Pedig az apasági szabadság nagyon sok szempontból előnyös. Az egész családnak. Segíti szülők közötti munkamegosztást, megkönnyítheti az anyák munkába való visszaállását, és a kutatások szerint a gyereknek is kifejezetten javára válik, ha az apja egésze kiskora óta időt tölt vele.
A szisztéma ellenzői szerint a férfinak a munkahelyén van a helye, különben romlanak az előléptetési esélyei, és egyébként is, ha az anya otthon van, ő a kenyérkereső, nem kockáztathatja az állását. (Érdekes módon, aki így gondolkodik, a nők karrierjéért vagy állásáért rendszerint nem aggódig annyira.)
Nincs minta
Mások érzelmi okokból utasítják vissza a hosszabb apasági szabadság gondolatát: félnek. A legtöbb férfinak ugyanis nincs arra mintája, hogy mit is kell csinálni egy csecsemővel. A kisbabák apró, törékeny lények. Nem beszélnek még. A babák ijesztőek. A férfiakat többnyire soha senki nem tanította meg, hogy mit kell tenni velük. Hogy kell tartani? Mit kell csinálni, ha sír? Miért sír? Biztos éhes, és én nem tudom megszoptatni… jobb helye van az anyjánál – gondolják sokan. Tehetetlennek érzik magukat, és abban teljesen igazuk van, hogy kényelmesebb az újdonsült anyának átadni a csecsemő ellátásával kapcsolatos faladatokat. (A frissen szült anyák egyébként sokszor szintén ugyanolyan tehetetlennek, viszont fizikailag nyilvánvalóan rosszabbul érzik magukat, csak éppen rá vannak kényszerülve, hogy gyorsan beletanuljanak a csecsemőgondozásba.)
Ilyen körülmények között azonban sok férfi visszavonul ahhoz az állásponthoz, hogy ő, mint férfi “haszontalan” a baba életének első néhány hónapjában (van, aki szerint mindaddig, amíg nem jár, beszél a gyerek, és szobatiszta nem lesz).
Apa is tudja
|
Kapcsolódó cikkeink: |
Az igazság azonban az, hogy a szoptatáson kívül nincs olyan feladat egy kisbaba körül, amit nem tudna ugyanúgy elvégezni az apa is. Nem feltétlenül csak az ebédfőzés vagy a bevásárlás és a porszívózás lehet(ne) az ő reszortja az első időkben sem. Ha van alkalmuk megtanulni, hogyan lehetnek hasznosak ebben az időszakban, az a szülők kapcsolatának is használ, és a gyerek és az anya viszonya is jobb.
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a nők maguk is gyakran úgy vélekednek, gyerekük apjának nincs keresnivalója a gyereknevelésben, különösen a kezdeti időszakban. Sok fórumon előkerülő téma, hogy a férfiak így meg úgy bénák a gyerekekhez, ha “segítenek”, azt is elrontják, és az újszülöttől való ilyen minimális elválás is nagyon nehéz számukra. Anyáktól gyakran hallani, ahogy szexista módon ekézik párjuk rátermettségét, miszerint egy férfi nem tud úgy csecsemőt öltöztetni, büfiztetni, lábkörmöt vágni, mint egy nő.
Fontos lenne bevonni a férfiakat
Ahelyett, hogy bevonnák a férfiakat, és segítenének, hogy ők is egyenrangú szülővé váljanak, szívesen sztorizgatnak a férjük ügyetlenségéről, és hogy szerintük férjük talán életben tartani sem tudná a gyereket. Így persze különösen nehéz hagyni a dagadt ruhát és a csecsemőt másra, és kimozdulni otthonról.
Az igazi partneri viszony a szülői szerepekben is hasznos és jó. Az apák is szeretnének már a kezdetektől teljes értékű szülők lenni, még akkor is, ha ehhez túl kell tenniük magukat az első ijedtségen.
