Szoptatás

A cumisüveg és a cumi annyira hozzánőtt a csecsemőkorról alkotott képhez, hogy sokan el sem tudják képzelni nélkülük egy baba fölnevelését. A szoptatási tanácsadók már régóta hangoztatják: bármilyen cumi használata megzavarhatja a csecsemőt, eltérítheti őt a szopástól. A legérzékenyebb időszak ebből a szempontból az első négy-hat hét. Mégis az első napokban fordul elő leggyakrabban, hogy pótlást adnak az újszülöttnek. Ez többnyire indokolatlan, és a tapasztalatok szerint – jó kórházi gyakorlat, értő, figyelmes szoptatási tanácsadás mellett – elkerülhető lenne. Az újszülöttek kis hányadánál valóban szükség van pótlásra. Ám sem a szülészeten, sem otthon nem lenne szabad cumisüvegből etetni az apróságokat. Az volna a legelőnyösebb, ha a szoptatással egy időben és olyan módszerrel adnánk a kiegészítést, ami nem zavarja meg szopási technikáját.

Mikor kell pótlást adni?
– Kis súlyú koraszülötteknek abban az esetben, ha a lefejt hátsó, zsírdús tej az orvos megítélése szerint nem biztosít megfelelő gyarapodást.
– Olyan fejlődési rendellenességek esetén, amelyek lehetetlenné teszik a hatékony szopást.
– Ha átmenetileg az anya egészségi állapota miatt ütközik akadályba a szoptatás. Ebben a nehéz időszakban is a saját anya vagy más, szoptató anya teje a legjobb. Ha megszűnt az akadály, vissza lehet térni a teljes szoptatásra.
– Néha jó szoptatási gyakorlat mellett is előfordulhat, hogy kevés a tej. A túlságosan sárga kicsi például alig érdeklődik a szopás iránt, pedig az anyatej lenne a legjobb gyógyszer a sárgaság ellen.
– Ha a gyermek elveszti testsúlyának nyolc százalékát, valószínűleg pótlást kell kapnia (sokszor néhány milliliternyi is elég), lehetőleg a saját anyja tejét. Néhány nap „lustálkodás” után a legtöbb baba visszanyeri élénkségét, a pótlást el lehet hagyni.
– Ha az újszülöttnek hirtelen leesik a vércukorszintje, az agy nem jut táplálékhoz. Az úgynevezett hipoglikémiás állapot azt a babát fenyegeti, aki túl korán vagy a kelleténél kisebb súllyal jött világra. A cukorbeteg anyák kisbabáinak is esélyük van arra, hogy hirtelen lezuhanjon a vércukorszintjük. Jelei: erőtlenség, láz, remegés, elkékült ajkak, mozgásroham. Ennek megítélése mindig a neonatológus gyermekgyógyász feladata. A veszélyeztetett kisbabák esetében még nagyobb szükség van a szülés utáni korai mellretételre és a nagyon gyakori szoptatásra. Ha még ez sem lenne elég, glükóztartalmú infúziót vagy pótlást kell adni a kicsinek. A kiegészítésre ilyenkor is csak néhány napig van szükség.
– Előfordulhat az is, hogy a kisbaba nem szopik hatékonyan. Ezt a kelleténél nagyobb súlyesésből, valamint a széklet, vizelet mennyiségéből és minőségéből állapíthatjuk meg. Ha igény szerinti szoptatás során sem jut elég tejhez a baba, ellenőrizni kell, hogy jól kapja-e be a mellet, megfelelő-e a szoptatás testhelyzet, működik-e a tejleadó reflex. Amíg ki nem alakul a helyes szoptatási gyakorlat, pótlást kell adni a babának.

Pótlás szoptatás közben
A hozzátáplálásnak nem szabad hátrányosan befolyásolnia a szoptatást. Ha a kisbaba képes szopni és hajlandó is erre, csak a hatékonysággal vagy a tej mennyiségével van baj, sokat segíthetnek a következő eszközök és etetési trükkök:
Szoptanít, SNS (Supplemental Nursing System)

– Ez a segédeszköz az anya nyakába akasztható műanyag flakonból és három különböző vastagságú, vékony, lágy műanyag csőből áll. A palackból kivezető cső végét a mellbimbó felső részére kell helyezni úgy, hogy a cső ne érjen túl a bimbón. A csövet bőrbarát ragasztószalaggal rögzíthetjük a mellen. Így, miközben a kicsi szopik, addig a csövön át is kap táplálékot. Az eszköz használatát csökkent tejtermelés, lassú súlynövekedés, helytelen szopási technika esetén javasolják. Nagyon jól alkalmazható akkor, ha az anya egyszer már abbahagyta a szoptatást, gyerekét mégis szeretné mellből táplálni. Ígéretes segédeszköz örökbefogadó anyák számára. Ha megfelelően adagoljuk a pótlást, akkor a Szoptanít használata során megindul és fokozódik a tejtermelés. Néhány hét alatt visszatérhetünk segítségével a teljes szoptatáshoz.
– Hasonló hatást érhetünk el azzal, ha hatos méretű etetőszondát húzunk rá egy 10-20 milliliteres fecskendő végére, és azon át adagoljuk a pótlást szoptatás közben. Akkor csúsztatjuk a szonda végét a baba szájába, ha már rákapott a mellre, és szívja.
– Egy másik olcsó, ám hatékony módszer szerint az anya háromóránként szoptat, éjjel is, nappal is. Egy órával a csak anyamellből való szopás után újra mellre teszik a gyereket, de most úgy, hogy a mellre rögzített vékony szondán át kiegészítést is kap. A szopáshoz szükséges energia attól függ, hogy az anya milyen magasra tartja a csészét, amelyben a szonda másik vége található. Így a gyerek huszonnégy óra alatt tizenhat alkalommal szopik, ebből nyolcszor segédeszközzel. A pótlás mennyiségét fokozatosan csökkentik, ahogy az anyatej mennyisége nő. A legtöbb esetben két hét alatt vissza lehet térni a teljes szoptatáshoz, addig naponta ellenőrzik a baba súlyát.

A vékony csövet, szondát tartalmazó etetési segédeszközök sterilizálására fokozottan kell ügyelni.

Pótlás szoptatás helyett




Előfordulhat, hogy átmeneti távollét, betegség vagy a kisbaba szopási, nyelési nehézségei miatt van szükség pótlásra. A kanalas etetés hátránya, hogy lassú, és gyakorlatot igényel. Tartsuk szinte függőleges helyzetben a babát, és nagyon kicsi adagonként adjuk neki a tejet.
Bármilyen pohár alkalmas újszülött etetésére. A legjobb az a fajta, amelynek kifelé hajlik a széle. Ma már kapható vékony műanyagból készült, mércével ellátott, formatervezett, eldobható babapohár is. Pohárból való etetésnél is az a lényeg, hogy mindig egészen kicsi adagokat juttassunk a baba szájához. A tejet ne öntsük, inkább várjuk meg, míg a csecsemő magától kiissza a felkínált cseppeket. Gyakorlatlan kismamáknak talán beválik a Soft Cup elnevezésű etető, melynek csőrrésze úgy van kiképezve, mintha pohárból inna a baba, de a folyás sebességét finoman irányíthatjuk ujjunkkal, ezért szinte semmi sem megy mellé. A Habermann etető beteg, testi fogyatékossággal (például ajak- és szájpadhasadékkal) született, gyenge babák etetésére alkalmas olyan esetekben, amikor problémát jelent a szopás-nyelés ritmusának önálló kialakítása, vagy gyengeségük miatt képtelenek elég erőteljesen szívni. Az etetőfejben lévő állítható szelep lehetővé teszi, hogy a szülő határozza meg a tej folyásának erősségét, és megakadályozza, hogy a baba levegőt nyeljen.
Ha lehetséges, kérjük gyakorlott szoptatási tanácsadó segítségét, aki megmutatja, hogyan kell használni az adott eszközt. Az volna a természetes, ha abban az esetben, amikor pótlásra szorul a baba, már a szülészeti osztályon felajánlanák valamelyik módszert, és cumisüveget csak az anya külön kérésére használnának. Így a problémákkal küzdő gyerekek is jó esélyt kapnának a szopásra.

Biztosan elég a tej az első két héten, ha
– a súlyesés kevesebb, mint nyolc százalék
– a súlyvesztés a harmadik napon megáll
– a baba az ötödik naptól gyarapodni kezd
– kéthetes korára visszanyeri születési súlyát
– legalább naponta háromszor van széklete
– a negyedik napon már nem fekete magzatszurkot, hanem sárgás, anyatejes székletet találunk a pelusban
– a negyedik naptól már legalább hat jó nedves pelenkája van a babának.