Tesókérdés: tíz érv a kis korkülönbség mellett

Fodor Marcsi | 2013. Október 31.
A nőgyógyászok 2,5-3 évet tartanak ideális korkülönbségnek a két gyerek között, mert addigra az anya szervezete kipiheni magát. A pszichológusok azonban azt mondják, ez a legrosszabb választás, mert az oviba menő gyerek kifejezetten rosszul érzi magát attól, hogy elküldik, míg anya otthon babázik. De akkor mi a jobb?

Kisebb legyen a korkülönbség vagy nagyobb? Senki nem tudja megmondani, hiszen minden család, minden élethelyzet és minden gyerek más. Az én két nagylányom például 18 hónap korkülönbséggel született, és bár az első pár év fizikailag eléggé megterhelő volt, szerintem tökéletes döntés volt. Elmondom, miért!

1. Egyformák, akár az ikrek
Bár másfél év ebben a korban nagynak tűnik, és amikor hazaviszed az újszülöttet, a nagytesó szinte óriásnak látszik mellette – ez az érzés pillanatok alatt elmúlik. Azok a gyerekek, ahol két évnél kisebb a korkülönbség, pillanatok alatt “összenőnek”. Mire feleszmélsz, ugyanazokkal a játékokkal játszanak, ugyanazokat a filmeket szeretik, ugyanazokat a könyveket kell felolvasnod nekik. Ugyanabba az oviba és ugyanarra a különórára fognak járni, gyakran a baráti körük is ugyanaz. Mindez a te életedet is erősen megkönnyíti.

2. Nincs testvérféltékenység
Vagy legalábbis csak minimális mértékben. Egy másfél-kétéves gyerek általában fel se fogja, hogy mit jelent a tény: kistestvére született. Előfordulhat persze, hogy ő is újra kisbaba akar lenni, de mivel amúgy is pelenkás még, és cumisüvegből iszik, ez számodra nem lesz sokkoló. Nagy előny, hogy később nem is fog emlékezni rá, hogy nem mindig volt vele a testvére, és volt olyan időszak, amikor anya csak vele foglalkozott.

3. Nagyon jó barátok lesznek
Mivel a két gyerek mindig együtt van, ez életre szóló érzelmi biztonságot ad nekik. Soha nem lesznek magányosak: se otthon, se egy gyerekbuliban vagy ottalvós táborban. Nem kell attól félniük, hogy nem lesz barátjuk, játszótársuk – mivel mindig ott van a tesójuk, akire számíthatnak. Ritkán fordul elő, hogy unatkoznának vagy komolyan összevesznének.

4. Jobban fejlődnek
A nagytestvérnél motiválóbb példakép nem létezik. Hidd el, a kicsi majd megvész, hogy olyan legyen mint ő, ezért jóval hamarabb kezd majd el mászni, járni, öltözni, bilibe pisilni. Mert ő is nagy akar lenni. A nagy önbizalmát erősíti ez a példaképszerep, és igyekszik mindent még jobban csinálni, hogy bizonyítsa: ő már tényleg nagy. Ennek a versengésnek te leszel az igazi nyertese, két döbbenetesen önálló és okos gyerekkel.

5. Apa soha nincs kirekesztve
Legyünk őszinték: két pici gyerek egész napos, folyamatos felügyeletet kíván, és ez meglehetősen leszívja az anya energiáját. Ha ép ésszel túl akarja élni az első 1-2 évet, muszáj apát is bevonnia a gyerekezésbe. A kis korkülönbséges családokban nem fordulhat elő, hogy apa nem tud pelenkázni, Barbie babát öltöztetni vagy összedobni egy zöldségpürét. Életbevágóan fontos, hogy mindezekhez ő is értsen, különben anya még a WC-re se jut el.

6. Nem kell újratanulnod az anyaságot
Mivel a naggyal mindent elolvastál, megtanultál, amit egy anyának tudnia kell, a tudás már ott van a fejedben frissen és naprakészen. Az elmúlt másfél évben semmi nem avult el, a kicsit is ugyanúgy kell szoptatni, hozzátáplálni, altatni, fürdetni, ahogy annak idején a nagyot. Ráadául egy csomó olyan tudást is megszereztél már, amiről korábban nem is gondoltad, hogy szükséged lehet rá: hol van a fülészeti ügyelet, hogyan kell hányást takarítani, vagy mit kell csinálni, ha begyullad a szoptatástól a melled. Magabiztos és rutinos vagy.

7. Most már mindent jobban tudsz
Visszatekintve az első gyerekére, az ember gyakran érzi úgy, hogy most már mindent másként, okosabban csinálna. Nem hagyná már sírni, nem adna neki cumit, szigorúbban vette volna a déli alvást, vagy okosabban intézte volna a szoptatást. A második gyerek tökéletes lehetőség, hogy mindent helyrehozzon. (És persze elkövesse az újabb hibákat, hiszen tökéletes anya és gyerek nincs.)

8. Kisebb helyen elférnek
Amikor azt látod, hogy mindent elborít a két gyerek cucca, talán kételkedsz a szavaimban – de gondolj bele: két gyereknek két ágy mindenképp kell. Ám ha az egyik tizenéves, és már a leckéjét csinálja, számítógépezik, repülőgépmodellt épít, nemcsak egy külön asztalka, hanem egy külön szoba is kell neki, nehogy a kicsi összefirkálja a leckéjét, széttörje a MP3 lejátszóját és eltépje a könyvtári könyveit. Ha nem tudsz ilyen saját helyet adni neki, mindennapos lesz a konfliktus. A két kicsinek azonban nincs szüksége külön élettérre: ugyanazokat a könyveket fogják olvasni, ugyanazokért a játékokért fognak rajongani, és ugyanazzal a doboz Legóval akarnak majd játszani. Ha pedig kinövik, te nyugodtan elajándékozhatod ezeket, és nem kell mindent bedobozolni, arra az eshetőségre, ha esetleg jönne még egy gyerek.

A(z) “Szerinted mennyi az ideális korkülönbség?” című szavazás véget ért!
A szavazók többségének véleménye szerint:
2-3 év.

9. Több gyereket szülhetsz
Egyre később szülnek a nők, így egyre kisebb esélyük van a nagycsaládra. Egy nőnek, aki a húszas évei elején szüli az első gyerekét, még 20-25 termékeny éve van arra, hogy újabb csemetéket potyogtasson. Annak, aki 30-35 évesen szüli meg az elsőt, (és ők egyre többen vannak!), ugyancsak igyekeznie kell a másodikkal, ha nem akar kifutni az időből.  

10. Van visszaút a munkába
Ha valaki minden gyerekkel otthon marad három évig, és csak utána megy vissza dolgozni, majd pár hónap múlva újra terhes lesz, betegszabira megy, szül, gyereket nevel, a munkából hosszú-hosszú évekre ki fog esni – és a visszatérésre egyre kisebb esélye lesz. Ha az ember tömöríti a dolgokat, akkor 5-6 év alatt egész életére letudja a pelenkás éveket. Amikor pedig a gyerekek már iskolába járnak, nincs annyi betegség sem, így jobban tud a munkájára, karrierjére koncentrálni.

 És mik a nehézségek?
– Pici gyerek mellett nincs időd a pihenésre, és fizikailag jobban kifáraszthat a második terhesség.
– Az első pár év nagyon intenzív és fárasztó, különösen fogzás, betegség idején, amikor éjjel egyik sem alszik, és nappal mindkettő nyűgös.
– Érzelmileg nehéz elviselni, hogy nem tudsz mindkettőre egyformán figyelni. Az ember gyakran érzi úgy, hogy mindkettőnek kevesebbet ad saját magából, mint amennyit szeretne.
– Sokan fognak ijesztgetni, mondván, hogy nem tudod, mit vállalsz, és hogy nem fogsz bírni két kicsi gyerekkel.  

Te inkább a nagyobb korkülönbségre szavazol? Jövő héten annak a pozitívumairól olvashatsz!
Exit mobile version