Gondolta volna bárki is, hogy van olyan dolog, amiben az élen járunk, és nem az alkoholfogyasztás? Pedig van. A szoptatás. Úgyhogy ezúttal szeretnénk megkérni minden magyar anyát, hogy legyen büszke magára, ugyanis itthon az anyatejes táplálás világviszonylatban az élen jár. Jó annak a babának, akit szoptatnak: erősödik az immunrendszere, elkerülheti a fertőzéseket, az ekcémát, és később kisebb eséllyel lesz elhízott vagy cukorbeteg, és magasabb IQ-ra, alacsonyabb koleszterinszintre számíthat. Csupa előny, tudja ezt a WHO is, pont ezért ajánlja, hogy az anyák, ha megtehetik, fél évig anyatejjel táplálják a kicsiket. Ráadásul a szoptató mamánál csökken a mellrák, petefészekrák és szülés utáni depresszió kockázata, és erősödik a közte és a babája közt kialakult érzelmi kötelék. Nyilván ez vezette a Sheffieldi Egyetem kutatóit, akik az angliai Yorkshire-ben és Derbyshire-ben 130 anyukát vásárlási utalvánnyal buzdítanak majd szoptatásra. Ezekben a megyékben még az eleve igen alacsony szoptatási aránynál (a brit nők 35 százaléka szoptat az első hónapban) is rosszabb a helyzet. A szoptatásért a csecsemő hathetes koráig 120 fontos, 3 és 6 hónapos korában 80 fontos vásárlási utalványt kapnak a kismamák, többek között a legnagyobb hipermarketekbe.
Eközben hazánkban…. Gitidiszné Gyetván Krisztina védőnő, laktációs szaktanácsadó felhívja a figyelmet arra, hogyan az ehhez hasonló üzenetek a „jó anya – rossz anya” vitához vezethetnek. A csecsemő táplálása ugyanis az anyaság legérzékenyebb pontja: az anya számára az, hogy életben tartja a gyermeket, lényegében megmutatja, hogy milyen anya ő. Végtelenül összetett kérdés, amelyben a tanult mintákon túl tetten érhető az anyjához, társához, szexualitáshoz, nőiességéhez, anyasághoz fűződő viszonya, illetve hogy voltak-e negatív élményei ezzel kapcsolatban. A diszkrimináció, a felülről jövő „jószándék” helyett azt tanácsolja, hogy támogassuk az anyákat: akármennyit is szoptat, sokat számít, és lehet, hogy éppen ez a segítő légkör adja meg a további ösztönzést, hogy gyermekét többször szoptassa.
Megszületésük után az EU-ban a babák 60 százalékát, Magyarországon 90 százalékát kezdik el szoptatni. 2011-ben a magyar csecsemők 43,4 százaléka kapott hat hónapos korig kizárólag anyatejet. Az egyéves koron túl is szoptatott gyerekek aránya 2006 és 2009 között fokozatosan emelkedett, (körülbelül 37 százalék). |
Szoptatni erkölcstelen…
Ameddig hazánkban nem igazán kérdés, hogy szoptassunk-e vagy sem, addig Nagy-Britanniának ezen a részén egyszerűen nem szokás szoptatni. Generációk nőnek fel tápszeren, mert a szoptatáshoz rossz képzetek társulnak, sőt akár erkölcstelenségnek veszik, különösen ha néző is akad. Sem a család, sem az utca nyilvánossága előtt nem vállalják, mert nem akarják, hogy elítéljék őket miatta – írja a brit Guardian. Sok a gát: mivel nem láttak mintát, félnek, hogy nem csinálják jól, a barátnőik se szoptatnak, a partnerük nem támogatja őket, az pedig különösen zavarja az újdonsült anyukákat, hogy mások is látják, ha nyilvános helyen etetik a babát. A hír egyik kommentelője meg is osztja negatív élményét, amikor egy parkban szoptatás közben durva szexuális megjegyzéseket tettek rá, azóta szorong. Azért valljuk be, ezzel nem sokat segítenek a helyzeten.
Anyatejet 2 kiló brokkolira?
A vásárlási utalvány nyilván kevés ahhoz, hogy ilyen mélyen rögzült hiteket, félelmeket feloldjon, és azt sem gondolták át, hogyan fogják ellenőrizni a kismamákat. „Bemondásra megy” – ugyanis az egyetlen követelmény, hogy a kismama aláírjon egy nyilatkozatot, a védőnő vagy szoptatási tanácsadó pedig majd kideríti, mi az igazság. Így lesz a bizalmi emberből tejrendőr. Az ötlet vihart kavart: az ellenzők szerint a vásárlási utalványokkal zsarolják a nőket, megszégyeníti azokat az anyákat, akik valamilyen okból nem szoptatnak, és szélesíti az árkokat a tápszerező és szoptató anyák között.
A legnagyobb probléma a programmal az, hogy egyszerű pénzkérdéssé tesz egy igen összetett kérdést. A szoptatás nem csupán arról szól, hogy tejet kell juttatni a gyerekbe. A szoptatás – vagy nem szoptatás – elsősorban belső meggyőződés kérdése, és nem pusztán az anyagi helyzeten múlik. Amikor rosszabb anyagi helyzetben élő nőket kuponokkal próbálnak rávenni a szoptatásra, annak az a negatív üzenete, hogy nekik meg lehet mondani, milyen anyák legyenek, mert kiszolgáltatottak. Választhatnak, hogy megküzdenek a közösség szoptatós anyákkal szembeni előítéletével, vagy megszerzik a havi kosztpénzt. Egy utalványt a kezükbe nyomni mindenesetre sokkal egyszerűbb, mint kideríteni, hogy miért nem akarnak ezek az anyák szoptatni, és ha szükséges, információkkal segíteni őket a döntésben. Mintha nem lenne világos, melyik szolgálja inkább az anya és gyermeke érdekét.