A Richter Aranyanyu Díj célja az, hogy a nők magukra ismerjenek a jelöltekben: a hétköznapokban való helytállás is elismerésre méltó. Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője arról mesélt, személy szerint is tanul az Aranyanyuktól. Azt reméli, a díjjal egyben tükröt is tudnak tartani a magyar nőknek, akikre szerinte igazán ráfér az elismerés.
 |
| Beke Zsuzsa |
Miért állt egy gyógyszercég egy olyan díj mellé, amely kizárólag nőknek szól?
Mert a Richternek nagyon fontosak a nők, és az Aranyanyu Díjjal tükröt tarthatunk: megmutathatjuk nekik és maguknak is, hogy értékesek és nélkülözhetetlen a munkájuk. Meggyőződésem, hogy kevéssé vannak ennek tudatában. Ezúton szeretnénk elmondani, hogy milyen nagyra tartjuk a magyar nőket.
Mit gondol az idei döntősökről?
Amikor megismertem az idei jelölteket, legalább annyira felvillanyoztak, mint amennyire a frászt hozták rám: úristen, micsoda nagyszerű emberek, de hát hogyan fogunk választani közülük?! Az Aranyanyu-jelöltek teljesítményét nagyon nehéz összevetni: mivel kivételes, vagy éppen hétköznapiságukban felemelő emberi – női – sorsokat mutatunk be, érzelmileg is hatnak ránk a történetek, a szubjektivitást lehetetlen kizárni. Én például nem fogom egyhamar elfelejteni az idei egyik döntősünk, a sárvári Szemes Alexandra arcát, ahogyan arról beszél, hogyan ápolta egy éven keresztül a rákos édesanyját otthon, aki rábízta a négyéves húga nevelését, mielőtt meghalt. Akárcsak Alexandra, én is ennyi idősen, 23 évesen lettem anya, de én magam döntöttem felőle, és nem ért ekkora veszteség, mint amit neki kellett kibírnia. Csodálom a lelki erejét, és nagyra becsülöm, hogy mindemellett még asszisztensi munkáját is képes példaértékűen végezni.
A derecskei Börcsök Klára története is nagyon megérint, aki hátrányos helyzetű gyerekeknek hozott létre tanodát, elképzelhetetlen helyzetekkel birkózva folyamatosan. Vajon hány nehéz sorsú gyermek köszönheti neki, hogy egyáltalán esélyt kapott arra, hogy elinduljon az életben? Egyik jelölője azt írja, hogy még az érettségi öltönyt is ő vette egyik tanítványának, hogy legyen miben vizsgáznia. Börcsök Klárából sugárzik, hogy mindent megtesz a tanítványaiért. Mi lenne velünk, a gyerekeinkkel, ilyen nevelők híján?
Van olyan jelölt, akitől úgy érzi, személy szerint is tanult valami fontosat?
Napestig tudnék mesélni a jelöltekről, azokról is, akik nagy szívfájdalmamra nem kerültek végül a döntőbe. De ha még egy embert kiemelhetek, a rekordert emelem ki, akire az idén a legtöbb jelölés érkezett, Faragó Gabi gyógytornászt. Gabi 25 páciense ragadott klaviatúrát, hogy jelölje. Idős, szívbeteg emberekkel dolgozik, szó szerint visszatornáztatja őket az életbe. Ahogy egyik jelölője írja: „személye gyógyír a halál ellen”. Mindenkit arra biztatok, hogy ismerje meg az idei Aranyanyu-jelölteket és szavazzon, mert már a megismerésükkel is nyer!
Rácz Zsuzsát Terézanyuként ismertük meg azonos című regényéből, most pedig az Aranyanyu Díj ötletgazdájaként szólítja meg a nőket – nem csupán az anyákat, hanem egykori dísz-szingliként mindazokat, akik elhivatottságból anyáink helyett anyák, ha az élet úgy hozza.
 |
| Rácz Zsuzsa |
Minden zsűritagtól elhangzott már, hogy nagyon nehéz a választás az Aranyanyu-jelöltek közül. Mégis milyen szempontok merülnek fel?
Két alapvető szempontot tartunk szem előtt a választásnál. Az egyik, hogy az adott jelölt munkája mekkora hatással van a közösségére. Például a bicskei Vigyikánné Horák Andrea esetében ez kézzelfogható: ő az, aki megszervezte az Önzetlenség Napját a városban azért, hogy egyik tanítványának, akinek amputálni kellett a lábfejét, olyan művégtagot vehessenek, amivel továbbra is tud akár sportolni is.
De hatással van a közösségére – ha nem is ennyire kézzelfoghatóan – Ungváriné Bélyácz Betti munkája is, aki mivel saját gyermeke nem lehetett, férjével örökbefogadott, és erről mesekönyveket is írt azért, hogy könnyebb legyen az „örökgyerekeknek” megérteniük, az „örökszülőknek” pedig elmondaniuk, hogyan lettek egy család.
Mi a másik szempont?
Az, hogy a kivételes, szinte emberfeletti erőt kívánó személyes helytállások történetét elmondjuk és értékeljük. Ilyen az idén a már Beke Zsuzsa által is említett Szemes Alexandráé, de ilyen dr. Kenessey Andrea, a fiatal kardiológus története is, aki orvosként maga is páciens lett akkor, amikor mellrákot diagnosztizáltak nála. Nem csupán sikerrel megküzdött a kórral, hanem egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy a nők figyelmét felhívja arra, hogy a rák megelőzhető, gyógyítható.
Persze nem mindenkinek mondható el ilyen kerek történettel az élete, mert az Aranyanyu Díjnak éppen az a lényege, hogy azt is értékeljük, akinek nincs különleges sztorija, hanem „csak” teszi a dolgát nap mint nap odaadóan, helytáll a hivatásában és a családjában.
Sok nyilatkozatodban elmondtad már, hogy szerinted a nők alulértékelik magukat. Az Aranyanyu Díj egyfajta „terézanyus” válasz erre?
Igen, az Aranyanyu Díjjal tulajdonképpen bizonyítékot gyűjtünk, hogy megmutathassuk: a nők többsége valódi szuperhős. Annyi féle-fajta szerepben kell helytállniuk, hogy a feladataik láttán szupermen sírva adná vissza az iparengedélyét. Ugyanakkor – tapasztalataim szerint – ennek nagyon ritkán vannak tudatában. Az Aranyanyu Díjjal tehát épp az a célunk, hogy a mindennapiságukban megmutassuk a különlegeset, és elérjük, hogy aki megismeri döntőseinket, az egyben magára is ismerjen, és így kiáltson fel: de hát én is ilyen vagyok, én is lehetnék Aranyanyu! Mert szerintünk a legtöbb nő megérdemelné az Aranyanyu Díjat.
