 |
1. Érzékenység
Számos szakember állítja, hogy a jól mellre helyezett baba szopása nem fájhat, nem okozhat sérülést. Ezért olyan fontos, hogy a baba-mama páros kezdetben többször is segítséget kapjon ehhez a művelethez. Érdemes többféle szoptatási testhelyzetet megismerni és gyakorolni. Fontos, hogy a mellbimbót csak akkor kínáljuk az újszülöttnek, ha ásításszerűen nagyra nyitja a száját, és törekedjünk arra, hogy minél nagyobb részt bekapjon. Teste forduljon a mama felé, bújjon szorosan hozzá, legyen biztosan megtámasztva, fejecskéjét ne kelljen elfordítania. Így elérhetjük, hogy a baba nyelve vályút képezzen a bimbó körül, és egészen a lágy-kemény szájpadlás határáig beszippantsa, és így szívja. Eben az esetben nem súrlódik a bimbó a szájpadláshoz, nem keletkeznek rajta még pirinyó sérülések sem. Érzékeny mellbimbójú nőknél előfordulhat, hogy a baba jó szopástechnikája ellenére is fájdalmassá válik a szoptatás. Ha az érzékenységen kívül más gond nincs, napról napra javulni fog a helyzet, valahogy úgy, ahogy a jó cipőt is megszokja a láb.
2. Rossz szopástechnika
Néhány újszülöttnél előfordul, hogy kezdetben nem jól szopik. Ezt okozhatja például méretbeli aránytalanság: pici száj, hatalmas mellbimbó. A baba nem tudja eléggé bekapni, öklendezik tőle, mivel azonban épp rossz helyen szívja, erős fájdalmat és még sebeket is okoz. Ebben az esetben az idő a legjobb és legbiztosabb orvosság: ahogy nő a baba, nő a szája is. Mivel kezdetben igen gyors a növekedés (akár egy kiló havonta), reménykedhetünk abban, hogy csak néhány hetet kell így kibírni. Erős fájdalom esetén próbálkozhatunk bimbóvédővel (nem szokott segíteni), végső esetben pedig a tej lefejésével. Adjuk kispohárból, kiskanállal a babának, és néha feltétlenül szoptassuk meg, nehogy elfelejtse, hogyan is működik a dolog.
3. Lenőtt nyelv
Már az első napokban súlyos, vérző, legtöbbször hosszanti repedéseket okozhat, ha le van nőve a baba nyelve. Ezt a nyelv hegyén látható behúzódásról ismerhetjük fel, és arról, hogy a baba nem tudja eléggé kinyújtani a nyelvét, néha még az alsó ínyét sem éri el. A megoldás az esetek többségében roppant egyszerű: az orvos elvágja a nyelvféket, s így mozgékonyabbá, nyújthatóbbá teszi a nyelvecskét.
4. Lapos vagy befelé forduló mellbimbó
Szopási akadályt egyik sem jelent, de a szokásosnál nehezebb lehet a jó szoptatási mód megtalálása, és sebesedés is gyakrabban léphet fel. Ne kezdjük bimbóvédővel, hiszen nagy a valószínűsége, hogy anélkül is boldogulunk! Cumival, cumisüveggel megnehezítjük a baba dolgát, hiszen a mellbimbó nagyon más, és neki abból kell megtanulnia szopni. Segíthet egy kis előfejés mellszívóval, ez ugyanis kiemeli a bimbót, megindítja a tejet, így könnyebben boldogul az újszülött. Ne várjuk meg a tejbelövellést, mert akkor még nehezebben tudja bekapni a pici. Befelé forduló bimbónál jellegzetes a kráterszerű seb, ez a letapadt kötőszöveti szálak felszakadozása, a kifelé fordulás folyamata miatt alakul így. Biztató, hogy múlékony sérülés, gyakori szoptatás mellett két-három hét alatt begyógyul. Lapos bimbónál a leggyakoribb gond a véraláfutás, mely abból fakad, hogy a bimbót nem sikerül középen bekapni a babának, hanem másutt kezdi szívni. Ha szendvicsszerűen összelapítjuk a bimbóudvart, és így kínáljuk a babának, talán sikeresebb lesz a művelet. Gyakorlat teszi a mestert, ezért nem célszerű szüneteltetni a szoptatást, hiszen így csak elnyújtjuk a kínlódós időszakot.
5. Rosszul beállított mellszívó
A túl erős szívóerőre állított gépi vagy a vákuumos kézi mellszívó repedéseket okozhat a bimbón, sőt a túlzásba vitt fejés, a rosszul mellre illesztett szívófej hatására meg is dagadhat, ödémássá válhat a mellbimbó. Megelőzésképpen próbálkozzunk először inkább kézi fejéssel, ha ez végképp nem megy, a legkisebb szívóerőre állítsuk a gépet. A szívófejet mindig a mellbimbó közepére illesszük.
6. Felülfertőződés
A sérülésekkel fájdalmasságukon kívül az a legnagyobb gond, hogy kaput nyitnak a legkülönfélébb kórokozóknak, amelyek megfertőzhetik a bőrt és magát a mellet is. Leggyakoribb a gombás bőrgyulladás. Tünete az égő, viszkető érzés, szoptatás alatt alkalmanként erős fájdalom. A bimbó fényessé, rózsaszínné válhat. A mellbimbót és a baba száját ilyenkor együtt kell kezelni, a szoptatást természetesen nem kell abbahagyni. A jól megválasztott gyógykenőcs arról is felismerhető, hogy két napon belül jelentős javulást hoz.
7. Problémák a babánál
Előfordul, hogy a csecsemő szájának kisebb-nagyobb anatómiai eltérései okozzák a sebesedést: például túl rövid vagy túl hosszú a nyelv, a szájpadláson olyan mélyedés látható, mintha belenyomtuk volna az ujjbegyünket (gótikus szájpad). A növekedés során általában ezek a problémák is veszítenek súlyosságukból, egyre kevesebb fájdalmat okoznak. Átmeneti oxigénhiány következtében előfordulhat, hogy túl kötött a szájizomzat, ezért harap a baba fogatlan ínyével. Ezen gyógytorna segíthet.
8. Harapás
Fogzás idején mindig résen kell lenni! A baba véletlenül is, félálomban is, mérgében is (például ha zavarja, hogy beszélgetünk szoptatás közben) ráharaphat a bimbóra. Ha valóban szopik, nem tud harapni. Fél szemünk mindig rajta legyen, amíg meg nem szokja, hogy óvatosan bánjon éles kis fegyvereivel!
Ne tegyük!
Ne dörzsöljük törölközővel, fogkefével a mellbimbót a várandósság alatt! Ez egyszerű kínzás, nem előzi meg a későbbi esetleges sebesedést.
Lehetőleg ne szüneteltessük a szoptatást, ez csak szaporíthatja a problémákat.
A sebesedés és a felülfertőződés nem indokolja a szoptatás felfüggesztését. A babának nem árt, ha a szopott tejbe vér is keveredik.
A mellbimbókenőcsként árusított termékek NEM alkalmasak a sebesedés és felülfertőződés megszüntetésére, ezért használatuk is felesleges, akár árthatnak is, ugyanis eltömődhetnek tőle a Montgomery-mirigyek kivezető nyílásai. Ezek a kis barna pöttyhöz hasonló mirigyek termelik a mellbimbót puhán tartó természetes balzsamot. Felülfertőződés esetén az orvos feladata, hogy antibiotikumos, illetve gombaellenes hatóanyagot tartalmazó kenőcsöt írjon fel. Ezeket szoptatás előtt meleg vízzel lehet lemosni.
Sebes mellbimbóra nem szabad sem melltartóbetétet, sem más szigetelő réteget tenni. Fontos, hogy a sérülés szellőzzön, és ne ragadjon bele semmi.
Ne használjunk jód- vagy alkoholtartalmú fertőtlenítőket a sebes bimbóra!
Ne mossuk szappannal a bimbót! Gombás fertőzés esetén indokolt lehet a szappanos lemosás, egyébként az a legjobb, ha az anyatejet hagyjuk rászáradni.
Ne használjunk öblítőszert olyan ruhaneműhöz, amely a mellbimbóhoz ér. Allergiás bőrgyulladást okozhat!
Ne húzzuk ki a bimbót a baba szájából, először toljuk be kisujjunkat az ínye közé.
W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó IBCLC
