Az ózdi szülészet élete sok tekintettben összefonódik a város sorsával, melynek lakossága folyamatosan csökken, s jelenleg 44 ezernél tart. Főként a képzett munkaerő vándorol el erről a vidékről – megfelelő munkahelyek hiányában. Az éves születésszám is csökken, 1998-ban 834 volt, s erre a számra 618 terhesség-megszakítás jutott – ez nagyjából megfelel az országos átlagnak. A rendszerváltás utáni mélypontot követően most mintha mozdulna valami Ózdon. A súlyos munkanélküliség – mely leginkább a nagy létszámú, szakképzetlen munkaerőt sújtja – továbbra is élő probléma ugyan, de most már indult olyan nagyberuházás a városban, mely végre-valahára munkát is ad az embereknek.
Az ózdi kórház korszerűsítése és bővítése 1994-ben kezdődött meg, és a mai napig is tart. Az új épületszárnyban kapott helyett a szülészet, melyet mai formájában 1998. februárjában adtak át. Kényelmét, tisztaságát sok kórház irigyelhetné: a 2-4 ágyas tágas, világos szobák mindegyikéhez külön fürdőszoba csatlakozik, a berendezés barátságos, praktikus. Minden ágy mellett van telefon is.
Tápszerreklámok sehol sem láthatók, a képek mindenütt a szoptatás, az anya-gyermek kapcsolat természetességét, magától értetődő voltát hangsúlyozzák. A szoptatással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat minden kórteremben kifüggesztették.
A szülőszoba mellett “zsilipelő” várja az együttszülésre érkező apukákat, itt öltözhetnek át, elhelyezhetik személyes holmijaikat. A szülőszoba berendezése hagyományos, kórházias, de valamennyi szülőágy vadonatúj, kényelmes, széles, bármilyen pozícióba állítható, emelhető, süllyeszthető. Úgy tűnik, Ózdon már egyre kevesebb anyának kell hanyatt fekve szülnie, valamennyi megkérdezett kismama félig ülő testhelyzetben hozta világra kisbabáját. Szülés után azonnal következhet az első szoptatás. Ha az újszülött felsír, nincs nyákszívás, ugyanígy elmarad a szemcsepp azonnali rutinszerű beadása, a fürdetés és a méricskélés. Mindenütt lehet zenét hallgatni, ha hosszúra nyúlnak a vajúdás órái. A szülést követően két órás megfigyelésre otthonosan berendezett két ágyas szobába kerül a kis család. Az anya ezalatt is bőr-bőr kontaktusban maradhat kisbabájával, akire csak pelenkát adnak. Kívülről kapucnis törölközővel takarják be őket, hogy a hőveszteséget megakadályozzák.
A gyermekágyas részlegen nincs kórtermi látogatás, a kismamák a társalgóban fogadhatják látogatóikat. Az újszülötteket “babataxin” tolják ki, és egyenként mutatják meg a családtagoknak. A legtöbb kismama négy napig élvezheti az osztály vendégszeretetét, a császárosok hetedik napon mehetnek haza.
Nem hangos a szülőszobánk!
Kompár Jánosné Mariann szülésznő szerint azért, mert minden kismama személyre szóló törődést kap. “Nem fektetjük a vajúdókat, teljes mozgásszabadságot élveznek. Ez gyorsítja a vajúdást. Sosem hagyjuk őket egyedül, így biztonságban is érzik magukat. Nálunk bárki kérheti az epidurális érzéstelenítést, de még akkor sem igényelték 8-10%-nál többen, amikor nagyon felkapott volt.
Van szülésre felkészítő tanfolyamunk is, de sajnos csak a kismamák kb. 10%-a látogatja. Sokan környező falvakban élnek, s számukra bizony gondot jelent a bejárás, ez abból is látszik, hogy sok várandós még a terhesgondozáson sem jelenik meg. A felkészítés tehát javarészt a védőnőkön múlik. Mostanára már többségüket megnyertük a bababarát elvek számára, de a kismamákat hazabocsátás előtt sajnos még mindig fel kell készítenünk arra, hogy otthon esetleg mást fognak hallani a szoptatásról, mint nálunk.”
Mi az, ami Ózdon más?
Dr Juhász Antal osztályvezető főorvost az ózdi szülészet specialitásairól kérdeztem. “Nálunk az országos átlagnál jóval magasabb arányban szülnek kiskorú anyák, s olyan asszonyok, akik már nyolcadik, tizedik gyermeküket hozzák világra. Évente több mint száz időre születő, de 2500 grammnál alacsonyabb súlyú babánk van. Őket többnyire itt tudjuk tartani, volt már 1600 grammos apróságunk is – noha koraszülött-ellátásra nem vagyunk felkészülve. Fenyegető koraszüléssel Miskolcra küldjük a kismamákat. Nagyon sok a hátrányos helyzetű család, s ez számos egészségügyi problémát is felvet. Mégis úgy érzem, a lehetőségekhez képest jól boldogulunk ezekkel a gondokkal. A születés körüli halálozás a hetvenes évek végén 44 ezrelék volt, ma már csak 9,5 ezreléknél tartunk. Megyénkben évente értékeljük esetekre bontva a szülészetek munkáját, s örömmel tapasztalom, hogy mutatóink nem rosszabbak, mint az országos átlag.”
Újszülöttrészleg pedig nincs!
Intézményem belül igyekszünk minden segítséget megadni az anyáknak ahhoz, hogy később, otthon is optimálisan gondozzák gyermekeiket. Nagyon örülök, hogy kényelmesebbé tudtuk tenni az osztályt, ez érezhetően javítja a szülő nők és az itt dolgozók hangulatát.
Azt hiszem azzal is kirívunk a többi kórház közül, hogy nálunk egyáltalán nincs újszülöttrészleg, kizárólag babás elhelyezésre van lehetőség.”
– Nem lázadoztak ez ellen az anyák, nyugalmukat féltve?
Dr. Koós Csaba gyermekgyógyász főorvos a “hőskorra” visszaemlékezve elmondta, hogy eleinte a védőnők beszélték le az anyákat a babás szobáról.
“1992-ben kerültem a gyermekosztály élére, s a mostoha tárgyi feltételek ellenére is azonnal bevezettem a 100%-os rooming-int a szülészeten. Egy kicsit mindannyian féltünk attól, hogy sok anya inkább máshova megy majd szülni, de szerencsére nem ez történt, már csak azért sem, mert megyénkben már szinte mindenütt 100%-os a babás elhelyezés. Helyi felmérésünkből kiderült, hogy az anyák túlnyomó többsége eleve az együttes elhelyezést választaná. Az ötven megkérdezett asszonyból csupán három szeretett volna külön lenni gyermekétől, mindhárman 32-36 év közötti, először szülő nők voltak. Ők talán nem is tudták, mennyi előnye van az összeszokás, az igény szerinti szoptatás szempontjából a 24 órás együttlétnek. A fiatalabbaknak, akik hírből sem nagyon ismerik már az újszülöttrészleget, ez a természetes. Nem szokták az anyák kérni, hogy vigyük el a gyermeküket.”
– Milyen tapasztalataik vannak az igény szerinti szoptatással, és a 24 órás együttléttel?
– Az osztályon követett gyakorlat eredményeképpen hazabocsátáskor 100 gyermekből csupán két olyan van, aki kap, vagy kapott tápszert. Ezeket az eseteket feljegyezzük “problémafüzetünkbe”, ebben pontosan felsoroljuk az okokat is, amiért hozzátáplálásra került sor. A születés utáni normális súlyesés például 10% körüli – nagyon ritkán fordul elő, hogy ez alá menne. A hazabocsátás időpontjára többnyire megáll a súlyesés, vagy még emelkedni is kezd a kisbaba súlya. Ez egyértelműen a gyakori, igény szerinti, akár éjszakai szoptatásnak köszönhető. Úgy tapasztalom, hogy a kékfénykezelésre szoruló újszülöttek száma is csökkent emiatt. Az anyatej hashajtó hatása miatt gyorsabban ürül a lebomló vérfesték a baba szervezetéből. Hogy ez a hatás valóban érvényesülhessen, ösztönözzük a korai, gyakori mellretételt, és nem teáztatunk. Kékfénykezelés közben is visszük szopni a kisbabákat.
Ózdon egyre többen szoptatnak!
A szoptatás minden csecsemő számára egyaránt fontos, de azoknak, aki szegény családba születnek, egyenesen létfontosságú. A fillérekből nyomorgó családot igencsak megterhelné, ha tápszerre kellene a pénzt költeni, arról nem is beszélve, hogy a tápszer elkészítésének feltételei nem is adottak minden háztartásban. A szoptatás támogatása a betegségmegelőzés része, ezért egyre több gyermekorvos ajánlja Ózdon is a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatást.
Csomó Csabáné Mária, a csecsemős főnővér szerint a tanácsadás hangneme is nagyon fontos: igyekeznek úgy segíteni az anyáknak, hogy közben megerősítsék őket hozzáértésükben, s abban a hitükben, hogy képesek lesznek szoptatni gyermeküket. Az újszülöttek ellátásában a rooming-in ellenére sem hagyják magukra az anyákat, s ha valahol sír egy apróság, rögtön ott terem valamelyikük, hogy megnézze, nem kelne-e el a segítség.
Az osztály dolgozói a későbbiekben is az anyák rendelkezésére állnak, akik szoptatási problémáikkal, kérdéseikkel éjjel-nappal hívhatják őket (T: 48-473-222. 145 vagy 174-es mellék)
Megjelent a Kisbaba 1999. decemberi számában.
