Peller Mariann: Átverés vagy életmentő az őssejt?

Van egy mostanában igen divatos téma a jövendőbeli szülők körében: a köldökzsinórvér és a benne található őssejtek, illetve az, hogy érdemes-e levetetni. Azt hiszem, a legtöbb kismama és kispapa számára egyáltalán nem világos, mi is az az őssejt, és mire használható valójában. Számomra sem volt az, ezért mint a jó diák, igyekeztem minél több információt begyűjteni, hátha tényleg ez lehet később egy életbiztosítás a kisfiunk számára.

Azt hiszem, a babavárással és születéssel kapcsolatban talán ez az egyik legvitatottabb kérdéskör, amivel találkoztam. A felmerülő kérdések ezek: levetetni vagy nem levetetni a köldökzsinórvért? Mire jó egyáltalán? Nem átverés ez, amivel manipulálják a gyámoltalan, leendő szülőket, akik könnyen befolyásolhatók, ha legdrágább kincsükről, a gyerekükről van szó, hogy minél több pénzt legombolhassanak róluk? Igaz-e, hogy minden felnőtt szervezetében is megtalálhatók az őssejtek, és ezek ugyanúgy felhasználhatók, mint a köldökzsinórból levett vérben lévők? Akkor viszont minek?

Megkerestem egy őssejtbankot, és rázúdítottam a kérdéseimet a szakemberekre, mert a férjemmel, Gyurival fontolgattuk, hogy levetetjük a kisfiunk köldökzsinórvérét. Szerencsémre az intézet igazgatója elég türelmesnek bizonyult, és minden felmerülő kérdésemre türelmesen válaszolt. Íme minden, amit kiderítettem.

Először is, amiért olyan különleges az őssejt: ez olyan sejt, ami képes önmagát is megújítani, de át tud alakulni más, egyedi funkciót betöltő sejtté, pótolva így akár elpusztult sejteket, szöveteket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a köldökzsinórvérből nyert őssejtekkel ma már képesek gyógyítani egyre több igen komoly betegséget. Az első ilyen őssejtbeültetést egyébként már 1988-ban elvégezték, sikeresen. Gondoljunk bele, hogyan fejlődik folyamatosan a tudomány, hol tart most, és hol fog tartani évek múlva, amikor, ne adja isten, esetleg szükség lehet rá…

Mégis mire jó, mi gyógyítható vele? Ahogyan fejlődött az orvostudomány, olyan gyorsan növekedett az őssejtterápiával kezelhető betegségek száma az elmúlt években. A köldökzsinórvér őssejtjeit ma már rutinszerűen használják rosszindulatú daganatos betegségek, vérképzőszervi és autoimmun betegségek gyógyításánál (mint például a leukémia és még többféle rák, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, vakság, siketség vagy gerincvelő-sérülés stb.), sőt jó eredménnyel alkalmazták szívinfarktuson átesett betegeknél is. Mára a köldökzsinórvér-eredetű őssejtekből vérereket képesek létre hozni, az őssejtek segíthetnek a cukorbetegségben szenvedőknek, javíthatnak az izomsorvadásos betegek állapotán, de a szívizom mellett akár szívbillentyű-, máj-, vese- vagy idegsejteket is képesek kialakítani belőlük.

Elképesztő és egyben ijesztő, hogy mi mindenre képes az emberiség! De engem ezek az információk kezdtek elgondolkodtatni: hogy ha megteheti az ember, miért ne adna esélyt a gyermekének, hogy túléljen vagy leküzdjön egy ilyen betegséget?

Jöjjön a legelbizonytalanítóbb kérdés: megtalálhatóak-e az őssejtek a felnőtt szervezetben is, illetve miért pont a köldökzsinórvérből levett őssejtek a legjobbak? Azért, mert az őssejtek legegyszerűbben, gyakorlatilag fájdalom nélkül és kockázatmentesen a gyermek születésekor a köldökzsinórvérből nyerhetők ki, hiszen a méhlepény nagy számban tartalmazza ezeket a speciális sejteket. Viszont az is igaz, hogy őssejtek az egészséges felnőttek szervezetéből, a csontvelőből is kinyerhetők, csakhogy ez a beavatkozás szövődménnyel járhat. Ráadásul ezek az őssejtek már öregebbek, ezért kevésbé hatékonyak, mint az újszülöttek őssejtjei, amelyek még úgymond „naivabbak”, ezért könnyebben szaporíthatók és alkalmazkodóképesebbek. Még nincs bennük az elmúlt 20-30-40 év betegségeinek és sérüléseinek lenyomata.

És végül: Mi lesz, ha letelik az a 20 év, amiről a szerződés szól? Nem tárolják tovább a sejteket? Pedig a legtöbb komoly betegség az ember későbbi életszakaszában jelentkezik. Megnyugtattak, hogy természetesen van rá mód, hogy meghosszabbítsuk akkor majd a szerződést, és továbbra is biztonságban lesznek a kicsikénk őssejtjei.

Mindezek miatt egyre inkább hajlunk rá, hogy bebiztosítsuk a kisfiunkat, amennyire csak lehet, és levetetjük a köldökzsinórvérét. Engem megnyugtat és egyben ragaszkodom hozzá, bár ne lenne rá szükség soha! Ámbár azt hiszem, már egyetlen pillanatra sem fog megszűnni az aggodalom és féltés, amit a kisfiam iránt érzek, azóta, hogy remegve vártam, hogy végre megmoccanjon.