Első ránézésre a gyerek csak játszik: homokozik, hintázik, futkározik és kacarászik. Nem is gondolnánk, hogy eközben mennyi hasznos dolgot tapasztal és tanul meg, és hogy valójában ilyenkor őrületes tempóban fejlődik. Lássuk, melyik eszköz miben segíti a gyerekeket!
Homokozó
Nem baj, ha itt órákig tesz-vesz, sőt nagyon biztató előjel! Ha már kisgyerekként is el tud mélyülni, kevésbé valószínű, hogy az iskolában gondja lesz ezzel. A homokban szabadon gyakorolhatja az alkotás-rombolás kettősét. Ha pedig homokpogácsát is kapunk, vagy azt látjuk, hogy gallyakkal, szirmokkal díszítette fel műveit, biztosak lehetünk abban, hogy érzelmi fejlődése is jól halad. A sarazást a legtöbb szülő gyűlöli, mert sok piszokkal jár pedig roppant hasznos! A maszatolásról, dagonyázásról is tapasztalatokat kell szerezni, erre pedig a homokozó az egyik legeszményibb helyszín. Székrekedős, szorongós gyerekeknek kifejezetten ajánlott a sarazás, mert itt végre ráébredhetnek, hogy sem a piszok, sem a széklet nem félelmetes.
Egyéves kortól
Hinta
Már az egészen piciket is érdemes belerakni a kagylószerű bébiülésbe, mert szoros tartása az anyaméh biztonságát idézi fel bennük. A ritmusos mozgás segíti az egyensúlyérzék fejlődését, serkenti az agy működését. Maga a lökdösés csak nekünk unalmas feladat számára izgalmas játék, hiszen a távolodás-közeledés ritmusa segítségével tanulja meg, hogy anya ugyanaz a személy marad mindenféle nézőpontból. Nagy lépés, amikor megtanulja saját magát lökni, és méltán lehetünk rá büszkék, hiszen ehhez komolyan össze kell hangolnia mozgását a külső ingerekkel.
Bébihinta: hat hónapos kortól
Laphinta: négy-öt éves kortól
Mérleghinta
Igazi közösségi élmény, hiszen kell hozzá egy játszótárs. Jó alkalom az ismerkedésre, a barátkozásra már a piciknek is. Fontos tapasztalat, hogy meg kell bíznia abban a másikban, hinnie kell, hogy nem szalad el és ejti le magasból, és remélhetőleg nem teszi meg azt a csúfságot sem, hogy nem engedi lejönni. Miközben le-fel libegnek a gyerekek, nemcsak ritmusérzékük fejlődik, hanem megtanulják külön-külön megfeszíteni az izmaikat: míg lábuk ellazításával tompítják az óhatatlanul bekövetkező apró ütéseket, továbbra is feszesen kapaszkodnak, ez a testtudat fejlődésének fontos lépcsőfoka.
A hinta magasságától függően másfél-három éves kortól
Mászóka
Miközben le-fel mászik, nem is gondolnánk, hogy a kicsi folyamatosan számol: így fejlődnek legjobban matematikai képességei. Hiszen el kell döntenie, hogy milyen hosszúra nyújtsa ki a karját, lábát, milyen magasan van, és ez veszélyes-e számára. Játszva megtanulja a térben tájékozódás mikéntjét. Az, hogy közben izomzata és egyensúlyérzéke is fejlődik, csak hab a tortán. A legtöbb gyerek kezdetben jobban szereti a kiszámítható, merev mászókákat de érdemes biztatni, hogy próbálja ki a mindig mozgásban lévő hálós változatokat is.
Kétéves kortól
Csúszda
A szélsebes száguldás élménye félelmetes, mégis ez a legnépszerűbb játék, hiszen itt a veszély, a kihívás mértéke a gyerek irányítása alatt áll, ezért biztonságos. Ha nincs sok baba a homokozóban, és elég a homok a csúszda alatt, érdemes arra biztatni, próbáljon ki többféle csúszási módot is. Nemcsak ülve, hanem hason, háton fekve is le szabad csúszni, sőt nem számít rosszalkodásnak a fejjel lefelé csúszás sem. Ebben az esetben például magasra kell tartania a fejét, és ezzel erősödik nyakának és vállának izomzata, ami jól jön majd az iskolában, amikor írni kezd. És miközben előretartott kezére érkezik, megtanulja, hogyan is kell ügyesen esni.
Egyéves kortól
Futkározás
Sok gyerek az egész napi bezártság, kötöttség után csak futkározni akar. A jó játszótéren ezt is megteheti, s közben fejlődik a mozgáskoordináció, a ritmusérzék, az izmok és a tüdő. Ne feledkezzünk meg a futás monotóniájában rejlő nyugtató erőről se. Túlfeszített, fárasztó nap után a felnőtteknek is jót tesz. Ha pedig többen is együtt futkosnak, fogócskáznak, akkor mindez közösségi szabályjátékká válik, ez jó alkalom a barátkozásra és a kapcsolatépítésre.
Másfél éves kortól
Gumiasztal
Vagy ha nincs, akkor trambulin, ugrálóvár vagy bármilyen szökellésre és tombolásra alkalmas dühöngő. Tagadhatatlanul a legfárasztóbb, mégis leghatékonyabb fejlesztőeszköz, amely nem maradhat ki a napi játékból. Az ugrálás nemcsak az izmokat, hanem az egyensúlyérzéket is erősíti, megalapozza a testtudatot és a jó testtartást is. Sok gyereknek gondot okoz az ugrás technikája, ez sajnos fokozza a balesetveszélyt. A gyereksebészek nem rajonganak ezért az eszközért, mert a hétvégi balesetek jelentős része ugrálóvárban szerzett törés. Ám néhány gumiasztalos gyakorlás után már szert tesznek a gyerekek akkora biztonságra és jártasságra, hogy gyakorlatilag nem áll fenn sérülésveszély.
Négy-öt éves kortól
Labdázás
Labdából sosincs elég, hiszen számtalan játékra lehet felhasználni. Érdemes belepasszírozni a játszóteres csomagba. A kicsik még csak gurítják, rúgják, a nagyobbak dobálják, pattogtatják mindezzel fejlődik mozgásuk, javul a szem-kéz összerendezettsége. A nagyobbak már kidobóst és más csapatjátékokat szeretnek játszani, ennek pedig lélektani ereje van: megtanulnak támadni, védekezni, cselezni és persze időnként esni is.
Kilenc-tíz hónapos kortól, csapatjátékok ötéves kor után
Melyik játékot válasszam?
Gosztonyi Judit
Nem a szülőnek kell választania, nyugodtan bízzon meg a gyerekben! biztat Gosztonyi Judit gyógypedagógus. Ő azt a játékot fogja választani, amely éppen azt fejleszti, amire neki szüksége van. Hiszen ez ad neki valódi feladatot, sikerélményt. Ha már kinőtt valamit, unni fogja. Ha még nem ért meg hozzá, félni fog tőle és kerüli. Ha segítségünket kéri, legyünk ott mellette, fogjuk a kezét, tartsuk a popsijánál. Előbb-utóbb megszerzi a vágyott biztonságot, és már nem fogja ezt igényelni. Ha pedig mégis a mi társaságunkra vágyik homokozás, labdázás közben, akkor erre van szüksége: közösen eltöltött időre, amely az érzelmeit, a szeretetre való képességét fejleszti. Márpedig ez a legfontosabb fejlesztenivaló minden képesség és készség között.
Kellően biztonságos?
Magyarországon igen szigorú szabályok vonatkoznak a játszóterek biztonságára, tehát nyugodtak lehetnek a szülők. Mielőtt átadnak egy ilyen létesítményt, szigorú minőség-ellenőrzésen esik át: apró gyerekujj nagyságú pálcikákat próbálnak bedugdosni a játékok réseibe, gyerekfej nagyságú labdákat gyömöszölnek a lyukakba, azt vizsgálják ezzel, beszorulhat-e a kisgyerek játék közben. A vizsgálat nemcsak a játszószerekre, hanem az alattuk található burkolatokra és szegélyekre is kiterjed. Ha nem kellően vastag a burkolat, vagy nincs meg a megfelelő védőtávolság, akkor nem adnak rá működési engedélyt meséli Garas Csilla okleveles tájépítészmérnök, aki számtalan játszóteret tervezett.
 |
| Garas Csilla |
Mit vigyünk a játszótérre?
váltóruhát (mindig szükség van rá, ezért nem érdemes drága, puccos ruhában játszótérre indulni, hiszen a szülőt is, a gyereket is csak idegesíti, ha vigyázni kell a ruhára);
törölközőt (szinte biztos, hogy legalább kezet kell mosni hazaindulás előtt);
popsitörlőt (ha nincs víz, jól letisztítja a piszkot is, és érzékeny területek tisztítására jobb, mint a hideg kútvíz);
enni- és innivalót (biztosan kimelegszik, tehát megszomjazik, megéhezik);
sebtapaszt, sebfertőtlenítőt (apró sérülések, horzsolások szinte mindennap előfordulnak);
homokozójátékot (úgyis a másik gyerekével fog játszani, de legalább legyen cserealap).
