Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Életmód

Kiégett harmincasok: lépni vagy belefásulni?

Belefásultak a munkába, de nincs erejük váltani. Egész nap ülnek az irodában, miközben saját üzletről álmodoznak. Útkereső harmincasok - mit csináljanak, ha nem akarnak végleg kiégni?
Bakos Zsuzsi
Bakos Zsuzsi

A saját történetemmel kezdem: 13 évig abban a szakmában dolgoztam, amelyet gyerekfejjel megálmodtam magamnak. Aztán egy időre az anyaság lett a főhivatásom. Nehéz volt elengedni a szülés előtti életemet, ahová a babázás évei után már nem volt visszaút, bármennyire is szerettem volna.

Elvesztettem a biztonságot, amit a havi fizetés és a saját íróasztal jelentett, és az önbizalmi válságból ébredezve azon kezdtem törni a fejemet, mire predesztinálnak a képességeim, a tapasztalataim, a személyiségem. Időbe telt, mire megláttam a pofonban a lehetőséget, és rájöttem, hogy a korábbinál is testhezállóbb feladatokat találhatok magamnak. Női csoportokkal korábban is dolgoztam: mozgásórákat, életmódtréningeket tartottam nekik. Ma is ezt teszem.

Gyomorgörcs

„Gyomorgörccsel mentem be dolgozni, és egy idő után nem bírtam tovább cérnával, felmondtam – meséli a 34 éves Mónika. – Igaz, volt egy kis spórolt pénzem, és egy félállásom, ugyanakkor nem tudtam, mit akarok, csak azt, hogy mit nem.” Mónika végül a tanulás mellett döntött. „Esti tagozaton elvégeztem egy ötvösképzést, mert rájöttem, hogy most van rá időm, később nem lesz.” A fiatal nő egyelőre nem dolgozik ötvösként, de később mindenképpen szeretne egy műhelyt több iskolatársával közösen.

Rengetegen vágynak újrakezdésre

A harmincasok már képesek felmérni, hogy az álmaik és a képességeik közös halmazba esnek-e.

Egyedül nem megy?

Minél biztosabbak vagyunk az érzéseinkben, annál határozottabban tudjuk irányítani az életünket. A szupervizió a saját érzéseinkhez visz közelebb, miközben az áthangoláshoz szükséges új szempontokat kaphatunk. Szerzőnk következő csoportja október 28-án indul. Részletek itt.

Éppen ezért ez ideális időszak arra, hogy a korábbi tapasztalataikból előnyt kovácsoljanak, és teret adjanak mindannak, amit eddig nem valósítottak meg. A szuperviziós üléseken sok olyan harmincas nővel találkozom, aki megrekedt a szakmai életútján. A csoportokban annyi valóság létezik, amennyien ott vagyunk.

Nemrég workshopot tartottam a karrierfrissítés lehetőségeiről. A rövid bemutatkozás után arra kértem a résztvevőket, mondják el, mi volna az a szakmai énjüket érintő kérdés, amelynek kapcsán szeretnének együtt gondolkodni. Szinte mindannyian újrakezdésre vágytak. Érdekes módon azok sem tűntek elégedettnek, akik felismerve a váltás szükségességét, új szakmát tanultak, hiszen „senki nem mondta el, hogyan kell belevágni”.

Csoportos kiégés

Edit 35 éves, sikeres a szakmájában. Közgazdászként végzett, majd egy hazai cégnél szépen lépegetett felfelé a ranglétrán egészen a vezetői szintig. „A munkámnak éltem. Bár kívülről magabiztosnak tűntem, igazából sosem volt önbizalmam. Már 3 évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy inkább azzal kéne foglalkoznom, ami nekem jó. A rengeteg munka közben nem láttam a fától az erdőt, nem hittem el, hogy van választásom.” Edit évek óta fejleszti önismeretét, és már meghozta a döntést: hamarosan felmond, és pár hónapig utazgatni fog. Közben pedig kitalálja, hogyan építsen önazonos karriert.

Kiégett harmincasok: lépni vagy belefásulni?

A 37 éves Éva azt meséli, elege lett a megfelelési kényszerből. Egyedül él, ezért a munkahelyén – ahol sok a férfi – minden munkát rátestálnak azzal, hogy őt úgysem várja senki otthon.  „Most HR-területen dolgozom, de leginkább mindenes vagyok. Két diplomám van, előrelépési lehetőségem viszont nincs. Beiratkoztam egy angol tanfolyamra, szeretnék váltani.” Hozzá hasonlóan a kamaszlányát egyedül nevelő Mariann is egy végső lökésre vár: arra, hogy végre fel merjen mondani. „Kevés kihívást tartogat a munkám, jó volna kitörni a saját korlátaim közül.”

Zita esete különösen megérintette a csoportot. A 33 éves lány az állami szektorban dolgozik, előtte közel egy évig munkanélküli volt. Úgy érzi, ez idő alatt nem élt a lehetőségekkel, például szülhetett volna egy gyereket is. Közben új szakmát tanult, de nem kezdett dolgozni benne. A többieket arra kértem, mondják el, milyen érzések járták át őket Zitát hallgatva. Szomorúság, tehetetlenség, szeretethiány, magány – csak hogy néhányat említsek.

Esethozónk csalódottsága, fájdalma tapintható volt a teremben. Megtudtuk, hogy a testvérével él, párkapcsolata nincs, munkája kényszerpálya. Kitűnt, hogy a poharat sokkal inkább félig üresnek, mint félig telinek látja. Kérdését pedig így fogalmazta meg: hogyan élhetnék a lehetőségeimmel? Ebből szinte közös csoportkérdés lett, hiszen talán kivétel nélkül arra keresték a választ, hogyan találjanak valódi célt a pályájuknak.

A krízis nem is olyan rossz

Az új melletti voksolás mindig hozza a maga vakfoltjait, ezekkel menet közben kell megbirkóznunk, fejben nem vezényelhetjük le előre. Ugyanakkor megéri kockázatvállalónak lenni: nemzetközi kutatások igazolják, hogy elégedettebbek az életükkel azok, akik bátran állnak a kihívások elé.

 

Néhány jó tanács az újrakezdéshez:

Ismerd fel az elakadást! Ha már nem épít a munkád, gondold át, mi zavar benne. A feletteseid nem becsülnek? A feladatok untatnak? Már nem tudsz továbbfejlődni a jelenlegi pozíciódban? Derítsd ki, mi váltja ki az apátiádat!

Üdvözöld a krízist! A krízisben benne rejlik az esély, hogy végre megragadunk egy olyan lehetőséget, amely már régóta kínálja magát.

Keresd az érzést! Már egyetlen órányi pozitív életérzés értelmet adhat egy egész hétnek. Készíts listát azokról a tevékenységekről, amelyektől ezt megkaphatod, és nézd meg, milyen foglalkozások részei lehetnek ezek.

Törekedj a harmóniára! Vizsgáld meg, hogy az életed mely területén borult fel leginkább az egyensúly! A baráti kapcsolataid, az egészséged, a teljesítőképességed látta leginkább kárát annak, hogy belefásultál a munkádba? Így látni fogod, min érdemes dolgoznod.

Csökkentsd a stresszt! Nyomás alatt nem mindig látjuk reálisan a valódi szükségleteinket. Tanulj meg relaxálni, csatlakozz olyan körhöz, közösséghez, ahol ki tudod engedni a fáradt gőzt!

Válts nézőpontot! Folyton tologatod a fontos döntéseket? Kérdezd meg magadtól, hogy ha megragadod ezt az esélyt, milyen jelentőséggel fog ez bírni 10 perc, 10 hónap és 10 év múlva? Ez segít, hogy tisztábban láss.

Fedezd fel újra önmagad! A napi rutinfeladatok végzése közben könnyű elfelejteni, mire vagy (mire lennél) képes. Vedd számba a sikereidet! Mikor érezted utoljára, hogy valami nagyot alkottál? Mire vagy igazán büszke? És ennek fényében mit fogsz ma másként csinálni? Ezzel megacélozhatod az önbizalmadat, ez elengedhetetlen a továbblépéshez.

Gyűjts információkat! A megélések tesznek teljessé, az álmodozás csak kezdőlökést adhat! Ha tudod már, mivel szeretnél foglalkozni, gyűjts tapasztalatokat. Kérd ki az adott területen járatos ismerőseid tanácsát, kutass, olvass sokat! Minél több az információd, annál kevésbé tűnik majd elérhetetlennek a vágyott karrier! 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top