Mire figyeljünk?
A pszeudokrupp általában nem bizonyul súlyos betegségnek, s az esetek többségében szerencsére különösebb beavatkozás és gyógyszerezés nélkül, a kis beteg megnyugtatásától és az egyszerű, hideg pára belélegzésétől magától elmúlik a roham. Néha azonban súlyos lefolyásúnak bizonyul a betegség, de ennek okát még nem ismerik. Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a görcsös, ugató köhögési roham 10-15 perc elteltével sem enyhül, a gyerek légzése szapora (a normális percenkénti 22-30 légvételhez képest 35-40) és nehezített. Ez utóbbi abból is látható, hogy nyakának alsó része egészen behúzódik az erőlködéstől, hogy levegőhöz jusson. Előfordulhat, hogy a légcsőszűkület olyan mértékű lesz, hogy a gyerek szürkülni kezd az oxigénhiánytól. Ezt az állapotot azonban nem szabad megvárni, mert ilyenkor csak gyors beavatkozás mentheti meg az életét. Régebben gégemetszést végeztek, hogy biztosítsák a szabad légutat, manapság altatásban intubálják a beteget, vagyis légcsövében vékony eszközt vezetnek le, s azon keresztül lélegeztetik. Mindez természetesen gyulladáscsökkentő gyógyszerek adagolásával is kiegészül.
Gyógymódok
A pszeudokruppos beteg gyógyulási esélyeit javítja, ha hűvös, a roham idején pedig kifejezetten hideg, szabad levegő veszi körül. Segíthet, ha ilyenkor néhány korty hideg vizet itatunk vele. A megfelelő folyadékbevitel biztosítása a gyógyulás egész időtartama alatt fontos. Szopós gyerekeknél, ha a kicsi hajlandó szopni, természetesen az anyatej jelenti a legideálisabb folyadékot, egyébként nem szabad erőltetni az evést. A száraz, meleg levegő fokozza a köhögést, ezért érdemes hidegpárásítót használni.
A kórházi kezelés során porlasztó készüléket használnak, mely alkalmas arra, hogy a finom cseppecskékre porlasztott sós vizet és a (gyulladáscsökkentő és váladékoldó) gyógyszereket egy kis maszk segítségével közvetlenül a gyerek légútjaiba juttassák. Ha ennek hatására sem következik be javulás, a gyulladáscsökkentőt vénásan kezdik adagolni, ha ez sem segít, intubáció segítségével teszik szabaddá a légutakat. Ez utóbbira már a kórház intenzív osztályán kerül sor, szerencsére ritkán. Többnyire a légutakba juttatott gyógyszer is gyorsan javítja a gyerek állapotát. Ha gyakran ismétlődnek a rohamok, a kezelőorvos otthoni használatra is felírhatja a porlasztó készüléket.
Létezik egy szteroid- (gyulladáscsökkentő) tartalmú kúp is, amit a kruppos roham oldására használnak. Hátránya, hogy nem lehet pontosan tudni, mennyi szívódik fel belőle, túl sok-e, vagy éppen kevés. A szteroidok túladagolása azonban súlyos mellékhatásokkal járhat. A légutakba juttatott gyógyszer pontosabban adagolható, és éppen ott hat, ahol szükség van rá, anélkül, hogy a szervezet egyéb részeit jelentős hatóanyag-mennyiséggel terhelné. A pszeudokruppnál alkalmazott gyógyszerek a tüneteket enyhítik, a gyógyulással a szervezet maga birkózik meg.
Mivel a betegséget vírusok okozzák, nincs szükség antibiotikumra. A láz csillapítása általában felesleges, mivel a láz természetes védekező reakció, mely a gyógyulás szolgálatában áll. Ritkán előfordul, hogy hasonló tüneteket okozó, baktériumok okozta betegségről van szó, ilyenkor természetesen szükség lehet antibiotikumra. A döntésben és a pontos diagnózisban ma már többféle laborvizsgálat is segíti az orvost.
Túlérzékenység?
Létezik olyan vélekedés is, mely a pszeudokruppot az allergiás hajlammal hozza összefüggésbe. A gyakorlatban azonban a krupposok közt sincs több allergiás gyerek, mint az átlagnépességben. Ráadásul az allergia elleni szerek krupp esetén hatástalanok. Egyes természetgyógyászati irányzatok ételallergiával, túlzott fehérjefogyasztással hozzák összefüggésbe az ismétlődő, riasztó tüneteket. A tehéntej, a tojás és a hús elhagyása azonban rendszerint nem oldja meg a problémát. Aki kíváncsi a diétás gyógymód részleteire, Dr. Harold Markus A gyermekkori asztma és pszeudokrupp természetes gyógyítása című könyvében olvashat róla részletesebben. (Holistic Kiadó, 1994.)
Ha először kerül sor kruppos rohamra, jobb, ha azonnal kórházba visszük a gyereket, hiszen még nem vagyunk gyakorlottak a tünetek megítélésében. Ha már nem először fordul elő, várhatunk 10-15 percet, esetleg elkezdhetjük az otthoni körülmények közt is kivitelezhető kezelést, hátha javulnak a tünetek. A kis beteget azonban semmiképp se hagyjuk magára, figyeljük állapotát, mert az első hat napon belül még előfordulhat visszaesés. A kórházi kezelés során megnyugtatja a gyereket, ha valamelyik szülő ott marad vele.
Elnevezések
A köznyelvben egyszerűen kruppos rohamot emlegetünk, holott a pontos elnevezés álkrupp vagy pszeudokrupp, orvosi nevén laryngitis subglottica. Ha a tüneteket magas láz kíséri, és a gyulladás a légcsőre is kiterjed, az orvos akut laryngotracheitisről beszél, ám a külső szemlélő számára a tünetek ugyanolyanok, mint az első esetben. Maga a krupp szó az angolszász kropan, azaz hangos ugatás szóból származik. A krupp kifejezés eredetileg egy súlyos, bakteriális betegség, a diftéria tünetegyüttesére vonatkozott, s a pszeudo/ál az ettől való megkülönböztetést szolgálta. Manapság krupp szindróma néven foglalják össze mindazokat a betegségeket, amelyekre a nehezített belégzés és a szaggatott, ugató köhögés jellemző.
Szaktanácsadó: Dr. Póder György pulmonológus adjunktus, Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinika (Budapest VIII. kerület, Bókay utca 53.)
A mi történetünk
Váratlanul ért, amikor Kristóf kilenc-tíz hónapos kora körül egyik éjszaka furcsa köhögésre ébredtem. Kristi addig békésen aludt mellettem, most viszont rémülten sírt, levegő után kapkodott, és életében először szaggatottan, élesen ugatott. Próbáltam a szokott módon egy kis szopival vigasztalni és megnyugtatni, de nagy rémületemre egyáltalán nem akarta elfogadni. Ilyen addig még sosem fordult elő! Akkor ijedtem csak meg igazán. Hirtelen végigcikázott a fejemen, hogy ez nem lehet más, mint kruppos roham, nemrég olvastam róla, s egyik ismerősünk kisfiával is előfordult már. Gyorsan feltéptem az ablakot, zúdult befelé a hideg levegő, én pedig csitítgattam, nyugtatgattam Kristit, aki szünet nélkül köhögött, s szemlátomást nagyon meg volt rémülve. Közben takaróba tekertem az én apró csecsemőmet, és kiálltam vele a teraszra a hideg, párás levegőre. Simogattam, ringattam, sutyorogtam neki, s lassacskán megnyugodott. A köhögési rohamok között már kisebb szünetek is voltak, de akkor is hallani lehetett, milyen nehezen veszi a levegőt. Mire megérkezett a gyerekorvos, már csak hébe-hóba köhögött, de nagyon elesett és bágyadt volt, a láza pedig kezdett felmenni. A diagnózis valóban pszeudokrupp volt, de mivel jobban lett Kristi, csak másnap kellett bemennünk a klinikára. Így kezdődött, és nem is ez volt a legrosszabb, legsúlyosabb roham. Ezután még csaknem két évig kínlódtunk, Kristóf évente nyolc-tíz kruppos