Segítők az élet kapujánál

Kedves Emőke!

Rendszeresen olvasom a cikkeidet, bár már túl vagyok a gyermekvárás időszakán. Mindkét fiam iskolás, de a várandóssággal, szüléssel, születéssel kapcsolatos írások, műsorok a mai napig nagyon érdekelnek.

Varrónőként itthon dolgozom, s bár szeretem a szakmámat, egyre inkább úgy érzem, hogy jó lenne valami segítő foglalkozást is gyakorolni e mellett. Szeretnék többet emberek között lenni, és megtapasztalni, hogy szüksége van rám másoknak is. Olvastam a honlapodon arról, hogy időnként indítasz dúlaképzést, és ez a lehetőség nagyon megtetszett.

Az a kérdésem, hogy szükséges-e valamilyen egészségügyi végzettség a jelentkezéshez? Örülnék, ha írnál egy keveset arról is, hogy mi történik egy ilyen tréningen, hogyan válik valaki képzett dúlává?

Köszönettel:

                                                                                                 Mariann

Kedves Mariann!

A választ kicsit messzebbről kezdeném, hiszen lehet, hogy valakiben az a kérdés is megfogalmazódik, hogy miért és mire kell egyáltalán a szülésnél segítő nőket képezni?

Régebben – és más kultúrákban még ma is – a szülő nőt tapasztalt asszonytársak segítették a gyermek világra hozatalának nehéz óráiban, tehát a közösség nőtagjai bátorították, bíztatták a vajúdót a bába felügyelete mellett. Erejük és tudásuk közös női bölcsességükből származott, valamint abból az élményből, hogy a szülést már ők is többször átélték. Ez a tudás elég is volt, nem volt szükségük egyéb képzésre.

Annak, hogy a múlt század közepétől a szülések egyre inkább a kórházakba kerültek, nyilvánvalóan az volt a cél, hogy növeljék az anya és a kisbaba biztonságát. Az igaz,  hogy a komplikációk esetén a kórházakban közel van a speciális segítség, pl. a műtő vagy a különböző beavatkozásokhoz szükséges eszközök, gyógyszerek, de ennek eredményeképpen a szülés túlmedikalizálttá vált, és e törekvések közben valami elveszett.

Arra most nem térek ki, hogy minden anya számára valóban az jelenti-e a teljes biztonságot, ha minden fizikai, élettani működését mérik és kontrollálják a vajúdás óráiban, azonban azt ezernyi szüléstörténet bizonyítja, hogy az olyan szintű érzelmi biztonságot, amelyben az otthon szülő nők részesültek, ma nem vagy csak kevésbé tudja a kórházi személyzet biztosítani.

Ez a hiányérzet hívta elő újra az anyákban azt az igényt, hogy olyan szülési tapasztalattal rendelkező nők segítségét kérjék, akik érzelmileg és fizikailag, megszakítás nélküli jelenlétükkel és teljes figyelmükkel támogatják őket – és szükség esetén a párjukat is –  a vajúdás és szülés óráiban.

A modern kor dúlái olyan nők, akik mélyebb ismeretekkel rendelkeznek a szülés folyamatáról, nem csak azért, mert már többször szültek, hanem azért is, mert saját tapasztalataikat tanult ismeretekkel is kiegészítik és folyamatosan továbbképzik magukat.

Jómagam 2004 óta képzek dúlákat, és bár a tréning tematikáját a  képzésben részt vevő munkatársaimmal mindig az aktuális igények szerint is alakítjuk, alapvetően letisztult bennünk az, hogy hogyan és milyen módon szeretnénk a tapasztalatainkat átadni.

A képzés két hétvégéből áll. Az első hétvégén a résztvevők a saját motivációik feltárása mellett a segítői szakma mibenlétéről, a dúlai hivatás alapelveiről hallhatnak, valamint olyan képességeket fejlesztő gyakorlatokat is végzünk, amelyek e hivatás nélkülözhetetlen eszközei.

A tréning nagyon bensőséges hangulatban telik, hiszen a résztvevők nem pusztán egy csoport tagjai, hanem a közösség a saját élmények és tapasztalatok megosztásával egy intim női körré is válik. Az önmagunkban való elmélyülést az is segíti, hogy a tréning bentlakással zajlik, tehát ezekben a napokban együtt eszünk, alszunk, tanulunk, sírunk, nevetünk.

A kórházi környezetben való támogatás, és ebből adódóan a legkülönbözőbb helyzetekhez, emberekhez való alkalmazkodás, valamint az fontos tényező, hogy a dúla nem csak a szülésnél van jelen, hanem a várandósság és a gyermekágy időszakában is segíti az anyát illetve a párt, fontossá tette, hogy ismereteinket pszichológus, bába, szoptatási tanácsadó, mentálhigiénés szakember és más szakemberek segítségével is elmélyítsük. A tréning egyik hangsúlyos része emellett a kommunikációs technikák gyakorlása, hiszen rengeteg minden múlhat azon, hogy hogyan kommunikálunk az egészségügyi személyzettel.

Ezért a második hétvége – mely általában a motivációs tréninget egy hónappal követi – a dúlatréning, ahol meghívott szakemberekkel együtt adjuk át az ismereteket, praktikákat.

Témái a teljesség igénye nélkül:

• A várandósság és a gyermekágy lélektani jellemzői
• A vajúdás és a szülés a bába szemével
• A vajúdás előrehaladásának nyomon követése külső jelek alapján
• Szoptatási ismeretek
• Aromaterápiás és homeopátiás ismeretek a vajúdás, a szülés és a gyermekágy idejére
• Kommunikációs gyakorlatok
• Kompetencia-határok kérdései
• Dúlapraktikák
• Dúlamesék – tapasztalt dúlák történeteinek megosztásával.

A tréning elvégzése még nem jelenti azt, hogy valaki „kész” dúla, de  a motivációk megerősítésével és az ismeretek bővítésével az oklevél megszerzése után ki-ki elindulhat a dúlává válás útján, azaz vállalhat szüléskíséréseket. Az évek során  pontosan ezen tapasztalatok gyűjtésével és megosztásával válnak majd a csoporttagok egyre jobb segítővé. A végzett dúláknak továbbképzési lehetőséget biztosítunk, és esetmegbeszélő csoportot is indítunk.

Talán mindezekből is kiderült, hogy semmilyen egészségügyi végzettség nem alapja a tréningre való jelentkezésnek, sokkal inkább az számít, hogy milyen attitűddel, készségekkel érkezik valaki.

Természetesen a saját szülési tapasztalat előny lehet, de nem kizárólagos feltétel, hiszen a dúlai hivatás gyakorlásához legfontosabb: a két kéz és a szerető szív.

A tréninget jó szívvel ajánlom mindazok számára is, akik gyermekvállalás előtt állnak, vagy éppen kisbabát várnak, hiszen rengeteg hasznos információt kaphatnak az előadóinktól és a csoporttársaiktól a hat nap során. Nem csak azok jelentkezését várjuk tehát, akik dúlává szeretnének válni, hanem szeretettel látjuk a szülés , születés témája iránt érdeklődőket is.

Remélem, júniusban találkozunk!

                                                                                                 Emőke