 |
Azt azonban senki meg nem mondhatja előre, melyikük választotta a legjobb időszakot a babaváráshoz. Ki fog könnyebben szülni, ki birkózik meg legkönnyebben a szülői hivatás kihívásaival? Vajon Ilona, Kati vagy Judit bírja-e majd jobban a fáradságos első esztendőt? És később? Melyiküknek sikerül bensőséges kapcsolatot kialakítania a cseperedő, önállósodó gyerekkel? Hogyan befolyásolja a gyerekvállalás az életüket, személyes boldogulásukat? A három kismama jövője, csakúgy, mint a babáké, egyelőre tiszta lap, amelyet az előttük álló gyönyörű évek írnak majd tele.
Ismerkedjünk meg velük, faggassuk őket együtt erről az izgalmakkal és szépségekkel teli időszakról!
 |
Kiss Ilona
Foglalkozása: ruházati kereskedő
Párja: Török Sándor (19) árufeltöltő
Hol fog szülni: Rókus Kórház
Mikorra várja a babát: 2006. március 27.
Állunk elébe!
Kiss Ilona még a szülői házban él párjával, szüleivel és három enyhén fogyatékos testvérével. Hamarosan ő is anya lesz.
A párommal mindketten megijedtünk, amikor kiderült, hogy gyereket várok meséli Ilona. Utána azonban Sanyival együtt úgy éreztük, vállalhatjuk mindazt, amivel a gyereknevelés jár, mert szeretjük egymást, a szüleink támogatnak minket, a kicsiről pedig tudunk gondoskodni. Állunk elébe annak, ami jön! Sanyi is úgy érzi, mi vagyunk az ő élete, én és a kicsi, ezért nem hátrál meg.
Mit szóltak az ismerősök, hogy ilyen fiatalon vállalkozol anyaságra?
Sokan vannak, akik rosszindulatból vagy valamiféle féltésből kritizálnak minket. Mások velünk örülnek. A gyerek, szerintem, nem jelenti azt, hogy vége a világnak, ha kicsit nagyobb lesz, lehet majd mellette tanulni, és ha az ember akarja, szórakozni is elmehet néha. Én például mindenképpen szeretnék előbb-utóbb leérettségizni. Elsődleges persze a megélhetés, de mi úgy gondoljuk, manapság csak az nem tud megélni, aki nem akar. Mi azt tanultuk, azt hoztuk otthonról, hogy mindig meg kell találni a lehetőséget. Amiből pénzt lehet csinálni, azzal meg kell próbálkozni, és akkor nincs baj. A családunkban rengeteg gyerek van, mindenfélét fogunk ajándékba kapni. Már most van kiságyunk, etetőszékünk és rengeteg kisruhánk. De ami a legfontosabb, rengetegen lesznek majd, akik szeretik ezt a kisbabát, ha megszületik.
Biztosan végiggondoltad már, milyen előnyei vannak, ha az ember fiatalon szül.
Azt láttam a környezetemben élőkön, hogy akik későn szültek, sokkal jobban féltik a gyereküket, mindentől megijednek. A fiatalabbak könnyebben veszik a nehézségeket is. Élénkebben él az is emlékezetükben, milyen volt az ő gyerekkoruk, mi az, amit esetleg másképp kellene tenni. Nagyobb a valószínűsége annak is, hogy szülnek még, és a gyerekük nem egykeként fog felnőni. Én még tíz év múlva is szülhetek, még akkor is fiatal leszek. Az viszont kétségtelenül hátrány, hogy nincs önálló, külön életünk, és azt sokkal nehezebb is elkezdeni. A gyerekre mindenképpen költeni kell, nehezebb spórolni. Mégis úgy érzem, így értelmes célja lesz az életünknek, lesz valaki, akit ezután nekünk kell megtanítanunk mindenre.
Miről kell majd lemondani a kicsi érdekében?
Biztosan sok mindenről, de nekem nem fog hiányozni. Természetes, hogy a gyerek önfeláldozással jár, hiszen sok időt, energiát kell majd rá fordítani. Ettől függ ugyanis, hogy később milyen ember lesz. Mégis, szerintem ez emberibb dolog, mint ha minden hétvégén elmennénk bulizni, lerészegedni, ha összefeküdnénk mindenkivel, akivel csak lehet, ahogy ez mostanában divatos. Mert akkor csak a drog és az alkohol tölti ki az életet, és ezek hiábavaló, értelmetlen dolgok. Ezekbe előbb-utóbb úgyis belefásul az ember. Mi megtaláltuk azt a célt, amiért érdemes dolgozni, amiért érdemes élni. Egy nő életében mindenképpen csoda a gyerekvállalás, az, hogy ő meg van áldva azzal a képességgel, hogy életet adhat. Most a hatodik hónapban vagyok, több nehézségen túl vagyunk már, mert veszélyeztetett terhes is voltam egy váratlan vérzés miatt. De ez a baba annyira akar élni, és én tudom, hogy minden rendben van vele odabenn!
Van elképzelésed a szülésről?
Még nem tervezem, bár tagadhatatlan, hogy tartok tőle egy kicsit, az ismeretlenségtől leginkább, és talán a fájdalomtól. De már most tudom, hogy megismételhetetlen pillanata lesz az életemnek, amikor megláthatom, és végre megölelhetem.
 |
Neumann Katalin
Foglalkozása: ügyfélszolgálati irodavezető
Párja: Bakai Csaba (37) repülőgép-vezető
Hol fog szülni: Szt. Margit Kórház, Budapest
Mikorra várja a babát: 2006. február 9.
Örülök, hogy kivártam!
Kati akkor ismerte meg a férjét, amikor a barátnőinek már javában családja volt. Mégsem kapkodta el a gyerekvállalást.
Amikor még gimnazista voltam, úgy gondoltam, hogy majd jóval korábban szülök, húszéves korom körül. Ez természetes is lett volna, mert a környezetemben azt láttam, hogy az ismerősöknél, rokonoknál hamar, huszonkét és huszonöt év közt születtek az első babák. Nálunk ez másképp alakult. A férjemet hat évvel ezelőtt ismertem meg, akkor, amikor másoknak már családjuk volt. Megismerkedésünk után mégis először a terveinket, vágyainkat akartuk megvalósítani. Utazgattunk, lakást vettünk. Ezek után kezdtünk csak a családtervezéssel foglalkozni.
Tehát tudatos volt, hogy nem siettetek a gyerekkel?
Igen. Az ismerősök példájából okulva sem sürgettük. Ahol korán kerültek össze, és hamar jött a gyerek, nagy a nyomás a fiatalokon, és a házasság gyakran összeroppan.
Milyen volt számotokra az ideális sorrend?
Mi úgy gondoltuk, hogy az otthon megteremtésének meg kell előznie a gyerekvállalást. Egy kicsi lakásból gyerekkel jóval nehezebb továbblépni. Gyesből banki törlesztést fizetni, apa fizetéséből élni három embernek ez bizony nehéz alaphelyzet a család számára. Mi ezt nem akartunk. Okulva a példákból, valamint saját életünk ritmusára hallgatva úgy határoztunk, hogy harmincéves korunk körülre szeretnénk időzíteni első gyerekünk érkezését. Először biztos megélhetést teremtettünk, és megtaláltuk álmaink házát. Most tehát ez a kor ideális számunkra. Se nem késő, se nem túl korán. A második babával azonban nem akarunk sokat várni. Nem szeretnénk majd nagy korkülönbséget a kettő közt.
Akkor most hosszú időre kimaradsz a munkából.
Ez most nem foglalkoztat. Nem gondolkodunk bölcsiben, szeretnék otthon maradni. Ha már megvártuk ezt az időt, és most vállaltuk, hogy gyerekünk szülessen, nem szeretném, ha más nevelné.
A kicsi szempontjából is jónak találod ezt a kort?
Igen, mert érettebbnek is érzem most magam, mint régebben. Húszévesen azt hittem, mindent tudok a világról, már felnőtté váltam. Ma már úgy látom, hogy a húsz- és a harmincéves kor közt legalább akkora a különbség, mint a tíz- és a húszéves életkor között. Hatalmas érési folyamaton megy keresztül az ember. Örülök, hogy én ezt kivártam. Aminek talán régebben nem is tulajdonítottunk jelentőséget, most intő jel lehet. A jó példákat pedig tudatosan raktározzuk el.
Mire gondolsz?
Az eddig látott példák alapján kialakult az elképzelésem, hogyan szeretném majd nevelni a gyerekemet. A túlságosan engedékeny szülői viselkedés riasztó számomra. Az elkényeztetett kicsiket látva körvonalazódik számomra az, amit majd másképp szeretnék csinálni.
Mi volna az?
Baráti viszonyt szeretnék kialakítani gyerekeimmel, de ez nem egyenlő azzal, hogy ne lehetne hatni rájuk. A gyakorlati megvalósítás nyilván bonyolultabb és nehezebb ennél, nem pusztán elhatározás kérdése, de remélem, sikerülni fog.
A párod hasonlóan gondolkodik, mint te?
Igen, sokat beszélgettünk erről. Egyébként a párkapcsolat szempontjából is jó, ha alaposan ismerik egymást a leendő szülők. A házasságban törvényszerűen előfordulnak hullámvölgyek. Mi ezeken már túl vagyunk. Hatévi házasság után, a kezdeti döccenőkön túl egymáshoz csiszolódtunk. Ismerjük egymás határait, és ez biztos alap a gyerekvállaláshoz.
Már nem dolgozol. Milyennek éled meg a váltást az elfoglalt, pörgős élet után?
Úgy érzem, felkészültem rá. Az életemben több lényeges váltás is volt már. Hozzászoktam a száznyolcvan fokos fordulatokhoz. Eredeti szakmám ruhatervező, ezt irodai munka váltotta fel. Egyelőre nincs bennem hiányérzet vagy vágyakozás. A párommal együtt örömmel, izgalommal várjuk, hogy immár hárman legyünk.
 |
Gregus Judit
Foglalkozása: masszőr
Párja: Szemúr Huba (39) építési vállalkozó
Hol fog szülni: Szt. Margit Kórház, Budapest
Mikorra várja a babát: 2006. január 20.
Egyedül nem vállalnám
Hja, aki másfél évtizeden át ropja a táncot a színpadon, és hozzá még énekel is, könnyen őrzi a fiatalságot vonhatjuk le a túlságosan is leegyszerűsített következtetést Gregus Juditot megismerve.
Jól tudjuk, a dolgok azért nem ilyen egyértelműek.
Kell adottság, jó gének és tudatos életmód, hogy az ember ne tékozolja el, amivel a teremtő megáldotta vallja a kismama, aki az idén tölti be a negyvenet.
Ismerünk nőket, talán kicsit hisztérikus alkatúakat, akik ünneplés helyett zokognak a negyvenedik születésnapjukon. Ők úgy érzik, visszavonhatatlanul elmúlt a fiatalság. Juditnak ezzel szemben ez lesz a legboldogabb éve, és egy kismama semmiképpen nem érezheti magát korosnak. Aki életet hordoz a szíve alatt, az csak fiatal lehet. Persze Judit sem arra készült, hogy majd jól kivárja ezt a szép kerek évfordulót, hogy negyvenévesen szülhessen.
Amikor elérkezettnek gondoltam az időt, éppen nem akadt olyan párom, aki mellett mertem volna vállalkozni az anyaságra meséli Judit. Nálunk a családban mindenki nagyon rendezett körülmények között, összetartásban, szeretetben él. Mindenképpen olyan párt akartam, akiről biztosan tudhattam, hogy ugyanígy vélekedik a családról.
Mikor kezdted úgy érezni, hogy jelez a biológiai óra, ideje volna már szülni?
Harminc felett már egyre gyakrabban jutott eszembe, de csak hét évvel ezelőtt hagytam el a Duna Művészegyüttest. A fellépéseket, utazásokat nehéz lett volna összhangba hozni azzal, ahogy én a kisbabás életet elképzelem. Más kérdés, hogy ha előbb találtam volna meg életem párját, hamarább is feladtam volna a táncot.
Volt benned félelem, hogy esetleg nem adatik neked gyerek?
Néha eszembe jutott, persze, és ilyenkor végigfutott rajtam a jeges borzongás. De nem emésztettem magam, hogy úristen, megint eltelt egy év, és még mindig nincs gyerekem. Bíztam abban, hogy lesz, és ha mégsem sikerült volna, el tudtam volna fogadni azt is. Annyira sosem keseredtem volna el, hogy akár egyedül is vállalkozzam az anyaságra. Szerencsére, ahogy mindig is képzeltem, egyszer csak jött a férjem, és pár hónap alatt belevágtunk. Mielőtt megkérdeznéd, a gyors elhatározást nem a pánik, még csak nem is a türelmetlenség szülötte. Éreztük mindketten a bizonyosságot, hogy ezért kellett ilyen sokáig várnunk. Én még nem is siettem, szerettem volna, ha még a terhesség előtt elkészül a házunk, de Emesénk már jönni akart. Mire megszületik, talán már a jövő héten, addigra készen lesz az otthonunk is.
Milyen volt a terhesség? Okozott valami problémát a korod?
A világon semmit, legfeljebb csak kicsit nagyobb izgalommal vártam mindig az eredményeimet. A biztonság kedvéért elvégeztettem egy integrált tesztet, amelyet Londonban elemeznek, és hatféle értéket vizsgálnak. Minden eredmény tökéletes lett. Ha tíz évvel fiatalabb vagyok, ez talán eszembe sem jut.
Félsz a szüléstől?
Nem, egyáltalán nem félek. Bízom magamban, biztos vagyok abban, hogy képes leszek nagyon tudatosan végigcsinálni mindazt, amit a körülöttem lévők tanácsolnak, és amiről én is úgy érzem, jó nekünk.
Hogyan készülsz a baba fogadására?
Mióta tudom, hogy anya leszek, minden a babáról szól. Folyton róla beszélgetünk, a lakás legszebb bútordarabja a rácsos ágy. Rengeteget olvasok a babavárásról, gondozásról, azon voltam, hogy felkészülten fogadjam őt. Már szoptatós baba-mama klubban is jártam, mert szeretném bebiztosítani magam, hogy tudjam majd szoptatni. Ha úgy táplálkozom, olyan vizet iszom, ami az egészségemet szolgálja, természetes, hogy a kislányom is a legjobbat kapja. De ne gondold, hogy olyan komolyan veszem magam. Hubával ugyanúgy éljük az életünket, mint régen. Járunk társaságba, kirándulni, és már javában terhes voltam, amikor még mindig jártunk táncházba. A férjem a minap azzal lepett meg, hogy szerinte két hónapos korától már Emesét is vihetjük.
Hogy képzeled az életet gyerekkel? Nem rossz arra gondolni, hogy mire ő húszéves lesz, mint a riportunkban szereplő Ilona, te már hatvan leszel?
Erre még nem gondoltam, de arra már igen, hogy a szülői értekezleten valószínűleg én leszek a legidősebb anyuka. Az azonban már korántsem biztos, hogy lélekben, életszemléletben, testi erőben is a sor végén állok majd. A gyerek lendületben tart, és én, az örök optimista, ezt ki fogom használni, és a családunk javára kamatoztatom majd a lendületet. A jó anya-gyerek kapcsolat nem az életkoron múlik. Bízom abban, hogy az élettapasztalat és a nyugodtabb tempó például előnyömre válik, talán jobban tudok majd figyelni a gyerekeimre, mint azok az anyák, akik előtt még ott a karrierépítés. Pályát váltottam, amikor eljött az ideje, kitanultam a masszőr mesterséget, és annyi munkát fogok vállalni, amennyi jólesik. A férjem azt ígérte, majd ő dolgozik kettőnk helyett is.
Az imént gyerekekről beszéltél. Feltételezem, nem nyelvbotlás volt.
Persze hogy nem! Feltétlenül szeretnék testvért is Emesének. Huba ráadásul kettőt. Nos, ebben azért még nem vagyok biztos!
Az integrált tesztről és más genetikai vizsgálatokról a Kismama Magazin 2005. novemberi számában olvashattak részletesen.
A témát természetesen folytatjuk! Júliusi számunkban a három történet folytatásával is megismerkedhetnek olvasóink. Addigra már mindhárom kismamának lesznek tapasztalatai a babadajkálásban. Lesz mit mesélniük!
Judittal Hajnal Éva, Katival Maros Eszter, Ilonával Rist Lilla beszélgetett.
Fotó: Fábián Olga, divattanácsadó: Butor Kriszta, smink: Békefi Zsóka
