Beletáncolni a szülésbe

A tánc és mozgás ahhoz segíthet hozzá bennünket, hogy a mozgás, a ritmus, a zene segítségével a figyelmünk a testünkbe kerüljön vissza. Tudjuk, hogy hétköznapi életünkben szinte minden környezetünkben lévő elem a szórakoztatást szolgálja (rádió, tv, könyv stb.). Így borzasztó nehéz a testünk nagyon halk és finom jelzéseit, rezgéseit meghallani. A táncos foglalkozások során igyekszünk a zene segítségét felhasználni arra, hogy gyakorlatokkal a figyelem elsősorban a testi folyamatokon, az érzéseinken legyen. Hétköznapi életünkben senki nem kérdezi meg tőlünk – de a nagyobb baj, hogy mi magunk sem -, hogy éppen most, ebben a szent időpillanatban mi esne nekünk jól? Mit kíván a testünk? Leülni, felállni, megmozgatni a kezünket, a derekunkat? Vajon mi?

Kevesen tudjuk, de ez érthető is, hiszen nem ezt szoktuk meg. Természetközeli kultúrákban, ahol sokkal kevesebb eszköz van arra, hogy figyelmünket a testünkön kívülre helyezzük, ott sokkal könnyebb megélni olyan pillanatokat is, mint a szülés, mert életük nagy részében benne vannak a TESTükben. A szülés elsősorban egy olyan testi folyamat, amikor az anya teste teszi a dolgát, vagyis a baba jelzéseire reagál, a méh jelzéseire reagál, vagyis a szülés TÖRTÉNIK. A legtöbbet akkor segít az anya a szülés folyamatában, ha hagyja történni az eseményeket, és figyel. Semmi többet, csak teljes egészében, folyamatosan elmerül abban, ami a testében történik, befelé figyel, OTT VAN. Ám ez egyáltalán nem könnyű! Mi az egyáltalán, hogy befelé figyelni, ezt senki nem tanította, mutatta!

A táncterápiás foglalkozáson lehetőséget biztosítunk, hogy a párok vagy csak az anya gyakoroljon olyan helyzetek által, amikben befelé figyel, amikben lehetősége van kiszállva a hétköznapokból csak befelé saját magára és a babára figyelve jóleső mozdulatokat tenni, rágyakorolni a történésekre, hogy amikor a szülés elérkezik, legyen elegendő tapasztalatunk, hogy hogyan kell jelen lenni és nem dolgozni. Nem konkrét formákat, mozdulatokat tanítunk, hanem jelen levést a mindig történő, változó helyzetekben gyakorolunk. Lehet, hogy fáradtan jössz, lehet, hogy boldogan, lehet, hogy természetes lesz a szülésed, lehet, hogy császár, mindegy. Egy a fontos, hogy a tiéd, és ott legyél a helyzetben, ne befolyásolni akard, hanem befogadni, mint egykor, kilenc hónappal ezelőtt a méhed tette.