 |
Ötven tudományos cikk, tizenegy szakkönyv szerzője. Szülészorvosként az ő nevéhez fűződik a vajúdó- és szülőmedence, valamint az otthonihoz hasonló körülményeket biztosító szülőszoba tervének megvalósítása.
Hat bábával együttműködve évi ezer, jobbára beavatkozás-mentes szülést felügyelt. A kórházi évek után otthonszüléseket kísért, majd kutatóként a londoni Primal Health Research Center vezetője lett. Az elsődleges egészséggel foglalkozó központban azt vizsgálják, milyen tényezők befolyásolják az egészséget a fogamzástól az első életév végéig.
További információk, részletes szakirodalmi gyűjteménnyel: www.birthworks.org
Michel Odent A születés hete konferencia alkalmából látogatott ismét Magyarországra 2004 májusában. Lelkesen és hittel beszélt a természetes szülés előnyeiről és mélyreható következményeiről. Szokatlan gondolatok voltak ezek tőle, különösen annak fényében, hogy Odent eredetileg sebészorvos, és legelőször, amikor átlépte a szülészet kapuját, sebészkés volt a kezében, mivel sürgős császármetszést kellett végeznie.
Egy francia kisváros kórházában, Pithiviers-ben a sebészeti osztály vezetője voltam magyarázza , és a szomszédos szülészet akkoriban csak érdekesség volt számomra.
Most a szülő nő igényeiről beszél, és az általános szülészeti gyakorlattal ellentétben azt állítja, hogy császármetszés után is lehet természetes úton szülni.
Hányadik gyerekét várja? mutat váratlanul a pocakomra.
A harmadikat. Császármetszés után Az orvosok szerint ilyenkor nagy a hegszétválás kockázata
A hegszétválás kockázata nem túl nagy. Csak akkor nő a többszörösére, ha a szülés nem magától indul, hanem indítják
Hogyan jutott el odáig, hogy elutasítsa a sebészkést és a régi szülészeti szemléletet?
Egyre többet beszélgettem nőgyógyászokkal. Megkérdeztem tőlük, miért éppen azt teszik, amit tesznek. Miért repesztenek burkot? Miért vágják el olyan sietősen a köldökzsinórt? Miért van az, hogy a gyerek már majdnem világra jön, az anya áll, kapaszkodik az asztal szélébe, mégsem engedik meg, hogy a baba ott szülessen meg? Mindig az volt a válasz, hogy ezt tanultuk az iskolában. Ráadásul a szülés folyamatába gyakran zavaró, megszakító tevékenységgel avatkoztak bele.
Mi zavarja a szülést?
Sokszor elmondta már, hogy minden kultúra megzavarja valahogy a szülés folyamatát. Könyvében, A szeretet tudományosításában azt írja, azért, mert ez agresszivitást okoz, és ez evolúciós előnnyel jár. Vagyis a durvaság durvaságot szül, s annak áll a világ, aki elég erőszakos ahhoz, hogy a maga érdekeit képviselje. A mai kultúrára is vonatkozik ez?
Manapság a legkiterjedtebb eszköztárral rendelkezünk a szülés természetes
 |
Ezzel a méhlepény megszületését akarják elősegíteni.
Valóban, azért adják, hogy megállítsák a belső vérzést. De ezzel azt is megakadályozzák, hogy felszabaduljon a szeretethormon. Sok nő már vajúdás közben is kap oxitocint. Ilyenkor a szülés utolsó szakaszában már nincs is rá szükség. Olyan nő, aki mesterséges anyagok nélkül szül, manapság szinte nincs is.
A tudományos kutatások alátámasztják ezt a gyakorlatot?
A kórházakban végzett felmérések és a tudományos kutatások szerint valóban kevesebb a belső vérzés akkor, ha beadják az oxitocint, mint ha nem. Kórházi környezetben valóban gyakori, hogy a szülő nő nem elég felszabadult, ezért nem képes elegendő szeretethormont termelni. A szülőszobában például melegnek kellene lennie. Miután a gyerek világra jön, a nőnek elvileg nem lenne semmi más dolga, csak az, hogy a karjaiba vegye, nézze őt, lássa pici testét, szagolgathassa, érezze a bőre illatát. De mivel ilyesminek sok kórházban nem szokás jelentőséget tulajdonítani, igazuk van, hogy oxitocint adnak.
Kötögető bába mellett
Milyen körülmények között, hogyan kellene szülnünk?
Jó volna, ha semmilyen módon nem avatkoznánk bele a normális élettani folyamatba. Ez akkor valósulhat meg például, ha a szülő nő egy kicsiny szobában vajúdik, és a háttérben maradó bábán kívül senki sincs körülötte. Ő is inkább csak egy sarokban ücsörög, és mondjuk kötöget. Ez azért fontos, mert az ehhez hasonló ismétlődő mozdulatsorok alacsonyan tartják az adrenalinszintet azaz nyugalmat árasztanak. Azt üzenik, minden rendben van. Újra fel kell fedeznünk ezeket az apró részleteket! Ezek segítik a vajúdókat abban, hogy észrevétlenül átléphessenek egy másik bolygóra, azaz elfelejthessék, mi van körülöttük. Azt a testhelyzetet vehetik fel, amelyik a legkényelmesebb számukra. Ilyenkor gyakran előrehajolnak a nők, négykézlábra ereszkednek, kicsit mintha imádkoznának, s ezzel lelassul a gondolkodó agy működése. Olyanná válnak, mint bármelyik emlősállat. Minden kulturális tiltás megszűnik, s ez az állapot teszi lehetővé azoknak a hormonoknak a felszabadulását, amelyekre szülés közben szükség van.
Magyarországon sokan tisztában vannak a szülést követő időszak fontosságával. A kórházakban az anyák gyakran mégis csak egy pillanatra kapják meg a babájukat.
Az a nő, aki gyógyszerek nélkül szül saját erejéből egész szerelmi hormonkoktélt ad saját magának és gyerekének is. Ez azért fontos, mert minden egyes hormonnak megvan a maga szerepe az anyagyerek kapcsolat alakulásában. Csak igen ritkán van valódi ok arra, hogy különválasszák az anyát újszülöttjétől. Amikor a baba megszületik, és gyönyörű rózsaszín, semmi sürgős teendő nincsen. Nem sürgős megmérni, bonyolult vizsgálatokat végezni. Ha egy órán belül megtalálja az anyja mellét, akkor nincs szükség vizsgálatokra ahhoz, hogy lássuk, minden rendben van-e. A jelenlegi szülés körüli beavatkozások engem a régi rítusokra emlékeztetnek. Megakadályozzák, hogy anya és gyereke kapcsolatba lépjen egymással. Ha egy nőtől elválasztjuk a kisbabáját, akkor nem képes olyan nagy mennyiségű oxitocint, azaz szeretethormont felszabadítani, amennyire szüksége lenne közvetlenül a szülés után. Mindez gátolni fogja a méhlepény megszületését. A nőgyógyászok sajnos azt sem szokták tudni, hogy az oxitocin szeretethormon. Arról pedig a legritkább esetben tudnak, hogy a vérbe adagolt és a természetesen termelődő oxitocinnak egészen másféle hatása van. A véráramba kerülő hormon erőteljes méhösszehúzódásokat okoz ugyan, de nem éri el az agyban lévő receptorokat, ezért a viselkedést nem változtatja meg.
Mit tehetnek azok a nők, akik nem részesülhettek a szerelmi hormonkoktél jótékony hatásaiban?
Nehezen tudnék erre a kérdésre válaszolni. Egyes embereknél nem ilyen látványos a hatás. Elég, ha tudunk erről a tényről. A szülés folyamán olyan különleges hormonális állapot alakul ki, amit aligha lehet másfajta eszközökkel újrateremteni. A császármetszés például igen biztonságosan végrehajtható műtét. Okos találmány a babák megmentésére. Ha az élveszületési adatokat, az anya és a baba egészségi állapotát vizsgáljuk császármetszés után, akkor akár azt is kérdezhetnénk, miért is nem lehet mindenkit ezzel a módszerrel világra segíteni. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a születés befolyásolhatja a szeretni tudás képességét és önmagunkhoz való viszonyunkat is. Még nem tudjuk, mi történik, ha minden gyerek szeretetkoktél nélkül születik. Ezért kell feltennünk a kérdést, túlélheti-e az emberiség a biztonságos császármetszést.
Oxitocin szeretethormon
Az elnevezés rögtön érthetőbbé válik, ha szemügyre vesszük, milyen helyzetekben választódik ki. Az orgazmust erőteljes oxoticinhatásnak köszönhetjük, épp úgy, mint a tejleadó reflexet és a baba megszületését eredményező méhösszehúzódásokat. Stresszhelyzetben nemcsak a szexuális élvezet váltható ki nehezen, hanem a tejleadó reflex is sztrájkolhat. Ugyanez vajúdás közben is előfordulhat: a félelem, az idegen környezet, a különféle beavatkozások nem hatnak kedvezően a szülés folyamatára.
Az oxitocin felszabadulásához sokszor nincs is szükség közvetlen fizikai ingerre: a szerelmes gondolatok vagy a szoptatás esetében a kisbaba puszta sírása vagy látványa is elegendő ahhoz, hogy érezzük a hatást, a szexuális izgalmat vagy épp a tejcsorgást. Vagyis nem gombnyomásra működünk, a látszólag legegyszerűbb folyamatok is bonyolult testi-lelki történések eredményei.
A Kismama könyvajánlata
 |
 |
Fotó: Rátkai Éva, Koós Tamás, Eltern
