt összeegyeztetni a családdal?
– Két gyermekem van, és azt már nagyon régen megszokták, hogy a munkám miatt nem számít, hogy hétvége vagy ünnep van. Beosztások szerint dolgozunk, így természetes, hogy ez nagyobb alkalmazkodást igényel a családtagoktól. A férjem is nagyon büszke rám, az Aranyanyu Díjjal kapott oklevelemet bekereteztette és a számítógépünk fölé akasztotta.

Tudj meg mindent a Richter Aranyanyu Díjról!

 

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top