 |
Nem tudjuk, mi okozza!
A kólika okát régóta kutatják, ám a pontos magyarázat a mai napig sem ismeretes. Biztosan szerepet játszik benne az a tény, hogy a csecsemők kicsiny hasüregében viszonylag sok, még éretlen, olykor „rendetlenül” mozgó bél található. Ez bizony fájdalmas lehet, mert a kisbabák ingerküszöbe még alacsony. Ahogyan érik és fejlődik a bélrendszer, növekszik a hasüreg, lassan múlik a hasfájás is. Ez általában három-négy hónapos korban következik be.
Fontos adat, hogy az anya terhesség alatti dohányzása duplájára növeli annak a valószínűségét, hogy a gyerek kólikás lesz.
A belek mozgását, a táplálék tovahaladását több hormon is szabályozza. Közülük az egyik legfontosabb a motilin. Egy alapos felmérés alapján skandináv kutatók azt állapították meg, hogy a csecsemőkori kólikában szenvedő babák vérében magasabb a motilinszint, s ez a normálisnál fokozottabb mértékben mozgatja a beleket. Feltételezések szerint a hevesebb bélmozgás következménye a hasfájás. További érdekes megfigyelés, hogy az anyatejjel táplált csecsemőkben alacsonyabb motilinszintet mértek, mint a tápszeres babákban. S a kólika valóban ritkábban fordul elő szoptatott csecsemőknél.
Nyugodt szülő nyugalmat sugároz
A túlzott szülői aggodalom, érzékenység is számottevő tényező lehet. Nem véletlen, hogy a csecsemőkori kólika gyakoribb az idősebb, magasabb iskolai végzettségű és először szülő édesanyák kisbabájánál. Sok anya szülői kudarcnak tekinti a kicsi vigasztalhatatlan sírását, és elsősorban magában vagy a körülményekben keresi a probléma okát. Ezért hangsúlyozom mindig, hogy ez nem betegség! A sok sírás megkeserítheti a család életét, de csupán átmeneti jelenségről van szó, mely az esetek kilencven százalékában három-négy hónapos korra megszűnik.
Idővel magától elmúlik
Ha megkérdeznének, mi a leghatékonyabb módszer a csecsemőkori kólika kezelésére, azt mondanám, hogy az idő… Az alább részletezett módszerek, gyógyszerek bizonyos esetekben segítenek, de nehéz megállapítani, hogy a hasfájás az adott szertől szűnt-e meg, vagy magától is elmúlt volna. Nézzünk egy példát! Kimutatták, hogy különleges, gerinc környéki masszázst alkalmazva a kólikás gyerekek hetven százaléka meggyógyult. Ez igen jó eredmény! Igen ám, de valóban a masszázs volt a csodaszer? Hiszen tudjuk, a kólika előbb-utóbb magától is gyógyul. Hogyan lehetne ezt hitelt érdemlően bizonyítani? Két csoportra osztottak száz kólikás csecsemőt: az első csoport megkapta a speciális kezelést, a másik fele viszont nem. A szülők minden esetben kint várakoztak, tehát nem tudták, gyermekük kap-e kezelést. Ezek után egy hónap múlva megkérdezték a szülőktől, tapasztaltak-e javulást. A gerinc környéki masszázson átesett csecsemők hetven százalékánál valóban megszűnt a panasz, a kezelésben nem részesülők között is hasonló arányban szűnt meg a hasfájás.
Hogyan segíthetünk?
A gyógyítás alapvető feltétele, hogy tudjuk, mitől alakul ki a panasz. A hasi kólika pontos oka nem ismert, így elég nehéz dolgunk van. Csecsemőkorban ritkán találkozunk kemény széklettel, szoptatott babáknál még ritkábban. Mohón evő, éhenkórász csecsemők levegőt nyelhetnek, ami feszíti a beleket, és okozhatja, illetve súlyosbíthatja a hasfájást. Ilyenkor segít a böfiztetés és a has masszírozása. Egyik kezünkkel emeljük fel a hátára fektetett gyerek két lábát. Ezáltal lazulnak a hasfal izmai, már ettől kicsit megkönnyebbül. Másik kezünkkel pedig körkörös mozdulatokkal a köldöktől kifelé haladva folytassuk a masszázst, körülbelül tizenöt percig. A masszírozást olajos vagy hidratáló krémes kézzel végezzük.
A közelmúltban jelent meg egy finn munkacsoport tanulmánya, amely szerint azok a gyermekek, akik korábban „hasfájósak” voltak, ugyanúgy fejlődtek és növekedtek, mint a „nem hasfájós” babák. Csupán egyetlen különbséget állapítottak meg a két csoport közt: a volt kólikások közt a hasfájás „kinövése” után napközben a picik kevesebbet aludtak, viszont ritkábban ébredtek fel. A gyerekek fejlődését nyomon követő vizsgálatok nem igazolták azt a korábbi feltételezést, mely szerint az egykori „kólikások” később személyiségzavarban, izgágaságban szenvednének.
Tippek hasfájós kisbabák szüleinek
A mohón szopó csecsemőt lehetőleg szopás közben is böfiztessük meg, és kerüljük azokat a testhelyzeteket, ahol nyomás nehezedhet a hasára (például ne térdünkre fektetve böfiztessük). Nagymamák régóta alkalmazott tanácsa, hogy tegyünk vasalással felmelegített pelenkát a gyerek hasára. A meleg ernyeszti a hasfali izomzatot és a beleket. Olykor a gyengéd ringatás, babakocsis sétáltatás járhat sikerrel. Ezt azonban nem szabad összetéveszteni a gyerek ütemes, ideges rázásával (minél jobban ordít, annál inkább rázzuk, szinte mozdulatainkkal próbáljuk „túlkiabálni” őt), ezzel ugyanis csak elkábítani lehet a kicsit, megnyugtatni nem. Az ánizsból, édesköményből készült gyógytea egyes felmérésék szerint csökkentette a hasfájás gyakoriságát – hat hónapos kor előtt azonban nem javasolt a teáztatás. A patikákban recept nélkül is kapható számos szer, például a Gripe water és a Babynos, valamint létezik simaizomgörcs-oldót és nyugtatót tartalmazó, orvosi rendelvényre kiváltható kúp vagy szirup. Az Espumisan és a Sab simplex a gázképződést csökkentik, értelemszerűen akkor segíthetnek, ha a belek gázosak. A jellegzetes „kólikás” panaszok gyógyszeres kezelésének hatékonyságáról és célszerűségéről azonban megoszlanak az orvosi vélemények, különösen azért, mert tény, hogy a legtöbb hasfájós gyermek három-négy hónapos korára beavatkozások, teáztatás és gyógyhatású készítmények nélkül is „kinövi” a hasfájást.
Amikor betegség okozza az örökös sírást
A hasfájósnak vélt csecsemőt mindig mutassuk meg gyerekorvosnak. Különösen akkor fontos és sürgető a hasfájás kivizsgálása, ha a fájdalomhoz láz, hányás, haspuffadás vagy hasmenés és más aggasztó tünet, például nem kielégítő gyarapodás, fejlődésbeli elmaradás is társul.
Igen ritkán előfordul, hogy a makacs, hasfájósnak nevezett sírás mögött valóban betegség áll. Íme két példa :
– Fejlődési rendellenesség
Másfél hónapos fiúcskát hoztak a szülei, mert napok óta sokat sírt, láza nem volt, eszegetett, bár nem annyit, mint korábban. Először egyszerű kólikára gondoltam, de volt egy olyan panasz és tünet, ami nem illett a képbe. Barnabásnak kifejezetten elődomborodott a hasa, és amikor meghallgattam a pocakját, nagyon morogtak a belei. Emiatt gyereksebészhez küldtük, és ott állapították meg, hogy a gyermeknek vékonybélszűkülete van, amit műtéttel lehet helyrehozni.
– Ételallergia
Hasfájást okozhat még a tehéntej-allergia is. Ennek lehetőségével főként olyankor kell számolnunk, ha a csecsemő tápszert vagy tehéntejet kap, vagy ha a szoptató anya sok tejet iszik – ilyesmivel nap mint nap találkozik munkája során a gyermekorvos. A leggyakoribb ételallergének közé a tehéntej, a tojásfehérje és a búza tartozik. Érzékeny, szoptatott csecsemőkben az anya által elfogyasztott és az anyatejbe átjutott fehérje allergiás tünetként hasfájást okozhat. Ezt úgy lehet vizsgálni és egyben gyógyítani, ha az édesanya öt napon át kihagyja étrendjéből a gyanúba keveredett táplálékot. Ha ezalatt csökken a hasfájás, akkor ez arra utal, hogy az adott étellel áll összefüggésben a panasz.
Éjjel-nappal sírt a kisfiam
Ádám simán, 2900 grammal és 53 centiméterrel született. Rengeteg tejem lett már a második naptól, és Ádika 100-120 grammokat szopott. Ám az étkezések között, ha egyáltalán volt ilyen része a napnak, fájdalmasan sírt, üvöltött. Ilyenkor minden izma megfeszült, fejecskéje lila lett az erőlködéstől.
Eleinte úgy gondoltam, ilyenek a kisbabák, de meglepetten láttam, hogy szobatársnőim babái csendben alusznak az etetések közt, ha valami bajuk van, csendben nyöszörögnek. Ádit egész nap a karomban ringattam, vagy szoptattam, és a szívem majd megszakadt attól, ahogy szenvedett. Sajnos otthon sem következett javulás. A férjemmel felváltva járkáltunk éjszaka a nappaliban, a fiam nem egyszerűen sírt, hanem élesen, fájdalmasan üvöltött. Aki látta őt ilyenkor, azt javasolta, azonnal vigyem el orvoshoz. Kétségbe voltunk esve. Halálosan ki voltunk merülve. Napközben halk altatódalokat tettem a magnóba, énekeltem, masszíroztam Ádi hasát, hintaágyat építettem neki, és megpróbáltam maximális szeretetet adni. Végül, mikor már semmi sem segített, bevittük a János Kórház gyerekosztályára, ahol megállapították, amit már azelőtt is tudtam, hogy fáj a hasa. Kaptam egy kis szélcsőnek nevezett gumicsövet, amit bekrémezve a popsijába kellett dugnom, amikor a sírós roham kezdődött. Segített is egy darabig ez a kis szerkezet, csak úgy robbantak ki a fiam hasából a gázok, ám nem élvezhettük hosszú ideig a nyugalmat. Néhány nap után visszatért a fájdalmas üvöltés. Jött a köményteás masszázs és még néhány más trükk, de csak üvöltött. Hat hónapos koráig csak szoptattam a fiamat, majd lassanként kezdtem gyümölcsöket adni. Ádámka nyolc hónapos koráig végigsírta az éjszakákat. Hasfájása miatt senkire sem mertem rábízni, és nem is akadt senki, aki vállalta volna. A szobából sem tudtam úgy kimenni, hogy ne kezdett volna panaszos üvöltésbe, amit olyan szinten űzött, hogy képes volt hányni, sőt fuldokolni. De, és itt jön az alagút vége, nyolc hónapos korában egyik napról a másikra beállt a változás. Átaludta az éjszakát, amitől szinte megijedtünk a férjemmel. Napközben is megtanult eljátszogatni. Ha valaki e nyolc hónap alatt azzal biztatott, hogy majd vége lesz ennek is, kényszeredetten mosolyogtam. De lám, Ádámka teljesen egészséges, négyéves kisfiú, szófogadó, és semmi nyoma sincs a nehéz, sírós hónapoknak.
Hankóné W. Gyöngyi, Budapest
(Ádám történetéről 2001. szeptemberi számunkban olvashattak részletesen az 50-51. oldalon)
