Reggeltõl másnap reggelig

A nap korán, fél hat körül kezdődik. Ekkor még alszik Kata és Botond, s mióta egyre nagyobb a pocakja, Réka is, de azért egy gyors búcsúpuszira még jut idő. A Bókay utcai gyermekklinikán éppen tíz éve dolgozik Veres doktor, s azóta nagyjából hasonló forgatókönyv alapján, de érdekes, változatos munkával telnek napjai és éjszakái. A klinikáról annyit kell tudni, hogy nem csupán gyógyító, hanem oktató munkát is végez az intézmény, ide jönnek gyakorlatra az orvostanhallgatók, itt dolgozhatnak először gyerekközelben a leendő gyerekorvosok. A hasonló intézmények szakmai érdekessége, hogy az egész ország területéről fogadnak olyan beteg gyerekeket, akiknél eddig nem derült ki, hogy mi okozza a makacs panaszokat, vagy éppenséggel kiderült, milyen súlyos betegségről van szó, és éppen ezért itt a klinikán, a legtapasztaltabb szakemberek segítségével próbálják őket meggyógyítani. 

7.45 Veres doktor körbejárja a gasztroenterológiai osztályt, mindenkivel vált néhány szót, kiderül, ki van jobban, ki rosszabbul, ki hogyan aludt aznap éjszaka. Ebben a tizenkét ágyas kórteremben várakoznak a kis betegek az



aznapi beavatkozásokra, itt kapnak infúziót azok, akiket kiszáradás miatt utalt kórházba a házi gyermekorvos. Az ágyak melletti széken szinte mindenki mellett szülő ücsörög, éjjel-nappal, ez már természetesnek számít ezen a klinikán. Az osztályon belül van egy elkülönített szobácska, itt rendszerint májátültetésen átesett gyereket ápolnak különféle problémák miatt. A mostani lakó egy olyan kisfiú, akinek „csupán” középfülgyulladása van, ám májátültetés után ez sem számít hétköznapi betegségnek. Ezeknek a gyerekeknek ugyanis egész életükben védekezőrendszerüket visszafogó, úgynevezett immunszuppresszív szereket kell kapniuk, különben szervezetük kilökheti a beültetett létfontosságú szervet. Így a legegyszerűbb fertőzések is komoly gondot okozhatnak, s a gyógyulásig állandó orvosi felügyeletre, kezelésre szorul a páciens.

Májbetegségek
Magyarországon évente körülbelül nyolcvan súlyos májbetegség lép fel gyerekeknél, s az esetek döntő többségében a májátültetés jelenti az egyetlen esélyt a túlélésre. Eddig csak akkor kerülhetett sor az életmentő műtétre, ha egy halott kisgyerek amúgy egészséges máját lehetett a várakozó betegek valamelyikébe ültetni. Napjainkban végzik Budapesten az első olyan, sokkal jobb eredményt hozó műtéteket a Transzplantációs Klinikán, amikor a kis beteg édesanyjának májából származik az a lebeny, amelyet beültetnek. Így kisebb a kilökődés veszélye, és a külföldi tapasztalatok alapján az ötéves túlélési mutatók is jobbak.

8.15 Referáló – ezen a találkozón a klinika valamennyi orvosa összegyűlik. Minden osztály jelenti, hol milyen betegeket ápolnak. Az érdekes, eltérést mutató röntgen- és ultrahangfelvételeket együtt nézik meg és elemzik. Utána valamelyik orvos vagy orvosjelölt ismertet egy tudományos újdonságról szóló szakcikket.
9.00 Professzori vizit – Tulassay Tivadar professzor, a klinika igazgatója, a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke mindennap másik osztályt jár végig, ilyenkor valamennyi páciens kórtörténetét végighallgatja. A koraszülött intenzív részlegen mindennap tájékozódik a legapróbbak állapotáról.
10.00 – 11.00 – Veres doktor felkeresi azokat a gyerekeket, akiknél aznap műtéti beavatkozásnak számító endoszkópiát fognak végezni. Az egyik kis páciens például májzsugorodásban szenved, s ennek szövődményeként a nyelőcső területén a vénák túlzott megvastagodása és esetleges megpattanása miatt életveszélyes vérzés léphet fel. Az ő esetében azt kell megvizsgálni, milyen az erek állapota a nyelőcsőben. Mivel igen ritka betegségről van szó, a monitor segítségével az orvosjelöltek is figyelemmel kísérhetik majd a beavatkozást. A másik kisfiúnál a vastagbelet tekintik majd meg a műszerrel, hogy kiderüljön, mi okozza a sorozatos bélvérzéseket. Két másik kisfiúnál hosszas keresgélés, több hónapig tartó orvostól orvosig járkálás után derült ki, mitől alakult ki súlyos vérszegénység, súlycsökkenés és fáradékonyság. A 11 éves Czél Tamásnál például egyszerű vérszegénységre, vashiányra gondolt a házi gyermekorvos, ám a vaspótlás nem használt, sőt a vérképek egyre rosszabbak lettek. Ezután hematológiai kivizsgálás következett, mert rosszindulatú vérképzőszervi betegségre gyanakodtak. Ám a vizsgálatok szerencsére nem igazolták ezt a feltételezést, így került sor az úgynevezett EMA-tesztre. A vérminta vizsgálata alapján 97 százalékos találati aránnyal választ kap az orvos arra a kérdésre, nem lisztérzékenység (cöliákia) okozza-e a panaszokat. Tamásnál az EMA pozitív lett, vagyis nagy valószínűséggel valóban az a gond, hogy a búzában, rozsban, árpában található glutén nevű fehérje nem képes felszívódni és hasznosulni szervezetében. Édesanyja elméletben már ismerkedik a lisztmentes főzés rejtelmeivel, hiszen Tomi többé nem ehet hagyományos kenyeret, rántást, süteményt. Most következik majd az endoszkópos vizsgálat, hogy megerősítsék a diagnózist. Tomi izgatottan, bár kissé bágyadtan és éhesen várakozik, mivel a vizsgálatot éhgyomorra végzi majd Veres doktor. A másik kis páciens már a műtőben van.

Minden látszik a monitoron




Közben telefonálnak, hogy Barlangi Balázs már alszik a műtőasztalon, kezdődhet az endoszkópia. Az ő története is kísértetiesen hasonlít Tomiéhoz. Veres doktorral máris odasietünk. Balázs fejénél az altatóorvos ül, és figyel minden rezdülésére. Először látom a kisfiút, mégis olyan szívbemarkoló a kiszolgáltatottsága. Gábornak a műtőasszisztens segít, és nyújtja a soron következő műszereket. Mi pedig csak ámuldozunk a sarokban, mi mindenre képes már a technika. Az endoszkóp kisujjnyi vékony, csőhöz hasonló műszer, kamera, mely üvegszáloptikát és a végén kis fényforrást tartalmaz. Az elaltatott beteg nyelőcsövén levezetik, s közben a hatalmas képernyőn pontosan, élesen kirajzolódik a belső kép: a nyelőcső, a gyomor és a bélrendszer minden részlete aprólékosan végigpásztázható, megfigyelhető. Veres doktor már a kép alapján is alátámasztva látja a feltételezést: Balázs cöliákiás, a bélbolyhok ugyanis a felszívódási zavar miatt lepusztultak. A biztonság kedvéért szövetmintavétel is következik, az endoszkópon keresztül vékony, huzalszerű műszert vezetnek le, mely pici darabkát szakít ki a bélfalból, ezt a mintát küldik majd szövettani vizsgálatra. Pár perc, és már kint is van a műszer, az altatóorvos ébresztgetni kezdi Balázst. Odakint az aggódó szülők várakoznak, s ezekben a percekben szembesülnek azzal, ami voltaképpen várható is volt az előzmények alapján: Balázsnak egész életében gluténmentes ételeket kell fogyasztania, így egészségesen élhet, jól fejlődhet, és semmiben sem különbözik majd a többiektől. Csak a tányérjára kerül egészen más.
A műtőből kifelé jövet a Veres doktor által vezetett „fogyis táborra” is vetünk egy pillantást. A különálló kórteremben kis csapat duci gyereket kísérelnek meg két héten keresztül egészségesebb, kiegyensúlyozott táplálkozásra és testmozgásra szoktatni. Náluk ugyanis semmi kórosat nem találtak a kivizsgálások során, egyszerűen túl sokat és túl kalóriadúsat esznek. Ezen próbálnak most változtatni.

Lisztérzékenység
Veres doktor szakterülete a gyermekgyógyászaton belül a gasztroenterológia. Hetente három-négy új cöliákiás beteget vesznek fel, de csupán havonta egynél-kettőnél tapasztalnak klasszikus tüneteket, vagyis haspuffadást, fogyást, rossz általános állapotot. A vizsgálati módszerek tökéletesedésének köszönhetően kiderült, ez a betegség sokkal gyakoribb, mint eddig hitték. 0,5-1 százalékos az előfordulása. Mind gyakoribb, hogy például csak a nő meddőségi kivizsgálása során derül fény arra, hogy a gyermektelenség hátterében is ez áll. Gábor meséli, hogy nemrégiben egy 71 éves bácsinál fedeztek fel a kollégák lisztérzékenységet. Mindössze annyi panasza volt, hogy egész életében sokat fájt a hasa.

Halló, itt Veres doktor!
Szerdánként egytől háromig szusszanásnyi szünet következik. A klinika patinás,



csendes könyvtárában Gábor a mi olvasóink kérdéseire válaszol. Körös-körül a falakról a klinika korábbi igazgatói, professzorai figyelik szigorúan és időtlenül, mit mond ifjú kollégájuk. Leggyakrabban allergiával, bukással, refluxbetegséggel, alvászavarral, kullancsokkal kapcsolatos kérdést kap, ezekből egy-egy alkalommal öt-tíz is elhangzik. Az már szokatlanabb, hogy Madridból hívják, mint éppen ma, az édesanya a két ország eltérő oltási rendjével kapcsolatos kérdést tett fel. A másik telefonáló kisfiánál gondos klinikai kivizsgálást beszélnek meg, a tünetek alapján Gábor komolyabb betegségre gyanakszik.

Magánrendelésen
A késő délutáni órákban Békásmegyeren, magánrendelésen is felkereshetik a páciensek Veres doktort. A rendelés nyugisan indul, de aztán kisebb tömeg verődik össze. A legtöbb apró fiú fütyiproblémával érkezik, a fitymaszűkületet kellene könnyen és gyorsan orvosolni. A beavatkozás nem fáj, Gábor csak akkor lát neki, ha már a saját ujjbegye is elzsibbadt az érzéstelenítő kenőcstől.




Milán február óta köhög folyamatosan, amúgy jól fejlődik és vidám, de az antibiotikumok nem használtak. Veres doktor refluxbetegségre gyanakszik, így további kivizsgálás várható.
A nyolc hónapos Bora roppant jól néz ki, sem



soványnak, sem rosszkedvűnek nem tűnik, türelmetlennek sem mondható, pedig már csaknem egy órája várakoznak. Ám súlya nem gyarapodik úgy, ahogy kellene, most 6750 gramm, s az utóbbi két hónapban alig gyarapodott. Ők már jártak Gábornál. Akkor a sok bukás miatt előetetést javasolt, vagyis a szopás előtt egy-két kanálnyi speciális tápszert. Most azért jöttek vissza, mert a kezdeti javulás után tovább folytatódik a gyakori bukás. Talán azért, mert nagyon megindult a kislány mozgásfejlődése? A jövő heti vizsgálat talán erre is választ ad majd

Néha éjszaka is folytatódik 
Egyszerre általában 170 gyereket ápolnak a klinikán, rájuk éjszakánként három orvos jut. Az ügyeleti idő délután négykor kezdődik, és másnap reggel nyolcig tart. Az orvos sokszor egész éjszaka talpon van, de három óra alvásnál többre sosincs idő. Veres doktor ügyeletvezető szokott lenni, s az éjszakát a koraszülött intenzív osztályon tölti, ahol most is három 600 grammos kisbabát ápolnak. A NIC (neonatális intenzív centrum) működtetése a klinika kiemelt feladati közé tartozik, ide várják azokat az apróságokat, akiknél sebészeti beavatkozásra van szükség az életben maradás érdekében. Nemrég még élettel összeegyeztethetetlen rendellenességnek számított a veleszületett rekeszizomsérv. Ezeknél a babáknál a méhen belüli élet során nem tud kifejlődni a tüdő, mivel a belek gyakorlatilag a mellkasban helyezkednek el (a rekeszizom feladata volna a hasüreg és a mellkas szerveinek szétválasztása, és



nélkülözhetetlen a légzőmozgásokban is). A rekeszizom és a belek „helyrerakása” sebészeti szempontból a jól megoldható feladatok közé tartozik, az azonban kérdéses, hogy sikerül-e addig életben tartani a csecsemőt, amíg tüdőfejlődése behozza a tetemes lemaradást. Jelenleg két ilyen kisbaba gyógyul az osztályon, egyikük állapota még mindig súlyos. Ahogy az inkubátorok és a madárfiókához hasonló, 400-600 grammos kisbabák közt sétálunk, szinte folyamatos pittyegés, sípolás és villogás közepette, az egyik ágyacskán feltűnik egy parányi autós gyerekülés. Első pillantásra azt hinné az ember, játékszert lát maga előtt, ám közelebb lépve látszik, igazi, profi autósülésről van szó. Jó érzés arra gondolni, hogy ezek az apróságok autózni is fognak egyszer, „ücsörögve” nézelődni a világban, méghozzá még jóval azelőtt, hogy elérnék a három-négy kilós súlyt.

Botond és Kata örülnek, ha néha nekik is jut a Papából

 

 

 

 

Fotó: Rátkai Éva