Mi jó a gyereklábnak?

Látszólag hatalmas a cipőválaszték, akár gyereknek, akár felnőttnek keresünk megfelelő lábbelit. Azonban az egészség és a minőség szempontjai sajnos csak ritkán egyeznek a legújabb divat jellemzőivel, s bizony előfordul, hogy igen sok pénzt költünk olyan darabokra, amelyeket valójában sosem lenne szabad hordani. Magyarországon feleannyi az egy főre eső új cipőbeszerzés évente, mint Csehországban, a nyugati országokhoz képest ennél is sokkal nagyobb a lemaradásunk. Csehországban három ortopédiai szűrést végeznek minden gyereknél, nálunk kizárólag a csecsemőkori csípőszűrés valósult meg, lúdtalpszűrésre csak elvétve kerül sor egy-egy iskolában-óvodában. Tekintve, hogy a lábfej kóros mozgásai egy idő múlva kóros elváltozásokat eredményeznek, ezek pedig gerincbántalmak, láb- és izomfájdalmak egész sorát vonzzák magukkal, sokkal több figyelmet kellene szentelnünk a megelőzésnek.

Mezítláb vagy cipőcskében?

Más a gyerek járása, más a felnőtté, és más az öregemberé. A kicsik első lépései talán leginkább a hátsó lábaira álló medve vagy majom próbálkozásához hasonlítanak: „szabályos” lépések helyett sajátos, bizonytalan „ügetést” láthatunk a kis totyogóknál. Lábacskáik enyhe talphajlításban, kissé kifelé fordulva állnak. Ha a kisgyerek időnek előtte megterheli a lábát, akkor megfeszített, befelé forduló helyzetbe kerül. Ezért ne „jártassuk” kézen fogva, amíg ő magától nem képes erre a mozgásformára. Ha már elkezdett önállóan lépegetni, ne tegyük próbára túl korán újonnan szerzett képességét. Ebben az időszakban nem szabad járásra kényszeríteni! Ha sírdogálva kéri, hogy vegyük fel, csupán azt jelzi, hogy teljesítőképessége határára ért, nem a lustaság beszél belőle. Ha már nehéz cipelni a kis sózsákot, inkább vigyünk magunkkal babakocsit. Aztán apránként megszokja a járást, eltűnnek talpacskáiról a zsírpárnák, állandósul a haránt- és hosszboltozat formája. Amíg nem tesszük ki a padlóra a kisgyereket, ne adjunk rá cipőt. Természetes felületeken később sem kell cipőbe bújtatnunk. Egészséges, ha fűben, kavicson, homokban, földes talajon mezítláb jár, mert az apró egyenetlenségek miatt nem terül szét a láb. A kemény, sima felülettel másképp áll a helyzet: a láb szétterül, ezért befelé fordul a sarok. Különösen súlyos ez a probléma akkor, ha a gyerek túlsúlyos, hiszen még nagyobb a teher, amit cipelni kell.

A kislányom most kezdett el járni, s azt látom, hogy vizes talpacskái olyan nyomot hagynak a kövön, mintha lúdtalpa lenne. Ha áll, úgy látom, talpának egész felülete a kőhöz ér. Normális ez? Vagy máris lúdtalpa lenne?
Sz. É., Szolnok

Kismama: Valószínűleg egészséges a kislánya lába! Gyakori, hogy a szülők összetévesztik a talp boltozatait kitöltő zsírpárnát a boltozatok lesüllyedésével. A totyogni kezdő gyereknél a hosszanti boltozat hiánya eleinte rendszerint normális, hiszen a boltozat az izmok fejlődésével párhuzamosan, az izommunka hatására alakul ki.
Ha a kisgyerek mozgásszerveivel valamilyen probléma adódik, az ortopéd klinikák szakrendeléseihez fordulhatunk.
A veleszületett vagy szerzett lúdtalp megállapítása és a gyógyításához szükséges speciális betétes cipő rendelése gyermekortopéd szakorvos feladata.

Milyen a jó gyerekcipő?
1. Kéregrész
A legfontosabb, hogy hat éven aluli gyerekre ne adjunk olyan papucsot, szandált, aminek hátul nincs kérge. Az egészséges lábbelinek ugyanis az egyik feladata az, hogy egyenesen tartsa a sarkat. Ez megoldható például úgy, hogy a cipő belső részén a sarok körülbelül fél centivel vastagabb, ez az úgynevezett „supináló” sarok. A másik lehetőség a sarokfogó, mely egyenes vagy kissé kifelé dőlő, s ezt egészíti ki az előre vezetett kéregrész.
2. Középrész
Kifejezetten káros a gyerekcipőbe eleve beépített lúdtalpbetét használata. Ez nem tévesztendő össze az úgynevezett lágyékbetéttel, mely a sarok és a bütyökrész között ívelő, két végén támaszkodó, rugalmas híd. Ez ugyanis a beépített lúdtalpbetéttel ellentétben nem emeli a hosszboltozatot. (Ha emelné, akkor a hosszboltozatot tartó izomzat gyengülne, hiszen nem kellene „dolgoznia”.) Szintén nem minősülnek beépített betétnek a plasztikus talpbélések és ujjkapaszkodók sem.
3. Előrész
Fontos, hogy a cipő orra kellő mozgásteret biztosítson a lábujjaknak. A belső rész ennek érdekében legyen egyenes, kellően magas, és a cipő belső hossza másfél centiméterrel hosszabb, mint a gyerek lába.
4. Talp
Akkor jó, ha könnyű és hajlékony, nem csúszik a legkülönfélébb felületeken sem. A vastag talpú, nehéz cipők talán tartósabbak, de balesetveszélyesek lehetnek.
5. Alapanyag
A gyerekek lába erősen izzad (óránként 0,5-1 gramm izzadsággal kell számolni), ezért ügyeljünk a természetes alapanyagokra! Mivel a talp műanyagból készül, különösen fontos, hogy a talpbélés és a belső borítás textil vagy valódi bőr legyen, a felsőrész pedig szintén valódi bőr, ideális esetben borjúbox vagy sevró. Ez utóbbi sajnos olyan drága alapanyag, hogy legfeljebb drága női divatcipők készülnek belőle. Jól beválik a gerontex is, mely jól szellőző, ugyanakkor vízgőztaszító anyag.

Széltében is, hosszában is
Jó volna, ha az apró cipőknek nem csupán a hosszát, hanem szélességét is gyerekünk lábmérete alapján választhatnánk meg. Ehhez egyelőre valamelyik nyugati országba kell utaznunk vásárolni, mert hazai boltokban még a külföldi márkáknak is csak elvétve találhatjuk meg valamennyi méretváltozatát. (Egyébként a méretet jelző szám mellett kellene keresnünk azt a betűt, ami a szélességet jelöli: S = keskeny, M = közepes W = széles). A megfelelő nagyság kiválasztásakor segítségünkre lehet a cipőboltokban a vevők rendelkezésére álló mérőkészülék. Soha ne vásároljunk cipőt próbálás nélkül! Igaz, az a néhány gyerekcipőbolt többnyire kicsi, szűkös, nincs bennük kellő számú ülőalkalmatosság, ezért egy-egy ilyen akció igazi erőpróba a szülők és a kicsik számára egyaránt. Adjuk rá a gyerekre a cipőcskéket ennek ellenére, s kérjük meg, tegyen benne néhány lépést. Így láthatjuk csak, hogy valóban kényelmes-e a mérete alapján megfelelőnek tűnő lábbeli. Időzítsük a vásárlást hétköznap délelőttre, így talán gyorsabban túlesünk rajta.

Lábtorna
Ha már ügyesen jár a kisgyerek, elkezdhetjük a rendszeres otthoni lábtornát! Felnőtteknek is csak javára válik. Eredményt csak akkor várjunk, ha valóban naponta végezzük.
– Mutassuk be a kicsinek az óriásjárást. Lábujjhegyen, magastartásba nyújtott kézzel utánozzuk az óriásokat.
– Utána járkáljunk néhány kört külső talpélünkön.
– Üljünk le a földre, és körözzünk lábfejünkkel néhányszor.
– Szórjunk szét kisebb tárgyakat a szőnyegen, és próbáljuk lábujjainkkal megragadni, és az odakészített dobozba tenni. Ebben nagyon ügyesek szoktak lenni a kicsik.
– A lábujjak lazításáról se feledkezzünk el: lábujjhegyen állás, járás, váltakozva sarokállással.

Írásunk szaktanácsadója Dr. Bender György ortopédsebész professzor, nyugalmazott egyetemi tanár.

 

 

A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk Bender professzor Gyermekláb – gyermekcipő című könyvét, melyben részletesen olvashatunk a láb anatómiai felépítéséről, egészséges fejlődéséről, a cipőválasztás szempontjairól és különböző buktatóiról, valamint a láb rendellenességeiről és betegségeiről.
Golden Book Kiadó, 1980 Ft. Tel.: 209-4520

 

Fotó: Eltern/Anders