Baba

Vízben vajúdtam

1999. június 5-én házasodtunk össze, ettől a pillanattól kezdve várjuk, hogy megfoganjon a kisbabánk. Egy év múlva kerestem fel az orvosomat, hogy segítsen nekünk – ő tablettát írt fel, de sajnos hiába. Megállapodtunk, hogy ezután injekciókúra következik, de erre szerencsére már nem volt szükség, mert pozitív lett a terhességi teszt. Várandósságom gyorsan és panaszmentesen telt el. Május 21-én, hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilnem – mire kiértem a WC-re, elment a nyákdugó. A férjemet nem keltettem fel, három óráig sétálgattam, a fájások tízpercesek voltak. Hat órakor érkeztünk meg a férjemmel a Szent István Kórház szülészetére. Az ügyeletes szülésznő megvizsgált, majd azt mondta, hogy csak délután lesz baba. Úgy éreztem, addig nem bírom ki, mert már nagy fájdalmaim voltak. Végre megérkezett Böszörményi Bea, választott szülésznőm, ő is megvizsgált, és megerősítette, hogy délnél előbb nem szülünk. Nagyon kedves volt hozzám, és sokat segített abban, hogy kibírjam a vajúdást. A férjem végig velem maradt, együtt sétálgatott velem. Kilenc órakor a szülésznő bevitt a fürdőkádas szobába, és belefeküdtem a kádba, a zenét is bekapcsolta nekünk. Ekkor már nagyon gyorsan tágultam, és elég erősen véreztem is. Bea tizenöt percenként vizsgált, és a kezével segített a tágulásban (ami nagyon fájdalmas volt), mert még csak háromujjnyira voltam kitágulva. Újabb séta, tizenegykor újabb vizsgálat következett, amikor már úgy éreztem, hogy muszáj nyomnom. Az orvos adott egy lazító injekciót, majd újabb sétára indultam. Kimentem a váróterembe, mert közben megérkeztek a bátyámék is, de már rohantam is vissza a szülőágyra. Miután felfeküdtem, Bea elkezdte magyarázni, hogyan nyomjak. Teljes erőmből nyomtam, a negyedik nyomásra jött ki a pici fejecske, ekkor hallottam, hogy az orvos azt mondta a szülésznőnek, hogy a köldökzsinór a nyakára tekeredett. Érdekes, hogy egész terhességem során ettől féltem, és most mégis teljesen nyugodt voltam. Azt hiszem, azért, mert olyan jó kezekben voltam. Végül 11 óra 18 perckor, a tizedik nyomásra megszületett Hager Nikolett 3070 grammal és 52 centivel. Fantasztikus érzés volt, ahogy kicsusszant belőlem az a kis emberke, egy pillanat alatt megszűnt az összes fájdalmam, a hasamra tették, csodálatos érzés volt magamhoz ölelni kicsi testét, és hallgatni a sírását. A férjem vágta el a köldökzsinórt, és ő fürdette meg, eközben az orvosom egy kis széken állva kamerázta az eseményeket. Mindez csukott ajtó mögött történt, és senki nem zavart minket, szinte családi légkörben szülhettem, és ezért köszönetet szeretnék mondani az orvosomnak, dr. Mészáros Lászlónak, a szülésznőnek, Böszörményi Beatrixnek és a férjemnek, valamint a Szent István Kórháznak. Niki már húsz perc múlva teljes erőbedobással szopizott. Sajnos otthon már nem ment olyan könnyen a szoptatás, a második héten szétnyílt az egyik mellbimbóm, nagyon vérzett, és persze borzasztóan fájt, de a csecsemősök azt ajánlották, ne hagyjam abba a szoptatást, így folytattam, és nemsokára helyre is jöttem. Az ötödik héten begyulladt az egyik mellem, a hatodik héten a másik, egyre kevesebb lett a tejem, a babám pedig szigorúan kétóránként követelte az adagját. Kitartottam, minden szoptatás után fejés, és mindennap jókora adag tejelválasztó tea következett. Ma három hónapos a kislányom, és még mindig csak szopik, a súlya 5080 gramm. Hál’ Istennek most már bővebben van tejem, és úgy tervezem, hogy hat hónapig csak anyatejet kapj. Reméljük, és bízunk benne, hogy sikerül.
Hagerné Molnár Mária

Megjelent a Kismama magazin 2002/2-es számában.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top