2001. November 27.

Ha majd nagy lesz, úgyis külön akar aludni!

"Az én gyerekem most tizenhárom hónapos, kiegyensúlyozott, nyugodt baba. Az elsõ hónapokban kiságyban aludt, rendszeresen többször is felébredt, állandóan fáradt voltam, a baba pedig nyûgös."

nlc

A második hónaptól mellettem alszik. Azóta is felébred egyszer-kétszer, de amint megkapja a mellemet, már alszik is tovább, reggelenként pedig kipihenten ébredünk.

A babának fontos az anya közelsége, hisz így érzi magát biztonságban. Sosem értettem, miért hagyja sok szülő külön szobában sírni a kisgyermekét. Talán mert így tartják helyesnek, vagy azt hiszik, hogy így kell? Én azért alszom együtt a babámmal, mert én szültem, az én gyermekem, hozzám ragaszkodik a legjobban.

Nem akarom éjszakánként sem megfosztani a biztonság és szeretet érzésétől. Nyolc-tíz év múlva úgyis külön akar majd aludni. A páromnak is így jobb, mert három műszakban dolgozik, s így jobban ki tudja aludni magát a másik szobában.
(Olga)