Vételre állítva
Akár akarjuk, akár nem, fülünk folyamatosan információval lát el minket, érzékeli, hogy a zajok közelről vagy távolról, oldalról, szemből vagy hátulról érkeznek, kellemesek vagy bántóak, fenyegetőek vagy ártalmatlanok.
Fülünk olyan finom érzékszerv, hogy szinte a fű növését is meghalljuk. Már tíz decibeltől érzékeljük a hangokat: ez a falevelek susogásának hangereje, ha enyhe szellő lebegteti őket. A sugármeghajtású repülőgépek száznegyven decibeles hangereje már a fájdalomküszöböt súrolja. A hosszú ideig tartó erős zaj idővel károsítja a belső fülben található csillószőröket ez hallásromlást okoz.
Hangok a méhben
A terhesség harmadik hónapjában már belülről hallgat minket kisbabánk. A fül belső része, a hallószerv ekkorra már teljesen kifejlődött és működőképes. Persze a kis pocaklakó mégsem úgy hall, mint mi: agya nem tudja jelentéshez kapcsolni a hangingereket, így pusztán zajokat érzékel. Illúzióromboló, ám igaz: nem tudja pontosan megkülönböztetni apja és anyja hangját, a mosógép zúgását és Mozart zenéjét. Már csak azért sem, mert minden hang igen tompán jut el hozzá a hasfalon és a magzatvízen keresztül, körülbelül úgy, mintha befogott füllel ülnénk egy hangversenyen. Mégis fontos, hogy beszéljünk hozzá a terhesség alatt, így is ismerős lesz neki a hangunk, és szeretetünk kifejezését már születése előtt gyakorolhatjuk.
Tanul a fül
Születés után is hasonló a helyzet. Az újszülött még nem tudja úgy feldolgozni a zajokat, mint a felnőtt. Az első hónapokban nem érti a hangok jelentését, ám a zajból hamar kiválik édesanyja vagy édesapja hangja, és ez különösen sokat jelent számára.
Csodálatos fejlődés indul meg. A szülők beszélnek a babához, ő rájuk mosolyog, a szülők úgy érzik, érti őket a kisbabájuk, és még többet beszélnek hozzá. Így elegendő inger éri a babát ahhoz, hogy az agy és a belső fül közötti idegösszeköttetések szaporodjanak, és tovább fejlődjön a hallópálya.
Az első hónapban megfigyelhetjük, hogy hangos zajra a rúgkapáló baba hirtelen abbahagyja mozgását. A második hónaptól a hangforrás felé fordul, a harmadik hónapban pedig már megkülönböztet egyes zajokat. Másképpen reagál a papírzörgésre, a csengőhangra és apja hangjára. Összességében mintegy másfél évig tart, amíg a hallóidegek rostokká, a rostok hallópályává egyesülnek a gyerek megtanulja használni a fülét.
A beszédhez hallania kell
Ha a hallott szavak sokszori ismétlés után végül is értelmet nyernek, a kicsi maga is kimondja őket. Ezért fontos, hogy a szülők minél többet beszéljenek hozzá, hallgatásra késztessék és tudatosan működésre ösztönözzék a hallószervét. Így kapcsolódnak a hangingerek forrásukhoz, így nyernek jelentést a kezdetben értelmetlen zajok. A passzív szókincs, a beszédértés hamarabb alakul ki, mint az aktív beszéd. Az elhangzott szó és az egyidőben látott tárgy, cselekvés képe, kapcsolódik össze az ismétlések hatására. A lényeg az egyidejűség. Talán értelmetlennek tűnik, mégis fontos, hogy folyamatosan mondjuk kisbabánknak, amit éppen teszünk. Hívjuk fel a figyelmét a hangforrásokra is: kutya, repülő, ajtócsapódás. Ha ez elmarad, később a tanító néni szembesül a problémával: a gyerek iskoláskorában nehezen érti az olvasottakat. Óriási a jelentősége a kicsivel való beszélgetéseknek, amire mese olvasáskor (itt inkább beszélgetés a képekről), séta, egyéb, közös tevékenység alkalmával keríthetünk sort. Sok gyereknél az okos, értelmező, magyarázó beszélgetések hiánya okozza később az iskolai kudarcokat.
Hallod-e?
Fülünk elsőrendű kapcsolattartó. Nézd, kutyus hallja a baba anyjától, és a szavak előbb-utóbb jelentésükhöz kapcsolódnak.
Éppen ezért fontos, hogy minél előbb fény derüljön az esetleges nagyothallásra. Előfordulhat, hogy ez hónapokon, akár éveken keresztül rejtve marad, mert a gyerekek mesterien tudják éles látásukkal ellensúlyozni rossz hallásukat. Igen jó megfigyelők, és a szülők arckifejezéséből, mozdulataiból olvasnak, így nem tűnik fel, hogy nem hallanak jól. Csak hallásvizsgálattal zárható ki teljes biztonsággal az esetleges hallásprobléma.
Ezer újszülött közül évente egy-kettő siketen vagy súlyos halláskárosodással jön a világra. A baj szervi okokra, vagy fertőzés okozta elváltozásra, illetve más szerzett vagy veleszületett rendellenességre vezethető vissza. Hallókészülékkel és szurdopedagógus (hallássérültekkel foglalkozó gyógypedagógus) segítségével beindítható a beszéd. A terápia sikere a hallássérülés mértékétől, a gyermek szellemi képességétől, a szülők együttműködő készségétől függ.
Jól hall a baba?
Figyeljük meg kisbabánk fejlődését, és hasonlítsuk össze az alábbi fejlődési naplóval. Ám az otthon végzett hallásteszt félrevezető lehet, mert másképp reagál gyerekünk, ha fáradt, és másképp, ha jókedvű. A legkisebb gyanú esetén is forduljunk orvoshoz, aki műszeres hallásvizsgálattal biztos választ ad.
Négy-hat hetes korban az erős zajtól megijed a baba, majd a szülők gyengéd vigasztalására megnyugszik.
A harmadik hónaptól hangosan nevet, és hangokat képez. Keresi a hangforrást.
Hat hónapos kortól hangokat utánoz és megkettőzi őket.
Hét-nyolc hónapos korban figyel a zenére. Különböző hangmagasságokkal kísérletezik.
Egyéves kora körül odafigyel, ha egyméteres távolságból átlagos hangerővel szólunk hozzá. Megérti a hangos tilalomszót (NEM!). Az első életévben minden gyerek gügyög, a nem halló gyerekek később abbahagyják ezt.
Kétéves kora körül a fülbe suttogott utasításokat is megérti és követi. Kétszavas mondatokat alkot.
Fülelj csak! Játék következik!
Csupafül Kössük be a gyerek szemét sállal, és csapjunk jellegzetes zajt, mondjuk, habverővel, kulcscsomóval, konyhai robotgéppel. Csurgassunk vizet, lapozzunk újságot, reszeljünk almát. Kitalálja vajon, mit hall?
Hároméves kortól
Merről jön a zaj?
A szobában vagy a konyhában ülünk. Bekötjük a gyerek szemét, és kis zajt csapunk, tologatjuk a kisautóját. Igen ám, de hol? Mutasson abba az irányba, ahonnan a hangot hallotta.
Kétéves kortól
Autóbuszra várva
Csukja be csemeténk a szemét, és próbáljon öt eseményt eltalálni az utcáról, csupán hallására hagyatkozva: szemeteskocsi jön, kutya közeledik, csiripelnek a verebek. Figyeljük, hogy valóban hallhat-e ilyesmit.
Négyéves kortól
Hangutánzó
Állatok, tárgyak, ismerős személyek jellegzetes hangjait utánozzuk felváltva. Kölcsönösen ki kell találni, kinek, minek a hangját hallattuk.
Kétéves kortól
Érezd a rezgést!
Álljunk egy feszesre fújt lufival a hangszóró elé. Tenyerünkkel érezzük a hangrezgést.
Hároméves kortól
Szótagoló
Tapsoljunk, ugráljunk, lépegessünk a szavak szótagjaira.
Kétéves kortól
Fülbesúgós
Egymás mellé ülünk, és csemeténk fülébe súgunk egy szót, ő pedig visszasúgja nekünk. Kicsit távolabb húzódunk, és ismét súgunk, ő pedig viszont. Meddig tudunk eltávolodni egymástól úgy, hogy ugyanazzal a hangerővel még megértse a hallottakat?
Négyéves kortól
Testünk titkai
Kisgyerekünk becsukja a szemét, mi pedig valamilyen zajt keltünk: összedörzsöljük a tenyerünket, fel-le húzzuk a cipzárunkat, csettintünk a nyelvünkkel. Kitalálja, mit csináltunk?
Hároméves kortól
Hova bújt a cica?
Bújjunk el valahova a lakásban, míg csemeténk huny. Nyávogjunk halkan, hogy megtalálhasson.
Ötéves kortól
Hangpárbaj
Töltsünk meg tizenkét egyforma gyufásdobozt hat-hat különböző pici tárggyal, például rizzsel, kaviccsal, gombostűvel. Keverjük össze őket, és meg-megrázva próbáljuk hangjuk alapján eltalálni, melyeket töltöttük meg ugyanazzal.
Négyéves kortól
Az erdő hangjai
Az erdei kirándulás pihenőidejében gyerekünk csukja be a szemét. Keltsünk zajt valamilyen, az erdei környezetben előforduló tárggyal, akár dörzsöljünk össze két tobozt, gyűrjünk össze száraz faleveleket. Kitalálja, mit hallott?
Négyéves kortól
Ha többen vagyunk
Erre csörög
Álljunk körbe, csengettyűzzünk folyamatosan egy kis csengővel, és adogassuk egymásnak tovább. A középen álló, bekötött szemű gyereknek meg kell fognia azt, akinél éppen tart a csengő.
Négyéves kortól
Párnafoglaló
Tegyünk a padlóra néhány párnát, és szaladgáljanak a gyerekek közöttük, amíg szól a zene. Amint elnémult, rá kell ugrani egy párnára.
Négyéves kortól
