Ki fog férni a baba?

A szülés során, a kitolási szakban két tényező játszik különösen fontos szerepet: a baba fejátmérője és az anyai medence mérete. Az utóbbi húsz évben tíz dekagrammal nőtt az újszülöttek átlagos születési súlya és a fejátmérők is nagyobbak, mint néhány évtizede. Ez valószínűleg a fehérjedús táplálkozásra és a vitaminkészítmények szedésére vezethető vissza.

Ezzel szemben a nők csontos medencéjének belső mérete az utóbbi nyolcvan évben fél centiméterrel lett szűkebb. A korábbi nemi érés következtében ugyanis a medencecsontok is korábban, szűkebb állapotban csontosodnak meg.

Téraránytalanság örökletes tényezők miatt is előfordulhat: vékony, alacsony anyának magas, erős apától nagyobb babája várható.





A várandósság során a nőgyógyász nyomon követi a magzat fejlődését. Az ultrahang-vizsgálatok viszonylag pontosan jelzik a magzat méretét. Így időben kiderül, ha terhességi cukorbaj következtében vagy más okból túlságosan nagyra nőtt.

Az átlagos női medenceméret esetében például legfeljebb tíz centimétres fejátmérővel (BPD) születhet meg természetes úton a magzat. Ha ennél nagyobb a feje, császármetszéssel segítik világra a magzatot.

Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a szülőcsatorna és a magzat is fel van készülve a „szoros helyzetre”. A magzat feje a fájások során mind lejjebb és lejjebb csúszik, forgásokat is végrehajt, így maximális a helykihasználás. Koponyacsontjai még képlékenyek, ez is segít az átjutásban.





Nem baj, ha az újszülöttnek kissé megnyúlt a koponyája. Az anyai csontok is elmozdulnak a helyükből: a hormonok hatására az ízületek fellazulnak, a szülés során a medence másfél cm-rel lesz szélesebb.

Az előre felmért anyai és magzati adatok alapján a nőgyógyász megbeszéli a várandóssal a szülés várható kimenetelét. A tényleges események átlagosan 8o %-ban igazolják a „jóslást”. Nagy szerepe van ugyanis az anya lelkiállapotának, a félelem bénítólag hat, míg másoknál a vészhelyzet érzékelése rejtett tartalékokat szabadít fel.