Kedves Judit!
 |
Ám az éjszakák néha katasztrofálisak. Születése óta lefekvés után egy-másfél órával felsír, és percekig üvölt. Másfél éves koráig (addig éjjel is elég gyakran szopott) rövid idő alatt sikerült újra elaltatni cicivel, de most mindig mást kell csinálni, hogy megnyugodjon. A hirtelen felsírás most néha kitolódik a hajnali órákra, de soha nem marad el. Ameddig szopott éjjel (ilyenkor nem mindig ébredtem fel), fel sem tűnt, hogy milyen rossz alvó, de azóta gyakran éjszakázunk. Korábban arra gondoltunk, hogy hasfájós, fogzik, melege van, most meg az álmokra fogjuk. Mindig is együtt aludtunk, tehát még az sem lehet, hogy egyedül van. Ha elalvás után beteszem az ágyába, ugyanúgy felébred, mintha mellettünk aludt volna el. Nappal viszont semmi sem látszik meg rajta az éjszakai hisztikből (rajtam annál inkább). Hogyan tovább? Mire számítsunk? Talán az elkövetkező tíz évben leszokik róla?
Kovács Adél
Kedves Adél!
A gyerekek alvásigénye nagyon eltérő. Erről persze ritkán hallunk: a babakönyvekből többnyire azt szűrhetik le a szülés előtt álló kismamák, hogy az élet legbékésebb időszaka következik, most aztán föl lehet készülni a régen halogatott nyelvvizsgára, és be lehet fejezni a félbehagyott foltmozaik-takarót. A könyvek szerint az újszülött szinte egész nap alszik, ezt néha megszakítja egy békés szopizással, majd újra édes álomba merül. Arról nem szól a fáma, hogy a csecsemők jó része nem ilyen. Nem egy anyukával találkoztam már, aki arról számolt be, hogy kisbabája néhány perces szundikálástól eltekintve nézelődött a kiságyban vagy a hordozóban naphosszat. Mások nem ilyen szerencsések: babájuk békés szemlélődés helyett inkább nyugtalanul sír, állandó figyelmet követel. Ennek nem tudjuk az okát. Az elméletalkotás helyett inkább arra hajlok, hogy a valódi hasfájósságtól kezdve az idegrendszer különös érzékenységén át a családi problémákig számtalan helyzet vezethet alvászavarhoz. Ráadásul abban sem vagyunk egyformák, hogy ki mit tekint problémának. Van, ahol természetesnek veszik, ha a csecsemő éjjel is fölébred és szopik. Másutt a párhetes baba éjszakai ébredéseit is alvászavarnak tekintik, és különböző praktikákkal néha sikeresen megpróbálják megszüntetni ezt a kényelmetlenséget.
A kevés alvás tehát önmagában nem probléma. Ám ez a rendszeres fölsírás, ami sem éhséggel, sem az anya testközelségének hiányával nem magyarázható, fölveti azt a lehetőséget, hogy valami nincs rendben. Több, egymástól nagyon is eltérő ötletem van. Az egyik, hogy szervi baj okozza a fölriadást. Nem kell komoly dologra gondolni: elég egy enyhe felsőlégúti elváltozás (orrsövényferdülés vagy enyhe krónikus arcüreggyulladás), amely légzészavarhoz, légszomjhoz vagy más kellemetlen élményhez vezethet. Ugyanígy zavarhatja az alvást egy észrevétlen lefolyású, de elhúzódó húgyúti fertőzés is, ami akkor ébreszti föl a kislányt, amikor pisil.
Ám a felriadásnak lehet ennél sokkal titokzatosabbnak tűnő oka is. Csecsemőkonzultációval foglalkozó pszichológusok szerint a szülő és a gyerek, vagy a két szülő közötti kapcsolatban kialakult rejtett feszültség vezethet oda, hogy alvászavar, táplálkozási vagy más viselkedészavar alakul ki. Ennek okát szakember segítségével lehet megtalálni. Itt szeretném kiemelni, hogy nem szégyen pszichológushoz fordulni. Kiválóan felkészült, jó szándékú, intelligens szülők életében is előfordulhat, hogy nehézségekkel találkoznak. Egyikünk sem tökéletes ha azok lennénk, unalmas lenne a világ.
Kedves Adél!
Azt javaslom, forduljon szakemberhez. Én ezt tenném. Ám utolsó mondatára válaszolva azért leírom: nem gondolom, hogy tízéves korig is eltartana az éjszakai műsor. A gyerekek rendelkeznek olyan belső erőforrásokkal, amelyek egy idő múlva képesek önmagukat rendbe hozni. Ha szervi ok áll a háttérben, arra gyógyír lehet a növekedés (a légutak tágasabbak lesznek), és az immunrendszer is lassanként megerősödik.
