Mivel jár az anyaság?

Kedves Emőke!

Néhány hónapja született meg első gyermekem, egy csodálatos kislányt, akit nagyon vártunk és szeretünk mindketten a párommal. Születésével egy új életszakaszba léptem, és az anyaság, mely kimondhatatlanul sok örömet ad, új gondolatokat, kérdéseket is ébresztett bennem.

Azon gondolkodtam, hogy a szülővé válás -mint folyamat- hoz egy fajta módosult tudatállapot változást. Ahogy körbenézek, szinte mindenki „egyszerűbb” üzemmódban működik. A hétköznapok történései, funkciók kerülnek a középpontba, a szellemi magaslatokig, ahol eddig esetleg jártak, csak nagyon ritkán jutnak el ismét. Ez valahogy nem egy akaratlagos dolog, hanem csak úgy megtörténik, főleg, ha hagyják.

Bevallom őszintén, én mindig is féltem, hogy mi lesz, ha én is elveszítem magam a pisis pelenkák, kialvatlanság, fáradtság árnyékában. Vagyis azt az intenzív intellektuális érdeklődést és kapacitást, ami úgy látom, igenis korlátozódik a legtöbb anyukánál, mindegy, hogy kinek hány diplomája van.  A nap szinte egy pillanat alatt eltelik a baba és a háztartás körüli teendőkkel, és mire elérkezik az este, azon kapjuk magunkat, hogy funkció, funkció…napról napra.

Sok már-anyuka barátnőmön érzem a beszélgetéseink során, hogy a témaválasztásuk is jobbára a baba körül teendőkre irányul, ami egy bizonyos szintig természetes, ám ezen kívül semmi más nem érdekli őket. Miért van ez a szűkülés? Miért veszünk el a hétköznapokban? Miért felejtünk el gondolkodni, szellemi lényként is funkcionálni? És ha már van, akkor ez meddig tart?

Még a kisbabám a pocakomban volt, amikor megfigyeltem többeken ezt a „csökkentett üzemmód” állapotot. Ez annyira megviselt, hogy a  közeli barátaimat arra kértem, amint azt tapasztalják rajtam, hogy a „mit evett, hogy kakilt, milyen virágot szagolt, én hogy és mit takarítottam aznap” típusú témákat esetleg egyáltalán/gyakorta érintenék, azonnal kólintsanak fejbe egy péklapáttal.

Azt hiszem, ezt a leépülést viselném a legnehezebben. Ennél még az is jobb, hogy ha nem alszom. Talán, ha ezzel tudatosan foglalkozunk, felkészülünk rá, és nem hagyjuk, hogy észrevétlenül bedaráljon minket a napi rutin, akkor nem elveszítjük, hanem kiegészítjük magunkat…Belülről nehéz az embernek nyakon csípnie magát, amikor épp süpped, mert a fizikai test igényei húzzák lefelé, ezért fontos egy állandó külső kontroll, alapvetően egy preventív pszichés felkészítés erre az állapotra, hogy egyáltalán tudjon róla a leendő anyuka, hogy létezik ez a „csökkentett üzemmód”, de van megoldás rá.

                                                                                                                          Helga

Kedves Helga!

Az anyává válás folyamata minden nő életében kiemelkedő jelentőségű esemény. A várandósság hónapjaiban mind fizikailag mind érzelmileg óriási változásokon megyünk át. A szülés megint csak életünk felejthetetlen, meghatározó élménye, akár pozitív, akár negatív élmény volt. És mindezen jelentős események után kell a már meglévő szerepeik mellett az új feladatnak, az anyaságnak is megfelelnünk.

Természetesen ennek megélésében sem vagyunk egyformák. Van, akinek ez könnyedén megy, örömmel adja át magát a baba gondozásával, ellátásával kapcsolatos teendőknek, és nem hiányolja azt a szellemi pezsgést, amely a gyermekszülés előtt körülvette, mások nehezebben élik meg azt, hogy az anyaság lemondásokkal, áldozatokkal és egyfajta belső átrendeződéssel is jár. Egyre gyakrabban hallom, hogy mennyire nehézzé teszik ezeknek a változásoknak az elfogadását a társadalmi elvárások és a média által sugallt hamis kép, amely szerint a frissen szült anya karcsún, blúzban és mini szoknyában, gyönyörű frizurával, arcán a kialvatlanság legkisebb jele nélkül, minden áldott nap boldog mosollyal várja haza a férjét gyertyafényes, általa főzött vacsorával. 

Nyilvánvaló, hogy ennek semmi köze nincs a gyermekágyas időszak történéseihez, ahol jelentős hormonális „viharokat” is kavarva indul el a testi folyamatok visszarendeződése a várandósság előtti állapot felé, és amely időszakban emellett meg kell szoknunk a 24 órás állandó készültséget, az éjszakai etetéseket, vagy akár a gyermekünk iránt érzett aggodalom érzését. És akkor még meg sem említettem, hogy hányan gyötrődnek ezekben az első hónapokban azon, hogy jól végzik-e a baba gondozásával kapcsolatos teendőket, jó anyák lesznek-e, megmaradnak-e odaadó társnak?

Békés Emõke

Teljesen igazat adok Neked abban, hogy mennyire fontos lenne, hogy a várandósság időszakában ne csak a szülésre készüljenek a nők, hanem az azt követő időszak eseményeiről, változásairól is halljanak, olvassanak. A preventív pszichés felkészítés a tapasztalataim szerint valóban nagy segítséget, fogódzkodót jelent az anyáknak és az apáknak.

Szeretnélek megnyugtatni: az a jelenség, amelyet Te „csökkentett üzemmódnak” nevezel, a természet rendje által megalkotott átmeneti állapot.

A természet ilyenkor az anyát átállítja egy másik pályára, amelynek célja az utódgondozás. Azt üzeni minden: csak a kis ivadékodra figyelj! Megszünteti a menstruációt, hogy ne tudj másik utódot nemzeni túl hamar, tejet termelnek a mellek, amelyek új funkciót látnak el, feladatuk most nem a szexuális ingerkeltés, hanem a táplálás. És a szülés utáni időszakban jelentkező szellemi beszűkülés is azért jelentkezik, mert a gondolatainkat, figyelmünket a baba gondozása, ellátása körüli teendők uralják.

Az ember kicsinye ráadásul – más emlősökhöz képest – koraszülöttként születik, hiszen mondjuk csak egy éves korában tud lábra állni. Addig teljesen kiszolgáltatott a szüleinek, életben maradása attól függ, hogy gondozzák-e.

A személyiségfejlődésében is érezhető ez a „koraszülöttség”. Fél éves koráig nem érzi magát önálló lénynek, erős szimbiotikus kapcsolatban él az anyukájával, róla való leválása csak ekkortól, fokozatosan és lassan kezdődik. Nagyon nagy jelentőséggel bír, hogy ebben az időszakban egy kisbaba mennyi időt tölt az anyukájával, hiszen a korai időszakban az anyával való szoros együttlét a gyermek számára a világban való biztonságérzet alapját jelenti.

Érthető, hogy ha egy nő teljes napját a gyermeke ellátása tölti ki, akkor nemigen tud más élményekről beszámolni, ez az a téma, amely időszakosan a figyelme középpontjában áll. Sok anyától hallom azt is, hogy amikor szülés után több hónappal először eljutott színházba, a hőn áhított élmény befogadása helyett egyre csak azon jártak a gondolatai, hogy otthon a babával minden rendben van-e.

Ez a beszűkülés azonban nem végleges, nem kell tehát lemondani a várandósság előtt számunkra fontos és örömet adó dolgokról, ebben az időszakban inkább csak a prioritások változnak.

Azt gondolom hát, hogy nem kell aggódnod, és remélem, a fejbe kólintástól sem kell tartanod.  A kisbabád is hamarosan eléri azt az életkort, amikor bátran nekivág, hogy felfedezze a világot, és Neked is egyre több lehetőséged lesz újra az intellektuális vágyaid kielégítésére.

Persze ha az időd engedi, addig is nyugodtan olvass a nevelési kézikönyveken kívül más irodalmat is, járj társaságba, vagy számodra érdekes és inspiráló előadásokra. Nagyon fontos, hogy jól érezd magad, és időnként másfajta élményekkel is fel tudj töltődni.

Nekem már viszonylag nagyok a gyermekeim, ezért azt is ajánlom, hogy add át magad azoknak az élményeknek, amelyeket az anyaság ezen korai időszaka ajándékoz, mert gyorsan  és visszahozhatatlanul elmúlik ennek a szimbiózisnak a gyönyörűsége.

Felszabadító érzés, ha az önmagaddal szembeni szorongató elvárások mellett meg tudod engedni magadnak, hogy rácsodálkozz az anyaság hozta ösztönös cselekedeteidre és a benned zajló változásokra.

Nagyon izgalmas és sokat tanító tapasztalás volt ez számomra is.

Örömteli, izgalmas, kinyílós, önátadós, szép napokat kívánok!

                                                                                                                      Emőke