De ki is ő valójában? Hogyan vált a világ legismertebb bábájává, és mivel érdemelte ki, hogy egy szülészeti komplikáció megoldására alkalmazott eljárás is a nevéhez fűződik?
 |
| Békés Emőke |
Ina May Gaskin a 60-as évek végén, a hippikorszak életérzését követve több száz fiatallal együtt iskolabuszokból átalakított lakókocsikkal járta az Államokat. A jórészt egyetemistákból álló csapat Ina May férjét, Stephen Gaskint kísérte előadóturnéján. A csoport akkori életfilozófiája az volt, hogy „csináld magad, és hozd ki a lehető legjobbat az adott szituációból”. Ezzel a szemlélettel kísérték a csoport első várandós tagját is, amikor beindult a szülése. Útjuk során többen is életet adtak gyermekeiknek, és tulajdonképpen ezek az anyák avatták Ina Mayt bábává.
Amikor a csoport Tennessee államba élt, letelepedtek, és itt hozták létre a Farmot, amelynek bábaközpontja azóta világhírűvé vált.
Az 1971-ben, Summertownban alapított Farm Bábaközpont igazgatója Ina May lett. Az itt dolgozó bábák az anyákat szeretettel és tisztelettel övezik, és ezzel hozzásegítik őket ahhoz, hogy a saját erejükben és tudásukban bízva teljesüljön a természetes szülés iránti vágyuk.
A bábai hivatás kiemelkedő alakjáról talán az mond a legtöbbet, ha az alábbiakban egyik könyvéből, Ina May Szüléskalauzából idézek, amelynek előszavában így ír:
„Ahogy én látom a dolgot, a nők testéről alkotott legmegbízhatóbb tudás ötvözi a legjobbat mindabból, amit az orvostudomány az utóbbi egy-két évszázadban nyújtott azzal, amit a nők mindig is képesek voltak megtanulni saját magukról, mielőtt a szülés bevonult a kórházakba.
Több mint három évtizede vagyok bába a közösségünkben. Egy faluban élek az Egyesült Államokban, amelyben a nők és a lányok alig vagy egyáltalán nem félnek a szüléstől. Bábatársaim és én több mint 2200 baba születésénél voltunk jelen, akik közül a legtöbben szülei otthonában vagy a születésközpontunkban születtek. Ez a fajta munka képessé tett arra, hogy olyan dolgokat tanuljak meg a nőkről, amelyek általában ismeretlenek az orvosképzés világában. Nem könnyű megmondani, hogy a falumban élő nők azért félnek-e kevésbé a szüléstől, mert mi tudjuk, hogy a képességeink túlmutatnak az orvosi megértés határain, vagy azért, mert a képességeink nagyobbak, ha nincs bennünk szorongás. Valószínűleg mindkettő egyszerre igaz.
Nem állítom, hogy a falumban élő nők sosem éltek meg néhány szorongással töltött percet a szülés gondolatára, vagy nem tették fel maguknak azt a kérdést, hogy képesek lesznek-e véghezvinni ezt a látszólag lehetetlen cselekedetet. Biztos vagyok benne, hogy időről időre sokunk fejében megfordult ilyesmi. Jóformán minden nőében megfordul. Végül is a legtöbb civilizált kultúrában felnőtt ember számára – különösen ott, ahol a legtöbb ember teljesen elkülönülve él az állatoktól – nem válik azonnal magától értetődővé, hogy hogyan lehetséges a szülés. Ha a falumban élő nők megtapasztalják a kétségnek ezen pillanatait, akkor ráhagyatkozhatnak arra a biztos tudásra, hogy a legközelebbi barátnőik, nővéreik és édesanyjuk képes volt rá. Ez a tudás aztán lehetővé teszi számukra, hogy higgyenek abban, hogy ők is képesek rá – akár tanúi voltak valaha a szülés aktusának, akár nem.
 |
| Forrás: Inamay.com |
A Farmon élő nők újra megtanultak és rendkívüli sikerre vittek olyan női viselkedésmódokat, amelyekben a civilizált kultúrákban élő nők köztudottan nem jók – azokat, amik túlmutatnak az általános orvosi megértés határain a nők testét és a szülést illetően.
Bábaként szerzett tapasztalataim megtanítottak arra, hogy a nők teste még mindig működik.
Igaz, néha nekünk is kórházba kell szállítanunk egy-egy asszonyt császármetszésre vagy műszeres szülésbefejezésre, de az ilyen beavatkozások viszonylag ritkák azoknál a nőknél, akik a Farmon szülnek. (A császármetszések aránya a 2000. évig 1,4% volt nálunk, a fogós és vákuumszívásos szüléseké 0,05%. Az USA országos császármetszésaránya a 2001. évben 24,4% volt, a műszeres szülésbefejezéseké pedig 10% körül.)
A Farmon élő nők tudják, hogy a szülés fájdalmas lehet, de sokan közülük azt is tudják, hogy a vajúdás és a szülés az eksztázis, sőt az orgazmus élményét is adhatja. De mindenekelőtt akár fájdalmasnak élték meg a vajúdást, akár nem, a vajúdást és a szülést kivétel nélkül valamennyien rendkívüli erőt és hatalmat adó mérföldkőátlépésnek találták.
A falumban élő nők, még ha tapasztalnak is fájdalmat vajúdás közben, megértik, hogy van mód arra, hogy a vajúdás és szülés érzeteit elviselhetővé tegyük anélkül, hogy gyógyszerekkel tompítanánk el az érzékeket. Tudják, hogy jobb, ha ébren tartják érzékeiket, ha meg akarják tapasztalni azt a valódi bölcsességet és hatalmat, amelyet a vajúdás és a szülés nyújthat.
Első könyvem, a Spirituális bábaság (Spiritual Midwifery) Észak-Amerika egyik legelső bábaságról és szülésről szóló könyve volt, amikor 1975-ben első kiadása megjelent. Gyorsan elfogyott belőle több mint félmillió példány, majd több nyelvre lefordították, aminek következtében nemcsak egy generációnyi szülőkorú nőnek és partnerüknek mutatott be engem, hanem meglepően sok orvosnak és más szülészeti szakembernek is.
Egyes országokban a könyvet a bábaképző iskolák tananyagának részévé tették. Több helyütt azt mondták nekem az orvosok, hogy azért olvassák, hogy kigyógyuljanak szülészeti tanulmányaik egyes ijesztő benyomásaiból.
| • Békés Emőke dúla korábbi írásait itt olvashatod »
• Kérdéseiddel, problémáiddal fordulj Emőkéhez! Várja leveleidet a dula@nlcafe.hu címen. A hozzá érkező levelek közül hetente egyet itt, a Nők Lapja Cafe oldalain válaszol meg. |
A könyv és a benne közzétett szülési statisztikák miatt beutaztam a világot, hogy különféle meghívásoknak eleget téve megosszam kollégáim és saját munkám eredményeit a szülészeti szakemberekkel és számos, különböző országból és kultúrából származó nővel. Ez a fajta kultúrákon átívelő tapasztalat lehetővé tette számomra, hogy széles látószögből tekinthessek a szülésre és az anyasági ellátásra, és összehasonlításokat tegyek arra vonatkozóan, hogy bizonyos szülészeti eljárások és szokások, amelyek egyes országokban a gyakorlatba kövesedtek, hogyan hatnak valójában a nők testének leghatékonyabb működése ellen. Tapasztalatom arra is megtanított, hogy mennyire nélkülözhetetlen a bába szerepe minden társadalomban, és milyen fontos, hogy a bábaság mint szakma önálló legyen – független a szülészorvoslástól, de mindig kész arra, hogy együttműködjön a szülészorvosokkal azokban a ritka esetekben, amikor erre szükség támad.
Nemrégiben egy ismerős szülészorvos megjegyezte: »A Spirituális Bábaság leginkább figyelemre 
méltó két oldala az utolsó kettő.« Ez alatt a Farmon zajlott szüléseink kimeneteléről írt összegző jelentésnek szentelt oldalakat értette. Azt mondta: »El kell magyaráznod, hogyan voltatok képesek elérni azt, amit elértetek, hogy mi, akik kórházban dolgozunk, beépíthessük a vívmányaitokat abba, amit mi csinálunk.«
A szülés az életnek annyira szerves része – oly gyakori –, hogy a köréje csoportosuló választásokat gyakran a véletlenre bízzuk. Hajlamosak vagyunk azt követni, amit mindenki más is tesz, feltételezve, hogy ez a legjobb, amit tehetünk. Mivel egy technológia-központú társadalomban élünk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindenből a legjobb az elérhető legdrágább fajta. Ez általában igaz, ha mobiltelefonokról vagy akár fényképezőgépekről, autókról vagy számítógépekről beszélünk. Ha azonban a szülésre kerül a sor, nem feltétlenül van ez így.”
Forrás: Ina May Gaskin: Ina May’s Guide to Childbirth (Bantam Books, New York, USA, 2003)
Fordította: Huffman Szilvia ás Mailáth Nóra
