Néhány hónap elteltével a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a szokásos szoptatás mellett a családi étkezések alkalmával a baba is kap egy kis összetört répát, egy kevés banánt vagy krumplipürét. A kúszó-mászó, hét-nyolc hónaposnál idősebb gyerekre nem kell feltétlenül külön főzőcskézni, már nincs szüksége fertőtlenített edényekre sem.
Féléves kor után a baba gabonatartalmú ételt is fogyaszthat. Más a helyzet a tehéntejjel: a tejtilalom egészen egyéves korig áll. Ez viszont nem olyan nagy baj, ha belegondolunk, hogy kisbabánk túlnyomórészt anyatejen él: miért éppen tehéntejjel kellene kiegészítenünk az étrendjét?
Ha a családban nem fordul elő allergiás megbetegedés, nagyjából tíz hónapos kortól keverhetünk az ételébe egy kevés reszelt sajtot, kefirt, de teljes tehéntejjel csak az első szülinapja után kínáljuk.
Manapság sajnos szinte minden családnak számolnia kell az allergiával, ezért minden új ételféleségnél figyeljük meg, nem okoz-e problémát a kicsinek. Ahhoz, hogy ki tudjuk szűrni, melyik a vétkes alapanyag, új ételféleségeket először csak önállóan adjunk, ne keverjük össze mással. Ha valamire érzékenynek mutatkozik, hagyjuk ki az étrendjéből, és csak néhány hét múlva próbálkozzunk újra.
A nagy felfedezőutak is elvonják a figyelmet a szopásról: a legtöbb másfél éves már annyira elfoglalt, hogy egyszerűen nem ér rá szopizni, legfeljebb elalvás előtt vagy ébredés után. A baba tehát fokozatosan elválasztja magát, s egy napon már reggel sem kér belőle. Lezárul egy korszak, ami a gyermeknek és az édesanyának is sokat adott.