A jóslófájások rendszerint rövidek, nem fájdalmasak, a kismama csupán a méh keményedését észleli. A valódi méhösszehúzódások harminc-hatvan másodpercig tartanak, igen erőteljesek és rendszeresen ismétlődnek. Akkor érdemes kórházba indulni, ha először szülőknél öt percenként, többedszer szülőknél tíz percenként jelentkeznek.
A kórházban a kézi vizsgálat és a felvételkor készített CTG, vagyis a műszeres fájás és magzati szívhangfigyelés egyértelműen tisztázza, hogy megindult-e a szülés. Az sem szégyellnivaló, ha mégis vaklármának bizonyult az egész! Ha nem lakunk túlságosan messze a kórháztól, ilyen esetben célszerűbb hazamenni, s türelmesen várakozni. Próbáljunk úrrá lenni csalódottságunkon, s gondoljunk arra, nem versenyfutásról van szó, s jobban járunk, ha a természetre bízzuk, milyen ütemben zajlik le a szülés. Ezt persze könnyebb tanácsolni, mint végrehajtani, ám ilyenkor kincset ér, ha nyugodtan álomra hajthatjuk a fejünket.
Terhes várakozás
Ha elérkezett a szülés számított időpontja, sok kórházban befektetik a kismamát a szülészeti osztályra, hogy rendszeresen ellenőrizhessék a magzat állapotát. Azonban a tapasztalatok szerint csak a gyermekek huszonöt százaléka születik meg ezen a napon. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy meddig lehet várni a ráérős babákra.
Amíg a magzatnál semmilyen aggasztó, állapotromlásra, rossz ellátottságra, oxigénhiányra, csökkent lepényi működésre utaló jel nem tapasztalható, általában várni szoktak. Nehezebb a helyzet, ha a kismama a kórházi bentfekvés miatt türelmetlen, s bosszantják az ilyenkor szokványosnak számító kellemetlenségek.