Fogjon össze a család!

Az anyagi okokon túl ezer oka lehet, ha a kisgyerekes anya elkezd állást keresni. Egy idő után többségünk igenis elkezd vágyakozni a munkára, a felnőtt társaságra, a gyerekeken kívüli elfoglaltságra. De az sem ritka, hogy egy új ötlet megvalósításának igénye vagy egy hirtelen kínálkozó ígéretes lehetőség kiaknázása késztet a kizárólagos anyaszerep módosítására.

Az apa szerepe

A családtagok közül a társ szerepe a legfontosabb. A szeretetére ugyanúgy szükség van, mint eddig, de a feladata megváltozik. A kismama ugyanis eddig nem tapasztalt helyzetbe kerül, melyben másféle támogatást igényel, mint az otthonlét idején. Miben segíthet az apa? Íme néhány megkérdezett kismama véleménye:
– Érdeklődik az anya olyan tervei, gondolatai iránt, amelyek nincsenek összefüggésben a gyerekekkel, és el is fogadja őket
„Egyszer elmentünk kettesben kirándulni, de nem sokat gyalogoltunk: kiültünk a Duna-partra, és egész estig csupa »világmegváltó« tervről beszélgettünk. Lelkes, csodálattal teli tekintetétől megsokszorozódott az energiám. Örültem, hogy nem csak az anyát látja bennem.”
– Kiáll a közös döntés mellett akár a család többi tagjának ellenkezésével szemben is
„Bár jobbnak látta volna, ha még maradok, látta rajtam, hogy már megőrülök itthon. Örültem, hogy ő mondta ki először: vissza kéne mennem, legalább részmunkaidőben.”
„Az anyósom mindig is azt mondogatta: nem igazi anya az, aki nem marad otthon három évig. Szerencsére a férjem mellém állt, és támogatott abban, hogy ennél jóval korábban visszamehessek, és megtarthassam az állásomat.”
– Támogatja az anyát akkor is, ha a visszatérés nehezebb, mint gondolták
„Elterveztük, hogy mikor kezdek újra dolgozni. Sajnos az álláskeresés hosszúra nyúlik, a kitűzött dátum már rég lejárt. A párom tartja bennem a lelket, amikor már-már feladom, ő keres nekem álláshirdetéseket, buzgón gyűjti a baráti ajánlatokat. Mindig új erőt ad.”
– Tudatosan fel lehet készülni a kiegyenlítettebb helyzetre, amikor már nagyjából azonos időt tölt mindkét szülő a gyerek(ek)kel
„Amíg itthon voltam, mindent én végeztem a gyerekek körül. Aztán lassan elkezdtük rászoktatni őket arra, hogy több időt töltsenek kizárólag az apjukkal. A változás óriási volt. Nekem jut időm informálódásra, a »olgozó nő« újbóli felépítésére. A gyerekek felfedezték, hogy Apával egész más az esti fürdés, hogy az ő rántottája a legjobb vacsora (akár heti háromszor is), hogy barkochbázás közben le lehet vinni a szemetet… Apa eleinte sokkal fáradtabb volt, aztán megtapasztalta, hogy a gyerekek és én is új energiákkal töltjük fel. Most már ő is úgy gondolja, mindenki nyert! Kár, hogy nem előbb kezdtük.”
– A jó szervezés és feladatmegosztás kulcsfontosságú, ezt csak közösen lehet csinálni!
„Nagyon fontos, hogy mindenki tudja, ki mikor mit tesz a családban. Mi előre egyeztettük, melyikünk melyik nap viszi vagy hozza a csemetéket az oviba, különórára. Tartjuk magunkat ehhez, s ez a megoldás nem csak nekünk, hanem a gyerekeknek is megnyugtató, a munkahelyen pedig kiszámítható helyzetet teremt.”
– A gyermekápolási táppénz „megosztható”
„Sajnos nem számíthatunk más segítségre, így eldöntöttük, hogy ha megbetegszik a kicsi, akkor egyszer én, egyszer a férjem marad vele itthon táppénzen. Így egyikünk sem hiányzik túl sokat. Sőt, a gyerekek után járó pótszabadságot is ő igényli majd.”
– A háttérből, szinte észrevétlenül segítheti az újra beilleszkedést
„Születésnapomra előfizetett a HVG-re, péntekenként pedig övé az esti szertartás levezénylése, hogy az »ajándékot« el is olvashassam.”
„Amikor eldöntöttem, hogy lassan szeretnék visszatérni, a férjem támogatott abban, hogy heti egy délutánt, esetleg a szombat délelőttöt a könyvtárban tölthessem, vagy zavartalanul internetezhessek.”
– Bátoríthat az új lehetőségek kipróbálására
„Nagyon jó, hogy bízik bennem, sőt segít is. Nélküle bele se mertem volna vágni a ruhavállalkozásba. Most még csak «kicsiben« csinálom a fiam mellett, de ha bejön az üzlet, talán ez lesz az új megélhetésem.”

Nagyszülő, dédi vagy pótnagyi
Természetesen ők is segíthetik a munka világába visszatérni készülő anyát tanácsaikkal, megértő odafigyelésükkel, de mindenekelőtt és leginkább azzal, hogy terheket vesznek le a válláról, hogy újakat vehessen fel helyettük.
„Az én gyerekeim péntekenként nem járnak oviba, mert apukám csinál nekik jobbnál jobb programokat: csatangolnak a városban, múzeumba járnak vagy kirándulnak, este pedig anyukám várja őket finom vacsorával, habos fürdővel. Ezalatt én »ledolgozom« az előző délutánt, amit meg hagyományosan én töltök velük.”
„Nekünk szerencsére még a Dédike is tud segíteni. A kertben, levegőzés közben tud vigyázni a kislányomra, amíg én otthon dolgozom, vagy a dolgaimat intézem.”
„A férjem nagymamája kéthetente vasárnap családi ebédet ad. Neki fárasztó, de örömteli a készülődés, a siker pedig garantált. Remek lehetőséget teremt a ráérős beszélgetésre, határtalan élmény a gyerekeknek, s nem kis segítség nekem. Sőt, Dédi sütijéből a hétfői reggelire is marad !”
„Bálint az első unoka a tágabb családban, így nálunk a két nagyi szinte verseng érte. Már egész napokra is elkérik. Én először is jól kialudtam magam, aztán kicsinosítottam a lakást, most pedig elkezdtem részmunkaidős állást keresni, mert lett heti két szabadnapom.”
„Legalább este ötig bent kell maradnom a munkahelyemen, a férjem is sokáig dolgozik. A fiam utolsónak maradna az oviban, ha nem lenne pótnagyi. Vali nénivel a »játszóterezős« időkben ismerkedtünk meg, s most hatalmas segítség nekünk. Az ovi mellett lakik a nyugdíjasházban, s alig várja, hogy délután mehessen a kisfiamért.”
„Amikor lehetőségem volt visszamenni dolgozni, Anyu felajánlotta, hogy hetente egyszer ő megy a gyerekekért az oviba, bölcsibe. Játszanak, beszélgetnek, közben Anyu kivasal helyettem, utána pedig jöhet a vasalódeszka mögött rögtönzött bábszínház. Az »előadásra« már hazaérek.”
„A gyes alatt elkezdtem tanulni. Szombatonként, amikor előadásokra mentem, az apjuk volt a gyerekekkel, de hét közben a nagyszülők nélkül nem tudtam volna megoldani a könyvtárba járást és a vizsgákat.”

Úttörők, mentorok, bébiszitterek
Nem lebecsülendő segítség az sem, ha jó példát lát az ember saját családja körében. Sok fortélyt leshetünk el a már nagyobb gyerekekkel rendelkező családtagoktól, vagy akár tanulhatunk is az ő hibáikból.
„A húgom jóval fiatalabb, még nem tervez saját gyereket, viszont a mieinket imádja. A »szerelem« egyébként kölcsönös. Mivel még egyetemre jár, a délutánjai szabadabbak, így gyakran ő a »bébiszitterünk«.”
„A sógornőmmel két év különbséggel szültünk. Jó dolgom volt, s van azóta is. Nem csak bébiruhákat és tanácsokat, hanem jó példát is kaptam tőle, hogyan induljak el vissza a munka világába. Felér egy karrier-tanácsadóval.”
„Nagyon összetartunk az unokatestvéremmel. Egy kerületben lakunk, együtt visszük mindenféle programokra a gyerekeinket. Nemrég elvállaltam egy ügynöki munkát, de ha tényleg dolgozni akarok, nem vihetem magammal a kicsiket. Ilyenkor az unokatesóm vigyáz rájuk. Teljes biztonságban vannak.”
„A sógorom bevett a vállalkozásába. Neki nem kell előre bizonygatnom, hogy megfelelek. Elég, ha »csak« dolgozom. Megérti, ha nem tudok menni, de megtaláljuk a módját, hogy pótolhassam a mulasztást. A rugalmasság teljesen természetes .”

TIPPEK
– Ne döntsünk saját szakállunkra, a családunkkal ne versenyezzünk, inkább keressük a megegyezés lehetőségét.
– A segítség megszervezése nélkül semmiképp ne vágjunk bele az álláskeresésbe vagy a munkába.
– Keressük a kölcsönös támogatás lehetőségeit, és fogadjuk el a segítséget, ha felajánlják.

A jó döntéshez a család támogatásán kívül az szükséges, hogy a kismama tisztában legyen saját céljaival, elvárásaival, lehetőségeivel, és testben-lélekben felkészüljön a visszatérésre. Hogy ezt hogyan lehet elérni, arról szól majd a sorozatban következő, augusztusi cikk.





Köszönet minden interjúalanyomnak, hogy hozzájárult, hogy idézzem a véleményét.
Lengyel Zsófia karrier-tanácsadó