Tévedés volna, ha kizárólag a vélt kényelmi szempontok felől közelítenénk meg a kérdést. Eredetileg természetes volt, hogy anya és csecsemője szétválaszthatatlan egységet alkot. A fordulat a kórházi szülések általánossá válásához köthető, hiszen ekkor kezdték bevezetni, hogy az újszülötteket külön osztályon helyezték el, s csupán a szoptatások előre meghatározott időpontjában, legfeljebb húszpercnyi időtartamra vitték ki az édesanyákhoz. Az irodalmi utópiák ennél is szomorúbb képet vetítettek a jövőnkbe e gyakorlat továbbgondolása révén: az újszülötteket szülés után elválasztják anyjuktól, majd szakszerűen szelektálják, gondozzák, és megfelelő feladatokra képezik ki őket. Az egyéniségnek, egyéni bánásmódnak ettől kezdve semmi esélye sincs a szakszerűséggel szemben. Nemcsak az irodalmi művekben, hanem a valóságban is a szakszerűségre hivatkoztak századunk elején Németországban, ahol az elkülönítés ötlete először megfogalmazódott, majd a gyakorlatban is megvalósult. Azóta világszerte felülbírálták, és elavultnak nyilvánították az egészséges újszülöttek csecsemőosztályon történő elhelyezését. Hogy miért?
• Kiderült, hogy a csecsemőosztályokon gyakoribbak az úgynevezett kórházi fertőzések és járványos megbetegedések, mint az anyjuk mellett elhelyezett babáknál. A fertőzések a közös légtérben és az ápolószemélyzet keze, esetleg a közös cumisüvegek révén terjedtek.
• Bebizonyosodott, hogy a tejelválasztás megindulása s a szoptatás sikere szempontjából hátrányos a három-négy óránkénti, éjszaka szünetelő szoptatás.
• Az éjjel-nappal igény szerint szoptatott kisbaba hamarabb visszanyeri születési súlyát.
• Hazatérés után a rooming-inben elhelyezett anya-gyerek páros könnyebben boldogul, hisz már ismerik egymást. A szülés utáni depresszió együttes elhelyezés esetén ritkább.
Ezek után már nem nehéz összefoglalni, hogyan is lenne a legjobb: az ideális rooming-in legfontosabb feltétele, hogy a kisbabát éjjel-nappal az anya közvetlen közelében helyezzék el, és könnyen lehessen mozgatni a kiságyat. Az anya ágyának kialakítása olyan, hogy többféle szoptatási pozíciót is ki lehet próbálni rajta. Jó, ha legfeljebb három ágyas a szoba, de a rendszer kiválóan működhet hat-hétágyas kórteremben is. Az ideális babás szoba másik fontos feltétele a huszonnégy órás, személyre szabott, szakszerű, részleteiben is összehangolt, semmiképpen sem számon kérő támogatás. Nyilvánvaló, hogy nincs mindenkinek szüksége szoptatási tanácsokra, ám néhány dicsérő szó, udvarias érdeklődés akkor is sokat számít, ha már nem egészen kezdő az ember. Az anyák egy részének nem segít a pár mondatos útbaigazítás, nagyobb időráfordítást igényelnek:
“Jött már haza úgy császáros ismerősöm szülés után, hogy csak egyik mellét fogadta el a baba, mert mindig csak abból szopott a kórházban, mivel az anyuka nem tudott megfordulni. Kétséges számomra, hogy kapott-e elegendő segítséget. Ugyanakkor tapasztaltam, hogy a Szent István Kórházban a főnővér kétszer fél napot ült az egyik anyuka ágyánál, és megtanította szopni azt a kisfiút, akit az anyai mell közelsége eleinte teljesen hidegen hagyott.” (Török Katalin, Tápióbicske)
