Sztármama – Polgár Judit

Névjegy
Név: Polgár Judit
Foglalkozása: sakkozó
Eredményei: férfi nemzetközi nagymester, a világ legjobb női sakkozója
Gyereke: Olivér, 4 és fél hónapos

– Na jó, teljesen egyedül ez valószínűleg nekem se menne, de szerencsére sok segítséget kapok a két nagymamától és a bébiszitterünktől. Nélkülük aligha nézne ki így a lakás – válaszolja Judit elismerő szavaimra.
– A férjed tud segíteni a baba körüli teendőkben?
– Igen, szerencsére rá is számíthatok, nagyon lelkes apuka. Ha úgy jön ki a lépés, ő látja el Olivért. Éjjelente inkább én kelek, hisz szoptatni csak én tudok, de nappal a sok munka mellett is van ideje besegíteni itthon.
– Kezdjük az elején: a világ legjobb női sakkozója hogyan találta meg élete párját?
– Véletlenül. 1998 áprilisában történt, hogy a kutyámnak sürgősen orvosi ellátásra volt szüksége. A szomszéd utcában találtam egy rendelőt, és ott egy szimpatikus állatorvost, Gusztávot. A kapcsolatból 2000 augusztusában lett házasság, 2004 augusztusában pedig gyerek, méghozzá szép nagy: Olivér 4250 grammal és 59 centivel született.
– Problémamentes volt a várandósságod ?
– Igen, teljesen. Igaz, az elején küzdöttem az émelygéssel és a hányingerrel, de ez még belefért. A vizsgálatok azt igazolták, hogy minden rendben van, így aggódnom sem kellett. Korábban azt gondoltam, biztos végigizgulom majd a terhességet. Mindent tudtunk a babánkról, amit csak lehetett, és a 28. héttől már biztosan látszott az is, hogy fiú. Ennek is ugyanúgy örültünk, mintha lányunk lett volna.
– Lánynévvel is készültetek?
– Persze, de nem árulom el. Ha születik majd egy lányunk is, ki fog derülni!
– Gömbölyödő pocakkal a kismamák sokszor előre megpróbálják elképzelni a szülést. Úgy alakult minden, ahogy gondoltátok?
– Nem egészen. Olivér valamiért nagyon ragaszkodott hozzám, amikor eljött az idő, nem történt semmi. Hat nappal hordtam túl, amikor az orvosom, dr. Szabó Tibor egy vizsgálat után úgy döntött, nem várunk tovább. Hétfőn este befeküdtem a Kútvölgyi Klinikára, másnap délelőtt egy gyors műtéttel már meg is volt a baba. Úgy terveztem, hogy természetes úton szülök, és a párom is ott lesz velem, de most másképp alakult. Az orvosom tudta, mit miért tesz, elfogadtam, hogy így volt biztonságos. Gerincközeli érzéstelenítésben végezték a műtétet, tehát végig tudtam, mi történik velem. Furcsa, ugyanakkor teljesen természetes volt, amikor megláttam Olivért.
– Gondolom, időre volt szükség a regenerálódáshoz.
– Egy hétbe telt, mire össze tudtam szedni magam. A szoptatással viszont szerencsém volt, minden simán ment. A kórházban sokat segítettek, ami fontos volt a jó induláshoz. Olivér most is szopik, bár egy kis kiegészítést azért kap.
– Mennyit híztál a babavárás alatt, és aztán mennyit fogytál?
– Tizenöt kilóval voltam több a kezdősúlyomnál a végén, és most talán még három kiló van rajtam. Ezzel nem foglalkozom túl sokat.
– Megszoktad már az új szerepet?
– Nagy változást hozott az életünkbe Olivér érkezése, de hiszen éppen ezért vágytunk rá. Természetesnek vesszük, hogy körülötte forog a világ. Ez az év mindenképpen az övé. Az utolsó versenyem tavaly novemberben volt, mert terhesen már nem akartam indulni. Idén végig itthon vagyok, de már megkezdtem az edzéseket a jövő évi versenyekre.
– Ami a te esetedben nyilván nem azt jelenti, hogy elkezded róni a köröket a ház körül.
– Nem, az edzés nálunk mást jelent. Gyakorlom a megnyitást, kezdőlépéseket dolgozok ki. Konkrét személyre szoktam készülni, meglepő fordulatokon töröm a fejem, edzőpartnerrel gyakorló játszmákat játszom.
– A visszatérés tehát csak késik, de nem múlik.
– Nem, bár konkrét terveim egyelőre nincsenek. Legfőbb célom a pozícióm megtartása.
– A férjeddel le szoktatok ülni sakkozni?
– Gusztáv jól sakkozik, de ha van szabad időnk, inkább mással töltjük.
– Olivért nyilván megtanítjátok majd sakkozni.
– Természetesen, de profi sakkozót nem szeretnék nevelni belőle. Túl jól ismerem ezt a világot ahhoz, hogy jó szívvel engedjem a közelébe. De ez még nagyon messze van. Amíg tudjuk, terelgetjük, aztán úgyis ő hoz döntést arról, mit szeretne csinálni. Egy kívánságom van csak: lelje örömét benne!

Fotó: Ványi Ákos