Hogyan kezdjünk hozzá a szoptatáshoz?

A kisbaba szopóreflexe már a magzati fejlődés 28. hetétől kezdve működik. Ha megérintjük az arcát, tátogó mozgással az érintés irányába fordul. Ekkor tegyük bele a mellbimbót minél mélyebben a szájába, úgy, hogy a baba a bimbóudvar nagy részét is bekapja. Ügyeljünk arra, hogy arca és teste felénk forduljon, vagyis a mama és a baba hasa párhuzamos legyen egymással.

A szoptató anya testhelyzete szinte bármilyen lehet, két szempontnak azonban feltétlenül meg kell valósulnia: a testhelyzet legyen az anya számára olyan kényelmes, hogy akár egy óra hosszat is zsibbadás nélkül elidőzhessen benne, a baba pedig a fent leírt módon helyezkedjen el, és a bimbót minél jobban kapja be.

Akinek fáj a gátsebe, szoptathat fekve, vagy felfújt úszógumin ülve, császármetszés után viszont általában kényelmesen ülve, falnak támasztott nagypárnának dőlve lehet leginkább megúszni a seb kellemetlen, fájdalmas húzódását.





Szoptatás közben mindig gondoskodjunk a babát tartó kar megfelelő alátámasztásáról. Megfelel erre a célra egy kispárna, vagy a speciális, U-alakú szopispárna, más néven Hami párna. Ágy szélén görnyedezve, vagy fekve, nem megfelelően alátámasztott karral szoptatni egyet jelent a görcsökkel és a zsibbadással. Kísérletezzen mindenki bátran, hogy neki mi a legkényelmesebb.

A fekve szoptatás ellen szól kezdetben, hogy így igencsak körülményes a böfiztetés, a nagyétkű babákat viszont szoptatás közben is meg kell egyszer-kétszer böfizetetni. Ellenkező esetben kiadós bukással szabadulnak meg a levegőbuborékoktól és némi tejecskétől.