A gyakori szoptatás a mamának is segít: ettől hamarabb beindul az érett tej termelődése, de nem lesz olyan fájdalmas a tejbelövellés, mint ha ritkábban tenné mellre a babát.
Amikor már több tej áll a baba rendelkezésére, valószínűleg kevesebbszer kívánkozik a mellre. Ilyenkor sem kell elvárnunk, hogy éppen háromóránként szopjon. A legtöbb baba délelőtt ritkábban, délután gyakrabban kér enni. Az éjszakai szoptatást se hagyjuk ki, ez nagyon fontos ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű tej termelődjön.
A szopások száma huszonnégy óra alatt általában nyolc-tizenkettő. Lehet ennél kevesebb vagy több is. Ha a jól fejlődik, nyugodtan hagyatkozzunk a baba jelzéseire.
Aluszékony kisbaba
Őt is legalább két-három óránként mellre kell tenni! Az újszülött jellegzetes hangokkal, mozdulatokkal jelzi, mikor kész szopni, a kétségbeesett sírás ennél sokkal később következik.
Vetkőztetéssel, simogatással, gyengéd masszírozással szinte minden baba felébreszthető annyira, hogy hajlandó legyen szopni. Ne szalasszuk el az alkalmat! Használjuk ki az első napokat a gyakorlásra, ne várjuk meg a tejbelövellést! Kemény, telt mellből a gyakorlatlan baba nehezen tanul meg szopni.
Előfordul, hogy a cumizó vagy cumisüveget kapó baba kevesebbet szopik, mint cumit nem ismerő társai. Ennek következményeként a mama melle eleinte könnyebben begyulladhat a pangó tejtől. Amint a mell „megszokja”, hogy rá itt nincs is annyira szükség, kevesebb tejet fog termelni.
A babának ilyenkor pótlást adnak, ami miatt a tejtermelés tovább csökken, hamarosan bekövetkezik a teljes elválasztás.
A cumi másik hátulütője, hogy az üveghez szoktatott baba megszokja: nem kell igazán megdolgoznia az ételért. Elszokik attól, hogy a nyelvével préselje ki a tejet (ahogy az anyamellből kell), ezért később mellből sem tud majd rendesen szopni.
Egyes kisbabáknak már egyszeri cumisüveges táplálás is elég arra, hogy összezavarodjanak, és később elutasítsák a mellet, vagy rossz technikával szopjanak. Ezen ugyan lehet segíteni, de nem valami egyszerűen. Jobb megelőzni a problémát!
Folyadék- vagy táplálék-kiegészítésre nincs szükség, hacsak valami nem várt esemény vagy a rossz kórházi gyakorlat meg nem zavarja a természetes folyamatokat.